Emelkedik az oltásra regisztrálók száma, de azt a kormány is jelezte, hogy a 3,2 millió regisztráció még kevés, hiszen a nyájimmunitás eléréséhez 60-70 százalékos átoltottságot kellene elérni. Vagyis Magyarországon 6-7 millió főt kellene beoltani. Köztük több százezer idős embert, aki a felhívás ellenére még nem regisztrált.
Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter erre úgy reagált: küldenek még leveleket. Ennél azért formabontóbb ötleteket is el tudtunk volna képzelni annak a pártnak a képviselőjétől, amely a magyar politikai erők közül a legmagasabb szintű országos szervezettséggel rendelkezik, és minden választás előtt bebizonyítja, hogy képes egyenként bekopogni választópolgárok tömegeinek ajtaján, szó szerint vagy képletesen. Mindez azért is van így, mert sokan vannak, akiket nem lehet levelekkel aktivizálni. Ha lehetne, akkor nyilván az egész választási kampány egy nagy, szerelemes levelezés lenne.
Természetesnek tekintjük azt is, hogy ha ajánlásokra van szükség a választás előtt, vagy akár több százezer aláírás kell egy európai polgári kezdeményzéshez, akkor gomba módra nőnek ki országszerte az utcai aláírásgyűjtő pultok. Oltási regisztrációs pultot viszont még egyet sem láttunk.
Pedig vannak olyan helyzetek – valószínűleg az oltási kampány is ilyen – amikor személyesen kell megszólítani egyeseket, főleg a kétkedőket. Már az is valóságos csoda, hogy több mint hárommillióan regisztráltak. Így is kimaradt azonban a miniszter adatközlése szerint több százezer idős ember, akiket valószínűleg az sem fog meghatni, ha a kormány később bejelenti, hogy csak az mehet a Sziget fesztiválra és a Puskás Stadionba, aki már be van oltva.
Lehet, hogy sokkal könnyebb lenne megszervezni az oltási regisztrációt akkor is, ha több lenne az országban a működő közösség. Innen nézve szomorú, hogy a kormányzat nem hogy támogatná az önszerveződést, de sok esetben még sanyargat is olyan civil szervezeteket, akik közösségeket építenek egy-egy hátrányos helyzetű régióban, tele nehezen elérhető emberekkel – mint például L. Ritók Nóra Igazgyöngy Alapítványa.
Az Ökumenikus Segélyszervezet már most is segít az oltási regisztrációban a hátrányos helyzetű embereknek, de további minimum hárommillió ember megmozgatásához –akik részben hátrányos helyzetűek, részben érdektelenek – ez nem biztos, hogy elég lesz. Az önkormányzatok, amelyeknek a regisztrációs folyamatban a segítő szerepét szánta a kormány, nyilván képesek segíteni azoknak, akik bekopogtatnak hozzájuk, de nem sok önkormányzat lenne képes arra, hogy - kis túlzással - minden házba becsöngessen.
Valószínűleg jobban járna a kormány, ha megkérné a lehető legtöbb, sokszor mostohagyerekként kezelt civil szervezetet, sőt, az állami feladatokkal már egyébként is bőven teletűzdelt egyházakat is, hogy kérdezzék meg azokat az embereket, akikkel kapcsolatban állnak, vajon nem szeretnének-e mégis oltásra jelentkezni, és ha tehetik, esetleg regisztrálják is be őket, fejenként pontosan tíz másodperc alatt. Hátra van még a „Mindenki hozzon magával még egy embert!”, valamint a postások és a NAV. Ezen kívül mást nem nagyon tudok elképzelni. Csak azt az egyet remélem, hogy nem az egy szál magukban az ár ellen küzdő háziorvosokat kérik majd meg erre is, mert sokan közülük már így is azt tervezik, hogy ha az oltási kampánynak vége, pszichiátriai ellátásra jelentkeznek. Nem orvosnak, páciensnek.
