Január 4-én, szombaton 9:57-kor közzétett a Telex egy elemzést Kapitány Balázs tollából, A középosztály már nem támogatja, pénzügyi döntéseivel mégis fenntartja az Orbán-rendszert címmel. Nem egészen öt órával (!) később Kohán Mátyás reagált a Mandiner honlapon, Köszönjük, Telex, hogy nektek a kormányváltásért az sem túl nagy ár, ha az ország összeomlik címmel.
Minő kapkodás egy szürke szombat délben, amikor a fű sem nő! Kohán Mátyásról annyit érdemes tudni, hogy nincs még 25 éves, és emlékezetes közszereplése az, amikor lelkesen szekundált Orbán Balázsnak azon eszmefuttatásához, miszerint az 1956-os hősök ostobák voltak, az okos fideszesek nem dobták volna oda az „értékes magyar életeket”. Kapitány Balázsról illik tudni, hogy demográfus, statisztikus, százas nagyságrendben jelentek meg tudományos írásai magyar és külföldi kiadványokban, és nem mellesleg kétszer annyi idős, mint Kohán.
A Kohán-írás legjellemzőbb részletét idemásolom: „támadt egy nagyszerű ötlete Kapitány Balázs statisztikus-szociológusnak, akit egyébként – a KSH Népességtudományi Intézetének munkatársaként – az általa csődbe vinni kívánt magyar állam fizet: mi lenne, ha azok, akik nem támogatják a Fideszt, maguk és hazájuk eminens pénzügyi érdekével homlokegyenest szembemenve hirtelen eladnák az összes állampapírjukat, a költségvetést lehetetlen helyzetbe hozva? Tűrhetetlen ugyanis, hogy – a statisztikus-szociológus szavaival – ’a középosztály már nem támogatja, pénzügyi döntéseivel mégis fenntartja az Orbán-rendszert’.”
Ízlelgessük eztet! Az Úr 2025. évében az ifjú Fidesz-titán ugyanarra utal, amire a lánglelkű hazafi nyilas skribler 1942-ben (hogy lehet, hogy ez a zsidó Rejtő Jenő még mindig Budapesten rontja a levegőt…). Kohánnak az a baja Kapitány érvelésével, hogy a szerző a magyar állam egyik intézményének az alkalmazottja (amúgy Kapitány nem munkatársa a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének, erre 18 órára maga a Mandiner is rájött, és újabb cikkben gyalázta Kapitányt, közben pedig UTÓLAG átírták a fentebb idézett, eredeti Kohán-textust!!!). Magyarán Kohán Mátyás szerint aki állami alkalmazott, az kizárólag helyeselheti az állam működését, közelebbről az államvezetést. Innen már csak egy lépés az ilyen hazaárulók példás megbüntetését követelni. Esetleg alaptörvény-módosítást kezdeményezni, miszerint a kormánytisztviselők, közalkalmazottak, pedagógusok, egészségügyiek, vasutasok stb. ezentúl automatikusan Fidesz-szavazóknak tekintendők, sőt a digitális állampolgárságnak hála el sem kell menniük szavazni, a voksukat az okos rendszer magától elkönyveli a Fidesznek.
Térjünk rá Kapitány Balázs mondanivalójára! Ő arra hívja fel a figyelmet, hogy
1. Az Orbán-rezsim támogatóinak egyik fele tűzön-vízen keresztül orbánista, azonban a bázisnak a győzelemhez szükséges nagy hányada nem elvi okokból, hanem anyagi-pénzügyi érdekből szavaz a Fideszre már 2018 óta.
2. A Fidesz osztogatás nélkül nem fog tudni nyerni, de rettentően kevés az osztogatható pénz, ugyanis „a magyar állam helyzete jelenleg inkább egy bérlakásban élő, erősen eladósodott, már némi közműhátralékot is összeszedett, idősödő, alkalmi munkákból élő magányos férfiemberhez hasonlítható, aki a magas vérnyomás és az elhízás mellé némi alkohol- és szerencsejáték-függőséget is magára szedett az évek folyamán.” Szó nincs róla, hogy a rezsimnek volna pénzügyi mozgástere, Kapitány részletezi is, miért. (Csak én teszem hozzá, hogy a költségvetést 397,5 forintos euróra tervezték, momentán 415-nél is rosszabbul áll. Ami egész jó lenne, ha befolynának a brüsszeli milliárdok, de… így meg kell dolgozni az euróért, és ez csak a multiknak sikerül… szóval a kínai barátaink a torkunkon tartják a kezüket.)
3. Az állam legfőbb bevételi forrása a fogyasztási adó – de egyre kevesebb magyar tud többet fogyasztani, viszont egyre többen fognak kevesebbet fogyasztani, ha nem lesz osztogatás. A narancsszín kígyó a farkába haraphat.
4. Az egyetlen reális lehetőség az államadósság növelése. A devizaadósság már a törvényi plafonon van, ráadásul a forintadósság egy része is külföldi kézben. Az Orbán-rezsim óriási erőfeszítéssel rászoktatta a magyar állampolgárokat, hogy közvetlenül finanszírozzák az államot, a magánkézben lévő állampapírokról pedig Kapitány Balázs ezt írja: „Lakossági kérdőíves kutatásból származó becsléseim szerint jelenleg (2024 szeptemberi adat) ebből az összegből (kb. 10 300 milliárd) legalább 8 ezer milliárd forint értékű könnyen visszaváltható lakossági állampapír olyan családok kezében van, akiket a cikk elején gazdaságilag aktív középosztályként definiáltam. A középosztályi kézben lévő állampapír-állománynak pedig már 76 százaléka olyan tulajdonosok kezében van, akik 2026-ban inkább leváltanák a kormányt. Ez a csoport erős alsó becsléssel számolva is jelenleg több mint 6000 milliárd forint azonnal visszaváltható lakossági államkötvényt birtokol. (Plusz még meglepően sokan nyilatkoztak Diszkont Kincstárjegy birtoklásról.) Ráadásul a 10–49 millió forint állampapírállománnyal rendelkezők még a 1–10 milliós állományt birtoklóknál is szignifikánsan nagyobb arányban elutasítók a jelenlegi kormánnyal szemben.”
Na ez verte ki a biztosítékot Kohán elvtársnál. Ő úgy olvasta, hogy Kapitány Balázs felszólítja a magánbirtokosokat, adják el azonnal az állampapírjaikat. Pedig Kapitány Balázs csupán felhívja a figyelmet arra, hogy a kormánnyal elégedetlen állampolgárok már nem egyszer jutottak arra a felismerésre, hogy nem szabad a megtakarításaikkal olyan rezsimet támogatniuk, amelyikkel nem értenek egyet. Ezt írja: „Az országért és saját gyermekeik jövőjéért felelősséget érző társadalmi csoportok a magyar történelemben már többször éltek azzal az eszközzel, hogy gazdasági erőforrásaik államtól való megvonásával idézzenek elő politikai változást.” Ez nem röpcédula, nem is kiáltvány, ez egy véleménycikk, és annak igen alapos. Továbbgondolásra érdemes.
Nekem például az jutott eszembe, hogy mivel a forintnak nincsen aranyfedezete, a nemzeti bank kénye-kedve szerint ronthatja. Tehát ha a jegybankelnök a miniszterelnök lekötelezettje avagy kebelbarátja, egyesült erővel könnyedén képesek olyan szisztémát kialakítani, amelyikben a forint mindig gyorsabban romlik, mint amennyi az államkötvények kamata – vagyis a hitelező mindig rosszul jár. Kohán Mátyásnak meg az jutott eszébe, amire Péter Gáborék gondoltak annak idején: hogy aki így beszél, annak utána kell járni. Az utólagos szövegátírás meg originális sztálinista gyakorlat.
