Közeli rokonságunkban megesett egyszer, hogy a párokat futószalagon eskető anyakönyvvezető a szertartás közben („akarod-e?”) elrontotta a vőlegény nevét, Tamásnak nevezte azt, aki valójában sosem volt Tamás. Az érintett halkan javított, mire a nemzetiszínű szalagot viselő asszonyság is, kisebb derültséget váltva ki a násznép körében. (Ennyit a tamáskodókról.)
Ennél sokkal kellemetlenebb, amikor valaki magas állami elismerést ad át úgy politikai alapon valakinek, hogy igazából nincs tisztában az illető munkásságával, ám a kormányzati érdek mégis megköveteli a méltatást. Így történt ez 2013. március idusán a Kárpátia frontemberével, Petrás Jánossal is. Igen, ez az a Kárpátia zenekar, amelyik aztán a kampányban hitet tett a Fidesz mellett, most pedig Egyszerűen senkik vagytok címmel adott ki egy meglehetősen egyszerű kis dalocskát, az ellenzék képviselőit gyalázva. („Istentelen lusta csürhe, Nem magyarnak való egy se!” – ilyesmiket énekel benne a frontember. Emlékezhetünk, szintén az „egyszerűen senkik vagytok”-rigmust ordították áprilisi győzelmük után a jó ízlésű váci alpolgármester és ifjúfideszes barátai, erről videót is készítettek.)
De emlékezzünk csak vissza kicsit, milyen út is vezetett addig, míg ez a kiváló csapat, illetve a vezetője megkaphatta a Magyar Arany Érdemkeresztet.
Röviden. Létrejött 1997-ben Kárpátia Folkműhely néven egy klassz zenekar, ahogy vezetőjük, Bolya Mátyás (és Szokolay Dongó Balázs) oldalán (Kobzart.hu) még jelen időben olvasható, mindannyian „táncházi és koncertező zenészek, több év itthoni és külföldi tapasztalatával. Alapvetően Moldva táncait és dalait játsszák, melyek kiegészültek – a közelebbi és távolabbi – környék népzenéivel Bukovinától Törökországig”. Palya Bea volt az énekesük, az egykori tagok közül ketten – Buzás Attila, Eredics Dávid – ma a Söndörgőben zenélnek.
Petrásék 2003-ban, vagyis évekkel később alapították „nemzeti rock” bandájukat, a másik Kárpátiát, mit sem törődve azzal, hogy ilyen néven már létezik együttes. Az eredeti Kárpátia tagjai idővel arra lettek figyelmesek, hogy közönségükben egyre több a furcsa, kopasz figura, akik nem éppen népzenére hangolódva olykor hangos pfujolással adtak tanúbizonyságot mély civilizáltságukról. Illetve arról, azt sem tudják, hol vannak. Elég kellemetlen helyzet, gondoljunk csak bele.
A zenekar természetesen jelezte a névbitorlóknak, hogy ez így nincs rendben, zajlott egyeztetés is (ne zsidóskodjatok már – vágta egyszer Petrás a másik fél fejéhez), és bár a jogvitát a név eredeti tulajdonosai megnyerték, végül kénytelen-kelletlen a feloszlás mellett döntöttek.
Tíz évvel később aztán elérkezett a nagy nap, mindenki felvette legszebb ruháját, hiszen a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetést nem kaphatja meg csak úgy bárki. Petrás János szép, fekete öltözékére nemzetiszín szalagot és kitüntetéseket aggatott, még a vitézi rend jelvényét is felöltötte – biztos keményen megharcolt mindegyikért. A miniszteri méltatásban többek között az szerepelt, hogy Petrás moldvai zenét játszó együttesével népszerűsítette a hazai táncház-mozgalmat, ami ellen ő nem is tiltakozott.
Az eredeti Kárpátia kisvártatva jelezte, tisztázni kellene a dolgot, hiszen a méltatás alapján őket illeti az elismerés, ha viszont mégis a nemzeti rockereket akarják kitüntetni, akkor ne ezzel a szöveggel tegyék. A levél címzettje Balog Zoltán volt, aki nem méltatta válaszra Bolyáékat. Az emberi Erőforrások Minisztériuma csupán közleményben tudatta, tisztában vannak azzal, kinek adják a kitüntetést, csak az indoklásba csúszott adminisztrációs hiba.
Adminisztrációs hiba, ezt leírom újra.
De Balog Zoltán tavaly nyáron egyértelműsítette, nagyon is tudja, melyik Kárpátia számára az igazi, meg is ítélt távozása előtt ötmillió forintot, hogy filmet forgassanak Petrásékról.
Szóval van miért hálás lenni, erre nem árt, ha emlékszünk, amikor elindítjuk a YouTube-on a fent nevezett számot. A kommentelési lehetőséget már letiltották alatta, a dislike-ok száma nem mindennapi módon magasabb, mint a like-oké. A közönség tehát választott: arany érdemkereszt ide, miniszteri méltatás és repkedő milliók oda, a többség tudja, kiket illet valójában a dal címe.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/6. számában jelent meg, 2019. február 8-án.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/6. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
