Aki a figyelmeztetések ellenére sem rendezte a tartozását az egészségbiztosítónál, az vagy potyautas, aki csak kivenni akar a közösből, beletenni nem, vagy pedig külföldön él – vázolta fel a Miniszterelnökséget vezető miniszter, Gulyás Gergely a csütörtöki Kormányinfón.
Jobbkor nem is mondhatta volna. Alig több mint egy napja jelent meg a Zsaruellátó Facebook-oldalon egy segítségkérő poszt – rövid időn belül már a második bajba került rendőrfeleség fordult a közösséghez és a mögötte álló civil szervezethez, amely ellenőrzi is a hozzá fordulók állításait. Hiteles forrásból lehet tudni tehát, hogy három gyerek, betegségek, lakásbérleti díj, tartozások és egy rendőri fizetés mellett az ember hamar olyan helyzetben találhatja magát, amelyben nyolcezer forint nagyon sok pénz. Aki a számlák kifizetését tologatja egyik hónapról a másikra, hitelre kapja tüzelőt, és a gyereknek szánt születésnapi torta nem fér bele a havi költségvetésébe, az nyilván utolsóként fog gondolni saját egészségbiztosítására. Nem azért, mert gyerekkorától potyautasnak készült, hanem azért, mert átmenetileg kevésbé tűnik fájdalmasnak lemondani az egészségbiztosítási járulék, mint a villanyszámla befizetéséről.
Rászorultsági alapon jár ugyan ingyenes egészségügyi ellátás, de néhány méltányos kivételt leszámítva, mint az otthon ápolók, a rokkantak vagy a hajléktalanok, meglehetősen szűken mérik ezt a kiváltságot. Ha egy négy tagú család több pénzből gazdálkodik, mint 136 ezer 800 forint, már nem kaphat ilyen segítséget a nem biztosított családtag.
A három gyerekét nevelő rendőrfeleséget is sorolhatjuk a potyautasok közé? És vajon hányan vannak még hasonló „potyautas” társai?
Hogy mennyien lehetnek hasonló helyzetben azok közül, akik nem reagáltak a fizetési felszólításokra, mert már nélkülöznek, vagy mert nem is értik, miről van szó (igen, a társadalom peremén ilyen dolgok is megesnek), nem tudni. A pontosabb számokat későbbre ígérte a miniszter. Erős a gyanú, hogy maga a kormány sincs teljesen tisztában azzal, mi a helyzet azokkal, akik nem reagáltak a levelekre. Gulyás Gergely elmondása szerint több tízezren rendezték a helyzetüket, akár részletfizetéssel. A többiek nagy részéről csak valószínűsíti, hogy külföldön élnek.
Arról nem esett szó, tisztázódik-e valaha, és ha igen, hogyan, hogy mennyien vannak közülük valóban, bizonyítottan külföldön, és hányan lehetnek azok, akiknek segítségre lenne szüksége az egészségbiztosításuk rendezéséhez, akár anyagi támogatás, akár odafigyelés, szociális munka formájában. Remélhetőleg kiderül majd, és a kormánynak van terve számukra azon kívül is, hogy „ahol fűrészelnek, ott hullik a forgács”, potyognak le a vonatról a potyautasok.
