Ciklusról ciklusra egyre több ellenzéki érzelmű magyar számára válik nyilvánvalóvá, hogy a hazai nemzeti radikális uralom a lengyel recept szerint felszámolható: jobbközép erőnek kell legyőznie a szélsőjobbot – ha pedig ilyen erő nincs, akkor meg kell teremteni.
Kedves biztos úr, kölcsönös és jóhiszemű együttműködésünket előmozdítandó kezdjük egy olyan állítással, amellyel vélhetően mindketten egyetértünk: nekem nem kellene itt lennem. Na látja: nincs közöttünk vita. Ám kénytelen vagyok lerombolni egyetértésünk illúzióját.
Hogy demokráciánk halálosan sérült, és rövidesen (június 9-e után) kimúlik, azt a legszemléletesebben éppen Magyar Péter volt felesége, Varga Judit viselkedése példázza.
Perspektívát nyújtó fordulat helyett ötlettelen önismétlésre, kommunikációs trükközésre, hatalomtechnikai játszadozásra telik Orbán Viktortól. Hol válság van, ott válság van.
Hogy jelenti-e Magyar Péter az igaz, polgári nacionalizmusnak, de legfőképpen a nemzetnek a kialakulását? Jelentheti. De csak akkor, ha részt veszünk abban az erkölcsi drámában, amit ő kezdeményezett.
Tudom, nehéz tudomásul venni, de immár egyre időszerűbb, hogy a felelősség hatástalan felfelé hárítása egyenlő az elkerülhetetlen össztársadalmi önfeladással.
Sose gondoltam volna, hogy egyszer majd a honi közélet viharának közepiben találom egykorvolt kedvenc punk együttesemet, meglepőbb ez, mint a Magyar Péter-jelenség, és lám, megtörténik mindkettő.
Szerencsére nem vagyok olyan öreg, hogy bármiféle emlékem lenne az úgynevezett ötvenes évekről, de úgy tanultam, hogy akkoriban dívott az a nézet, amely szerint „aki nincs velünk, az ellenünk van”. Magyarország hátra megy?
Szégyen, hogy ebben a súlyos helyzetben Magyarország tettleg Európa ellenségeit támogatja. A Brüsszel elfoglalásáról handabandázó orbáni demagógia pedig végképp elszigetel bennünket nyugati szövetségeseinktől.
Az Orbán-rendszer visszalépést hozott a magyar politikai kultúrában azzal is, hogy a 2010-es hatalomra jutás óta egyetlen teljes listavezetői vagy miniszterelnök-jelölti nyilvános vita sem zajlott le.
Sok százezres tömeg biztosítja saját létfenntartását, (szó szerint) ennivalóját a német-osztrák diszkontok szortimentjéből. Számukra ezen üzletek „lölősítése” egyenlő lenne a végítélettel.
