
Ahogyan Fülig Jimmy minden pofonja mellé nem lehet közlekedési rendőrt állítani, úgy nem lehet minden választópolgárnak elmagyarázni a Momentum kordonbontásainak szimbolikáját. Márpedig ennek a lassan kényszeressé váló ténykedésnek még lelkes (bele)magyarázásokkal együtt se látni értelmét: odamennek, bontanak, elmennek, jönnek mások, visszaépítik. Lehet kezdeni elölről.
A Momentumnak abban persze igaza van, hogy a kordonnak semmi keresnivalója nem lenne ott, a lezárt tér egyáltalán nem munkaterület, amit az is igazol, hogy a pápalátogatáskor se elkerítve nem volt, se az arra járó állam- és kormányfő nem viselt munkavédelmi sisakot. De kérdezem, tiszteletlenül: ha az egész magyar társadalom figyelmét sikerül felhívni Orbán be- és elzárkózására, akkor mi van? Ettől emelkedni fog az ellenzéki szavazók száma? Vagy tömegek fordítanak hátat a Fidesznek? Netán az ellenzéken belül vezető erővé válik a Momentum?
Persze a kordon túloldalán se észlények állnak, és itt nem a szolgálatos rendőrökre gondolok, akik – nyilván utasításra – egyre erőszakosabban léptek-lépnek fel a rend- és kordonbontó elemekkel szemben. Hiába no, a több évtizedes reflex… Ha hagyják békésen bontogatni a renitenseket, a média már a második alkalommal elvesztette volna érdeklődését, és így az egész performansz okafogyottá válik. Tudjuk azonban, hogy a gumibot ütni akar, a gázspray pedig könnyet fakasztani.
Azt viszont nem tudjuk – én legalábbis nem tudom –, hogy az a hülye ki volt, aki a kordonbontáshoz odavezette a diákokat, vagy fordítva: aki a diáktüntetés idejére szervezte az újabb bontást, de azt azért sejteni lehetett volna, hogy a „forradalmi lázban égő” gyerekek és a már korábban is durván fellépő rendőrök találkozása sok jót nem ígér.
Jót nem is hozott: a fényképek és videók tanúsága szerint a rendfenntartó közegek (túlzónak tűnő) keménységgel léptek fel, amit saját vizsgálatuk (naná, hogy) jogszerűnek ítélt, bár a lefogott fiatalok közül végül senkit sem sikerült meggyanúsítaniuk a hatóság elleni erőszak fennen hangoztatott vádjával. A gyerekek pedig – úgy néz ki egyelőre – megúszták néhány kék folttal és pár deci elhullajtott könnyel. Ha engem kérdez valaki, szerintem még ez is túl nagy ár volt azért, hogy néhány politikus ellenálló-szerepben tetszelegjen.
Azt pedig, hogy az Orbán-rezsim párbeszéd- és kompromisszumképtelen, hogy arrogáns, durva és hajlamos a nemtelen bosszúra, tudtuk eddig is: csak most éppen nem kétnapos törvényhozással, veszélyhelyzeti kormányrendeletekkel, hirtelen jött számvevőszéki vagy NAV-ellenőrzésekkel, „visszautasíthatatlan üzleti ajánlatokkal” csapott oda, hanem gumibottal és tonfával.
A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját