Ne essünk kétségbe, ha valami nem úgy sül el, nem baj, ha újra kell tervezni. Az sem baj, ha néha megállunk, egyszerűen hagyjuk megtörténni a dolgokat.
Publicisztika
Már sokan és egyre többen ott tartanak, hogy B-Á-R-K-I jobb a Fidesznél és Orbánnál.
Mi is a valódi baj ezzel a rendszerrel? Mi az a démoni erő, amely lezülleszti a választásokat a látszólagos döntés szintjére?
Lesántult a sok hazudástól a Cilárik. Dolgozni sem tudott egy ideig járni.
Ha felelős kormány lenne, észszerű törvényeket hozna, mert néha szép szóval nem megy.
Hol vagyon, a’ki merész ajakát hadi dalnak eresztvén A’ riadó vak mélységet fölverje szavával, S késő százak után, méltán láttassa vezérlő Puskás Öcsit és hadrontó népe hatalmát?
Szép napra virradt Bicske lakossága kedden.
Eszperente kecskenyelv a miénk, bántóan sok, egyre több az e betűnk.
Izgalmas, meghatározó fontosságú lesz hát az élmény, hogy mit kezdenek a „médiáikkal” az új polgármesterek.
Vajon lesznek-e 2022-re olyan ellenzéki szereplők, akiknek van érdemi mondanivalójuk a falvak, kisvárosok szavazói számára?
Van valami, amivel a miniszterelnök nagyon takarékosan bánik, míg a marxista filozófus egyáltalán nem.
A kormány összességében jól védte eddig a népet a túl gyors meggazdagodás erkölcspusztító hatásaitól. (No nem mindenkit, a kiválasztottak szűk köre erősen fertőződött.)
A brexitvita magának a demokráciának a lényegéről és természetéről zajlik, s a legkevésbé sem közömbös, hogy a decemberi választás milyen válaszokat alapoz majd meg.
„Nem azt mondom, hogy vezessék be újra a nyilvános kivégzéseket az országban. Azt mondom, legyenek zártkörűek, és Erzsébet-utalvánnyal is lehessen fizetni a tagságiért!”
Nemcsak a kormány és az ellenzék, hanem az ellenzék egyes szereplői közötti viszonyban is új korszak, újfajta verseny kezdődik most.