Valószínűleg Magyarország az egyetlen ország Európában, amelynek a központi, kormányzati koronavírus-tájékoztató oldala a koronavírus-járvánnyal még laza összefüggésben sem álló politikai üzenetekkel van teletűzdelve. De ezzel talán még együtt tudna élni a sokat tapasztalt magyar választópolgár.
Az azonban ijesztő élmény, hogy mindeközben mennyire nem rögzültek a köztudatban koronavírus-járvány kezelésével kapcsolatos alapvető információk.
Természetesen létezik egy hivatalos eljárásrend, amelyet rövid internetes keresgélés után fel lehet lelni a Nemzeti Népegészségügyi Központ honlapján – feltéve, hogy a hétköznapi ember eljut odáig, hogy az eljárásrend szóra kellene keresnie, majd vállalja, hogy kiigazodik a hivatali bikkfanyelvet és az egészségügyi szakzsargont elegyítő dokumentumon. Ez ugyanis nem neki íródott, hanem az egészségügyi dolgozókat igazítja el azzal kapcsolatban, hogy járjanak el. Ezért hívják eljárásrendnek.
Az eljárásrendben olyan alapvető információk találhatóak, mint hogy mikor kell karanténba menni, az meddig tart, milyen feltételek fennállása szükséges a szabaduláshoz. És vannak olyan információk, elsősorban a járványkezelés közigazgatási-adminisztratív menetével kapcsolatban, amelyeket az eljárásrend nem tartalmaz – és más forrás sem. A kormányzati lakossági tájékoztatókban például radar alatt maradt az a tény, hogy már ősszel sok esetben megszűnt a karanténhatározatok kiadása a Nemzeti Népegészségügyi Központ részéről, a karanténba helyezés a háziorvos bejelentésével történik meg – többnyire nála jelentkezik a tünetes beteg – és a háziorvos is „szabadítja” a gyógyult érintettet, aki erről semmilyen dokumentumot nem kap kézhez. Ugyanez érvényes azokra, akiket pozitívan tesztelnek, de tünetek nélkül vagy enyhe tünetekkel vészelik át a koronavírust, ezért nem jelentkeznek a háziorvosnál. Velük könnyen megtörténhet, hogy semmilyen hatóság nem szól hozzájuk egy szót sem.
Ezekről a folyamatokról a hétköznapi, a járványkezeléssel napi szinten nem foglalkozó polgároknak gyakran lövése sincs. A kormányzati tájékoztató felületek nem terjesztenek olyan átlátható összefoglalókat, amelyek érdemi segítséget jelentenének az eligazodásban. Nem csoda, hogy még egy évvel a járvány kitörése után is újra és újra előbukkan ő: a polgár, akit pozitívan teszteltek, de halvány fogalma sincs arról, hogy ilyenkor mi a helyzet. Sok mindent megoldhat persze, ha az érintett felhívja a háziorvost – már ha eléri. Ez különösen fontos minden olyan esetben, amikor a páciensnek kezelést igénylő tünetei vannak. Az viszont nem biztos, hogy a háziorvosok egyébként is egyre szűkebb idejét kellene igénybe venni arra is, hogy több százszor kelljen újra és újra elénekelniük ugyanazt:
„Nem, nem rendelünk el PCR-tesztet a gyorsteszt után, a gyorsteszt pozitív eredménye elegendő”
„Nem, nem szükséges negatív teszt a karanténból történő szabaduláshoz”
„Igen, tíz nap a karantén, ha három napig tünetmentes volt, szabadul”
„Igen, egyszerűen csak hagyja el az otthonát, ha lejárt a karantén, más teendője nincs”
„Igen, a teszt napjától számoljuk, vagy ha a teszt előtt már voltak tünetek, a tünetek megjelenésétől”
„Igen, előfordulhat, hogy nem érkezik határozat, sem ajtóra ragasztható matrica. Igen, ettől önnek még ugyanúgy karanténban kell lennie”
„Igen, természetesen az ön háztartásában élők is karanténban vannak önnel együtt”
Az egyik általam látogatott közösségi média fórumon mostanában gyakran jelennek meg ilyen kérdések. Félek visszakérdezni, hogy ha ez sem világos, akkor milyen információk ragadhattak meg például az oltási folyamatról vagy arról, hogy mi történik a magyar kórházak intenzív osztályain. És próbálok legjobb tudásom szerint válaszolni, közben tartva attól is, hogy egyben-másban tévedek, mert a járványkezelés bonyodalmak gyorsan változó erdeje. De legalább néhány tényt biztosan tudok állítani – szemlátomást olyanokat, amelyek az érintetteknek még egy év járványhelyzet után is teljesen újak. Ha csak egy háziorvos egyetlen haja szálát megkímélem ezzel, már hasznosan töltöttem az időmet. Nagyon szívesen, de kommenteléssel sajnos nem nem tudok akkora hatást kifejteni, mint amire a hivatalos forrásból származó, érthető, átlátható tájékoztatás képes lenne.
