Ordas publicisztikai közhellyel kell kezdenem: a magyar közbeszéd, közélet zülöttségében egy újabb határt lép át. Egyre több olyan eset kerül ugyanis nyilvánosságra, amely azt jelzi, hogy a rideg magyarországi, illiberális világban a véleménynyilvánítás megtorlást von maga után. Megtorlás alatt természetesen nem azt értem, ha a véleményünket vitatják, esetleg néhány keresetlen jelzővel illetik becses személyünket.
Ember még nem kürtölte világgá olyan szép virágnyelven a saját elbocsátását, mint ahogy Hrutka János közölte: elválnak az ő és a kormányközeli Spíler Tv útjai. Az egykori labdarúgó évek óta szakkomentátorként dolgozott a csatornánál. Ha lettek volna is kételyeink afelől, hogy az elbocsátás összefügg Hrutka János állásfoglalásával a válogatott kapus Gulácsi Péter és az úgynevezett szivárványcsaládokért folytatott kampány mellett û lásd: a család az család –, a kormánysajtó eloszlatta azokat. Azonnal nekiestek az elküldött szakembernek, előbányászva réges-régi dolgokat. Nem járt jobban Tóth Krisztina író sem, aki azt találta mondani, hogy Jókai Aranyemberének nem kellene szerepelnie a kötelező olvasmányok között a nőábrázolása miatt. Emiatt valami egészen elképesztő gyűlöletkampány indult ellene. Az Index vette észre az írónak az osztrák Falter című lapban megjelent nyilatkozatát, amelyben a szerinte mérgező magyarországi légkört ecsetelve azt is elmesélte, hogy a gyermekét is támadták miatta, ezért egy magániskolába kellett beíratnia. (Érdekesség, hogy a fideszes Rákay Philip is arra panaszkodott a minap, hogy a gyerekei azért tanulnak nemzetközi iskolában, mert az apjuk miatt lenácizták őket az állami oktatási intézményben.)
Miután minden vélemény számít, leírom a magamét is: nem értek egyet Tóth Krisztinával Jókai-ügyben, s osztom a hatályos alaptörvény családdefinícióját. De egyik vélemény sem feszegeti a normális közbeszéd kereteit; elfogadhatatlan, ha annak nyilvános hangoztatása miatt bárkit atrocitás, fenyegetés vagy retorzió ér.
Ez a fajta véleményterror nem a Fidesz találmánya, a győzelemben reménykedő ellenzék soraiból is hallani fenyegető hangokat, de a mai hatalmi viszonyok között nyilvánvaló, ki az agresszor, ki az áldozat. Eljutottunk odáig, hogy a kormánykritikus véleménynyilvánítás egzisztenciális kockázatot is jelenthet. A társadalom szerencsére nem eszköztelen az ilyen fenyegetésekkel szemben: a Hrutka János mellett kiálló – A barát az barát – Gundel Takács Gábor magatartása mindannyiunk számára iránymutató. Csak a szolidaritás segíthet. Máskülönben megtörténhet, hogy az örvénylő gyűlölet, a felülről vezérelt hecckampányok tragédiába torkollnak. Az ördögöt festem a falra? Nemrég egy férfi késsel megsebesített az arcán egy SZFE-maszkot viselő nőt a buszon. Észhez kellene térni, amíg nem késő.
