Berágtam. Pedig semmi különös nem történt a korábiakhoz képest, sőt, pontosan ugyanaz megy, mint ami eddig. És mégis. Talán, mert a repülőtérre vezető gyorsforgalminak csúfolt út felüljárója olyannyira szétütötte az autóm felfüggesztését (szerény illesztési hibák), hogy még a nyelvembe is beleharaptam, és így, szitkozódva fordultam rá a következő, emelkedő szakaszra, ahol aztán jött a világcsúcs:
Öt, azaz 5 darab „Újraindítjuk a gazdaságot!” óriásplakát egymás mellé felpakolva, majd szemből még kettő, és jobbról-balról újabb páros. És itt berágtam.
Hogy mennyire ócska, pitiáner már ez az egész. Miközben tömegek nem kapnak semmiféle segítséget, a vendéglátóiparhoz is csak azért érkezett meg a novemberre ígért támogatás, mert elkezdtek hangosak lenni, és a közönség rajtuk keresztül egy pillanatra meglátta a rögvalóságot, a nem kormánypártok vezette települések belefulladnak a bevételtelenségbe, az államadósságot rekordméretűre hizlalták, mert csak úgy hullott NER-szerte az év végi pénzeső, és minden második mondatuk az, hogy közös teherviselés, akkor a „tájékoztatásra” megint akad pár százmillió, néhány milliárd, ki tudja, hol áll meg.
Bár az igaz, hogy a NER-reklámcégek gazdaságát máris sikerült újraindítani. Bár ez sem igaz, hisz azok egy pillanatra se álltak le.
