A válságkezelésünk következetes, november óta nem változtattunk az intézkedéseken, így sikerült kordában tartani a járványt. Helyesen döntöttünk – értékelt Orbán Viktor miniszterelnök a Parlament tavaszi ülésszakának első ülésén.
Azt nem fejtette ki bővebben a kormányfő, hogy mire is gondolt pontosan, amikor a járvány kordában tartásáról beszélt.
A decemberi tetőzést valóban a számok csökkenése követte: a kórházban ápoltak, az intenzív osztályon kezelt, illetve lélegeztetőgépre szoruló páciensek számának csökkenése megbízhatóan jelezte, hogy lefelé szálló ágban van a járvány. Az is igaz, hogy több olyan országban, ahol az ünnepekre lazítottak a korlátozásokon, később nagyot nőtt a fertőzésszám, túlterhelődtek az egészségügyi intézmények.
A kormányfő számára alighanem most éppen ezt jelenti a járvány kordában tartása, más szóval, ahogy gyakran mondták korábban: a védekezés sikeressége. A november 11. előtti időszakról már szó sincs; olybá tűnik, mintha meg sem történt volna. Ki emlékszik már arra, hogy ekkoriban még az összesített halálozási számokat tekintette a kormány a sikeres védekezés fő mércéjének? A szeptember-októberben riasztóan emelkedő halálozási adatok kapcsán milliószor hallották a polgárok kormányzati szereplők szájából, hogy azok csak pillanatnyi adatok, nem néhány hét, hanem a teljes pandémia halálozási mutatóit kell nézni, hiszen ebben a tekintetben Magyarország az európai átlag alatt van. Ma már ezt nem lehet elmondani, sőt, hazánk halálozási számai európai összehasonlításban magasak. Ilyen értelemben tehát nem sikerült kordában tartani a járványt. Vagy legalábbis nem úgy, ahogy a kormány szerette volna.
A halálozási adatokat tehát ma már nehéz lenne a sikeres járványkezelés mércéjének tekinteni. Így most az a mérce, hogy a számok egyelőre, a novemberi helyzethez viszonyítva, nem indultak veszélyes emelkedésnek. A szakemberek azonban, Magyarország tiszti főorvosát is beleértve, komolyan tartanak a halálozási adatok emelkedésétől a gyorsan terjedő új vírusmutációk miatt.
Közben a kormány, de az ellenzék is valamiféle nyitásról beszél, amelyre egyre jobban vágyik az elkínzott társadalom és a padlóra került gazdasági ágazatok. Erről hamarosan nemzeti konzultáción kérdezik majd az embereket. Pedig még két és fél hónap van hátra április végéig: a tervek szerint ekkora tudnak majd számottevőbb, de a járvány megfékezéséhez valószínűleg még nem elegendő mennyiségű vakcinát beadni a jelentkezőknek.
Mi lesz, ha a konzultációs kérdőívre válaszolók úgy vélik majd, hogy nem értenek egyet a szigorú intézkedések fenntartásával? Akkor nyitás következik, és ha a számok esetleg ismét elszabadulnak, az új vírusmutációk vagy más ok folytán, akkor majd megint valami mást tekint Magyarország Kormánya az eredményesség mércéjének? Például a gazdasági kilábalást? Vagy azoknak a magyar embereknek a közérzetét, akik végre szabadságra vágynak? Kézenfekvő érv lenne ez is, és azok szemében, akik nem betegednek meg és nem veszítenek el senkit, vagy nem valamelyik covid-osztály dolgozóiként küzdenek a betegekért, biztosan ez az érvelés is megfelel majd a pillanatnyi valóságnak. Csak éppen emberéletekben mérhető ára lehet.
Ezt vajon világosan kommunikálja majd a kormány a nemzeti konzultáción résztvevőknek is?
