Az Alkotmánybíróság nem egyszer megállapította, hogy a homoszexuális irányultság épp úgy az emberi méltóság lényegéhez tartozik, mint a heteroszexuális. Az, hogy a pedofíliával veszik egy kalap alá a homoszexualitás puszta megemlítését is a 18 év alattiak körében, és ezzel egy időben kitiltanák a témát gyakorlatilag a teljes médiából, egyértelmű üzenet: a jogalkotó szerint homoszexualitás deviancia, még az arról való tudomásszerzés is káros.
A kormány által finanszírozott médiában nem egy helyen fejtegetik, hogy az, ha két felnőtt, beleegyezésre képes ember szereti egymást, de történetesen azonos neműek, az kóros elhajlás, abnormális. Ezzel szemben a magyar jog szerint a homoszexuális irányultság az ember személyiségének része, ahogyan a heteroszexualitás is. Különbséget csak nagyon alapos indokkal lehet tenni, de akkor is az egyenlő méltóság szem előtt tartásával. Nehéz felfedezni a homoszexuálisok egyenlő méltóságú személyként való kezelését egy olyan jogszabályban, amely még a megjelenítésüket is megtiltja. Arról nem beszélve, hogy a fiatalkorúak között szintén vannak homoszexuális emberek.
Hogy mit okoz ez a diskurzus az érintetteknek és a társadalomnak, az érem egyik oldala. A másik, hogy tényleg megéri-e Magyarországnak rövid távú politikai érdekek miatt embereket méltóságukban megalázni. A homoszexualitás meg a pedofília összemosásának és a melegek nyilvánosságból való kitiltásának híre ugyanis nem marad határainkon belül, és itt most nem arról van szó, hogy a kormány mit gondol a jogállamiságról vagy az Európai Ügyészségről. Az emberi méltóságról van szó. Egy mélyen személyes ügyről. Az ember persze eltekinthet ettől például üzleti vagy politikai célok érdekében, de senki nem fog tisztelettel gondolni arra a partnerére, aki miatt ebben a nem túl kellemes élményben része volt.
Magyarország legfontosabb európai gazdasági partnere Németország, amelynek egészségügyi minisztere, a Fidesszel egyébként jó viszonyra törekvő Kereszténydemokrata Unió (CDU) politikusa, a konzervatív katolikus Jens Spahn például történetesen egy homoszexuális ember. Ő most azt hallja, hogy a magyar médiában már csak az éj leple alatt ejtheti ki a száján, hogy egy férfival él házasságban. Arról olvas, hogy az uralkodó magyarországi politikai álláspont szerint ő bizony egy deviáns ember, törvényes párkapcsolata pedig akkora veszélyt jelent a 18 év alattiakra, hogy még csak rá sem pillanthatnak, hiszen tartani kell attól, hogy abnormális magatartása rájuk is átragad. Hasonlót éppenséggel Oroszországban is tapasztalhat, de most az Európai Unió közepén , saját közegében, a német kultúrához elválaszthatatlanul közel álló országban élheti át ezt. Vajon neki is elmondja majd Semjén Zsolt miniszterelnök-helyetttes a következő kétoldalú találkozón, hogy “éljen a normalitás?”
A szomszédos Szerbia miniszterelnöke, Ana Brnabic egy nővel él együtt, aki két éve egy gyermekkel is megajándékozta. Magyarországon ennek a gyermeknek 18 éves koráig még csak említés szintjén sem szabadna hallania olyan deviáns személyekről, mint amilyenek a saját szülei. Vele is közlik majd, hogy a családja szerinte talán egy szeretetteli életközösség, de hazánk szerint kóros elhajlás, amit tilos propagálni?
Magyarországon persze az tűnhet természetesnek, hogy ezen a téren sincs határ: ha a politikai sorvezető azt kívánja, megtörténhet, hogy a politikai szereplőknek meg kell tagadni akár olyasmit is, ami a személyiségük legbelső lényegéhez tartozik. Vannak viszont országok, ahol az ember személyiségének magja nem lehet tárgya a politikai kompromisszumoknak. A nemzetközi kapcsolatokban miért maradna az ilyesmi teljesen észrevétlen?
Ha Magyarország beteges hajlamnak bélyegzi és a pedofíliával egy lapra teszi a homoszexualitást, az nem belügy, mert nem csak a magyarokat bélyegzi meg, hanem az összes homoszexuális embert, többek között német egészségügyi minisztert és a szerb kormányfőt is. És ki tudja, hogy még hány becses partnerét. Számos európai politikus számára mostantól Magyarország az az ország, ahol a kormányzat személyükben sértette meg őket, nem válogatva a szavak és az eszközök között.
