Orbán Viktor augusztus 17-én a Digitális Polgári Körök tagjainak ezt írta: „Magyarországnak nem igaza van, hanem igaza lesz. Megint. Történelmi idők! Történelmi esély a békére, történelmi kudarc Brüsszelben. Európa már a macskaasztalhoz sem ülhet. És tudjuk, aki nincs az asztalnál, az étlapon lesz.” A kormányfő által használt szó jelentése sok minden, csak nem családbarát és gyermekvédelmi: a „macskaasztal” a közös családi étkezés vagy vendégség esetében elhelyezett olyan kisebb asztal, ahová a gyerekeket ültetik azért, hogy a felnőtteket ne zavarják!
Nos, az előbb idézetteket arról a két fős alaszkai találkozóról írta a miniszterelnök, amelyen Trump majdnem otthagyta a konok és hajthatatlan Putyint, és aminek semmilyen kézzelfogható eredménye nem született. Hacsak az nem, hogy Trump megint rájöhetett, hogy az orosz diktátortól mit várhat. Azt mondta: „Putyin belefáradt a háborúba, lehetséges, hogy nem akar megállapodást kötni”. Igen, lehetséges...
Két nap múlva Washingtonban mindenki láthatta, hogy a Trump–Zelenszkij–NATO–EU-csúcson kik ültek „a felnőttek asztalánál”, amiből az is következik, hogy kik nem: például a macskafóbiás Orbán. Ott voltak viszont Trump és Zelenszkij mellett: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, Keir Starmer, az Egyesült Királyság miniszterelnöke, Emmanuel Macron, Franciaország elnöke, Friedrich Merz, Németország kancellárja, Giorgia Meloni, Olaszország miniszterelnöke, Alexander Stubb, Finnország elnöke és Mark Rutte, a NATO főtitkára. Ez azért így egy elég komoly névsor, az esemény nem egy NER-tenyésztett macskáknak tartott szőrszépségverseny volt Hatvanpusztán.
A felsoroltak jelenléte még akkor is világos politikai és katonai beszéd, ha az Index szerint 5 perc alatt 11 alkalommal mondott köszönetet az amerikai elnöknek az ukrán: Nobel-békedíj fejében Trump sok mindenre hajlandó lehet.
A macskák olyan biztonságkereső kötődést mutatnak, mint a gyerekek a szüleikhez. Komoly szociális intelligenciával rendelkeznek, képesek viselkedést eltanulni az embertől vagy más macskáktól, térbeli memóriájuk kitűnő, a problémamegoldó képességük azonos a kutyákéval, ami csak azért nem látványos, mert a motivációjuk más a feladathelyzetben. Ne legyen félreértés: a kutyákat is nagyon szeretem, és nem nekik szól a megjegyzésem, hogy szemben a macskákkal, csak a kutyák tartanak ki végsőkig a gazdájuk mellett, még akkor is, ha az egy állatkínzó gazember, macskasintér.
