Sinopharm-oltással is mehetünk nyaralni, olvashattuk a 444 csütörtöki körképében, a spanyol strandoktól a horvát tengerpartig számba véve számos kedvelt utazási célpontot. Ahogy az a kormányinfón is elhangzott, a védettségi igazolványt remélhetőleg elfogadják majd a legtöbb helyen, így végre némileg szabadabban mehetünk, amerre csak szeretnénk. A kínai vakcina említése már csak azért sem lényegtelen, mert sokan a külföldi utazásukat féltve nem akarják azt beadatni maguknak. És persze azért, mert a közvélekedés az lett: a nyugati oltóanyagok biztonságosabbak, hiszen azokat elfogadta az Európai Gyógyszerügynökség is, szemben a keletiekkel. Most, hogy megkapta a WHO-tól a veszélyhelyzeti alkalmazási engedélyt a Sinopharm, és vélhetőleg meg fogja a Szputnyik is, remélhetőleg nagyobb bizalommal lesznek irántuk olyanok is, akik korábban a kivárásra játszottak.
Mindenkinek szíve joga persze egyikben jobban bízni, mint a másikban. De egyre kevésbé tűnik racionálisnak végtelen ideig várakozni azért, hogy az ember Pfizert kaphasson. Főleg, hogy elhanyagolható mértékben ennél az oltóanyagnál is tapasztaltak mellékhatásokat. Izrael kezdett nemrég amiatt vizsgálódni, mert ötmillió beadott vakcina után néhányszor tíz szívgyulladásos esetet (myocarditis) regisztráltak, leginkább a harminc alattiak körében. Összefüggés persze nem biztos, hogy van. De a többi vakcina esetében is épp ilyen elhanyagolható mértékű kockázatokról tudunk csak.
A védettségi igazolványokkal kapcsolatban számos probléma merült fel: valaki az oltás után sem kapta meg, másnak már a vakcina felvétele is problémába ütközött. Abszolút jogos panaszok, és miután már számos jogosítvány kapcsolódik a kártyához, nem lehet elég gyorsan kijavítani a problémákat. Ahogy az is kérdéses, mi van azokkal, akik valamilyen okból nem kaphatnak vakcinát. Tényleg reális, hogy egy tizenöt éves kamasz kizárólag a szüleivel mehessen moziba? És mi lesz azokkal, akik krónikus betegség miatt nem kaphatnak oltást?
Azzal viszont, hogy a védettséghez (oltottsághoz) kapcsolódnak bizonyos jogok, bármennyire is disztópikusnak tűnik a korábbi életünk fényében, egyelőre nehéz mit kezdeni. Ennél egyelőre csak rosszabb lehetőségek tűnnek fel. Jóval kényelmetlenebb lenne, ha moziba is maszkban, távolságtartással lehetne csak menni, vagy ha kocsmában, kávézóban is hasonló szabályokra kellene ügyelni. A negatív tesztek folyamatos produkálása is jóval fárasztóbb, mint kétszer beadatni egy oltást, és túl lenni a dolgon. A zárvatartásnál, a szabad mozgás korlátozásánál, a lezárt határoknál pedig gyakorlatilag minden jobb.
Ezerszer inkább az oltások, mint a folyamatos óvatoskodás, húzdmeg-ereszdmeg, pöröly és tánc manővere. Viszont jó lenne, ha így már tényleg visszatérhetnénk a normális működéshez. Koncertekkel, fesztiválokkal, utcabállal, utazással. Az életnek mennie kell.
