A főváros friss díszpolgárainak kilétét megismerve a magyarok újra betekintést nyerhetnek abba a döbbenetes mezőnybe, melyet a nemzeti együttműködés rendszere a történelemből és a kultúrából önmaga köré szervez. Sokkoló élmény a Fővárosi Közgyűlés döntése nyomán Antall József kormányfő és Mindszenty József hercegprímás nevét Korda György táncdalénekes-pókerkommentátor neve mellett látni. Budapest díszpolgára lett a rendszerváltozás miniszterelnöke, akit bestiálisan támadott az akkor még nem az offshore-számláját, hanem Soros Györgyöt szolgáló Orbán Viktor, Budapest díszpolgára lett a Szálasi és Rákosi által egyaránt üldözött esztergomi érsek, és Budapest díszpolgára lett az aczéli kultúrpolitika gyémánttorkú dalnoka, a szocialista fejesek közkedvelt cimborája. Orbán Viktor nem válogat, minden erős mémre szüksége van: bármi jöhet, ami népszerű. Itt egy gesztus a rendszerváltás kétes dicsőségét dédelgető korosztályoknak, ott egy gesztus a történelmi sérelmeken kérődző jobboldalnak, amott egy gesztus a szocialista nyugdíjasoknak. Így lesz az elvtelenségből és az ízléstelenségből politika. Választási év van.
Antall József kitüntetése fokozottan ízléstelennek hat a fideszes városvezetéstől, miközben az állampárt épp módszeresen semmisíti meg a rendszerváltás miniszterelnökének politikai hagyatékát. Antall gondolkodásában és működésében a nyugati orientáció, a jogállamiság és a konszenzuskeresés mindig alapvető jelentőséggel bírt. Konzervatív úriember volt, akinek sem barátja, sem sógora nem lett milliárdos.
Magyarország tragédiája, hogy Orbán Viktor lelkét végül nem Antall József, hanem Csurka István nyerte el
– ennek eredménye, hogy a polgári közép és a mérsékelt, konzervatív politika mára megsemmisült, az ezeréves magyar állam pedig szabadesésben zuhan a posztszovjet Közép-Ázsia felé. Árulkodó, hogy a nemzeti együttműködés rendszere mégsem Csurka Istvánt tünteti ki, pedig ezt is megtehetné következmények nélkül, csakhogy Orbán Viktor önmaga és a közvélemény előtt is szégyelli, amit az országgal tesz. Jelzem, hogy a ’93-as Antall József a ’19-es Orbán Viktort kiszorítaná és kizáratná a ’93-as MDF-ből – épp ahogy Csurka Istvánnal tette.
Bálint György: Egy szívhez szóló levéllel kaptam díszpolgári címet a néptől | Magyar HangMindszenty József kitüntetése hasonlóan álságos. Azok használják fel a hungaristákkal és kommunistákkal is szembeszálló főpap emlékét, akik mindent elkövetnek, hogy legyen képviselete a politikai paletta jobbszélén a rasszista militarizmusnak, miközben minden erejükkel a centrumba húzódó Jobbikot ütik-vágják, és hol azon visonganak, hogy azok már nem fasiszták, hol azon, hogy még mindig azok. Közben a Mi Hazánk Mozgalom kedvezményes áron plakátol – legfőbb funkciójuk a szemfényvesztés: lám, még sincs jobbszélen a Fidesz, hisz a korrupt trollpárttól jobbra itt egy militáns, fasiszta párt! Csakhogy míg a militáns fasizmus a huszadik század, addig a cinikus trollokrácia a huszonegyedik század jobbszéle –
hiába tenyészti maga mögé Orbán Viktor a Mi Hazánk Mozgalmat, a Fidesz pusztán ettől nem csúszik be középre.
Alattomos gazemberség, ahogy ez a söpredékkurzus Mindszentyhez dörgölőzik, akinek az életét épp azok a szélsőségek nyomorították meg, amelyeket a Fidesz hol titokban támogat, hol hangulatától és a friss közvélemény-kutatások eredményétől függően büszkén képvisel.
A tényleges és az álságos nemzeti radikalizmus | Magyar HangKorda György tehetségét eszemben sincs vitatni. Latinovits Zoltán állítólag csak úgy emlegette, hogy „a Hang”.
Korda György gyémánttorkát elismerve ugyanakkor jogos a kérdés: tevékenységével vajon szolgálta a magyar kultúra ügyét?
Szolgálta esetleg Budapest jó hírnevét azzal, hogy olasz slágereket adaptált viszonylag jó minőségben magyarra, miközben minden érvényt, drámát és mélységet nélkülözött az előadásuk során? Korda György műfaja a táncdal: a gulyáskommunizmus középkorosztályainak habkönnyű semmitmondásba ágyazott, rendszerkonform szórakoztatása. Korda György gyémánttorkából tört fel a Kádár-rendszer dallama – erre járta gerinchajlító-önelveszejtő táncát a magyar társadalom Aczél Györggyel, miközben az ledarálta a polgári öntudatot, a baloldaliságból meg hétvégi házat, kombi Wartburgot és államadósságot gyártott. De hagyjuk a politikát, és hagyjuk Korda György életművének kétes minőségét! Aki ezek után előttünk áll, az továbbra sem több, mint egy karaokeherceg.
Korda György nem szerzett zenét, nem írt dalszöveget, s még csak hangszeren sem játszott – díszpolgári címe minimum csattanós pofon a hazai könnyűzene elmúlt hatvanéves mezőnyének.
Mit mond el a rendszer Antallhoz és Mindszentyhez való viszonyáról, hogy Kordával tartják egy polcon? Azzal a Kordával, aki az utóbbi években már csak nem is táncdalénekes, hanem fesztiválok trash-attrakciója és szégyentelen bulvárszereplő. Mit érezne a hercegprímás, ha tudná, hogy a történelmi emlékezet Korda György mellé sorolja? Mit érezne a harmadik köztársaság első miniszterelnöke, ha tudná, hogy az egykori SZDSZ-es polgármester Korda Györggyel egy árfolyamon méri? Nyilván azt hinné, hogy ez nem lehet más, csak Pető Ivánék gonosz tréfája, melynek célja az ő megszégyenítése.
De semmi baj: öt év múlva Budapest díszpolgára lehet a Fidesz Ignotusa, Fásy Ádám, s egy nap talán Bunyós Pityu és Postás Józsi is sorra kerül.
A Publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/26. számában jelent meg, 2019. június 28-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/26. számban? Itt megnézheti!
