Oszt jónapot

Atyai jóbarátom, Torgyán József mondta mindig a Fidesz politikája kapcsán, hogy Orbánék azt a stratégiát követik, miszerint „rágalmazd meg ellenfeledet, és bár ő fogja megnyerni a pert, tied lesz a mandátum”. Ha van olyan módszer, amelyet a „keresztény” és „nemzeti” Fidesz bulldogkövetkezetességgel valósított meg az elmúlt évtizedekben mind szövetségeseivel, mind ellenfeleivel szemben, az a fenti princípium. Meglehetősen idegennek kellene lennie egy jogászdoktortól a fenti attitűdnek, ám azt maga Orbán Viktor is figyelmébe ajánlotta híveinek még 2006-ban, amikor választási csalás elkövetésére biztatta őket. „Majd engem elmarasztal az Országos Választási Bizottság, a jogászok meg megvédenek, oszt jónapot” – mondta ekkor a későbbi miniszterelnök.

Úgyhogy mostantól hívjuk osztjónapot-princípiumnak a fenti politikai viselkedést, amely minden erkölcsi és jogi aggályt alárendel a politikai hatékonyságnak.

Pontosan ezt, az osztjónapot-princípiumot alkalmazták Vona Gáborral szemben is a 2018- as országgyűlési kampányban Fideszék, összefogva Terry Black transzvesztita „előadóművésszel”. Nem csupán azzal vádolták a Jobbik elnökét, hogy homoszexuális (jól tudjuk, mit jelent az a magyar társadalomban, ha valakire rásütik, hogy „buzi”, különösen, ha egy jobboldali politikusról van szó), hanem hogy melegorgiákon vett részt.

Teljes propagandagépezetét bevetette a hatalom annak érdekében, hogy eltapossa Orbán egyetlen valamirevaló kihívóját.

A mesterterv úgy nézett ki, hogy az osztjónapot-princípium szabálykönyvének megfelelően először megvádoltatják egy olyan szereplővel, aki nem egyszerűen egy közismert homoszexuális, de abból is az a típus, akit a többségi társadalom nagy része heteróból is megvet: kicsapongó életet él, pornófilmekben szerepelt, transzvesztita tátogó show-kban lépett fel, ráadásul azáltal ismerte meg a közvélemény, hogy zavaros örökbefogadási ügybe keveredett a 2000-es évek elején. Erősen hangsúlyozandó, hogy nem volt mindegy a dicséretesen megtervezett hadjárat szempontjából, „milyen” meleget nyernek meg a feladatra. A legmocskosabbra volt szükségük – így szólt igazán nagyot a történet –, és meg is találták. És nem volt elég az, hogy Terry Black azt hazudja, hogy egy Thököly úti lakásban kavargott a Jobbik akkori elnökével. (Az eljárás során kiderült, a lakcímkártyák szerint csak 2007 végén lett az az ingatlan a pornószínészé, amelyben az állítólagos orgiák a 2000-es évek elején folytak.)

A teljes fideszes média ráugrott Vonára, és tényként kezelve boncolgatni kezdték az undorító ügyet. Bulvárlapjaik címlapon hozták a sztorit, heherészős „elemző” műsoraikban beszélő fejeik kacsingattak kétértelműen. És ez sem volt elég. A miniszterelnök is bedobta magát. Vona napirend előtti felszólalásaira, interpellációira, „hol a pénz?” jellegű hozzászólásaira Magyarország miniszterelnöke olyanokkal válaszolt, hogy nem ő bújik más férfiak szoknyája mögé, meg hogy különben is: szemöldökcsipesz! Azt üzenve: igen, én lopok, de legalább nem vagyok buzi. Tegyük hozzá sietve, hogy aki miniszterelnökként így és ezt válaszolja, az nemcsak hogy a hazáját és a tisztséget nem tiszteli, amit betölt, de saját maga iránt sem tanúsít tiszteletet. Isten óvja azt az országot, amit egy önmagát sem tisztelő ember vezet!

És miképp tudott erre reagálni Vona Gábor? Nyilván csak cáfolni és várni, hogy a közönség mit hisz el a mindenhonnan ömlő mocsokból. Kinek fog hinni a közönség? A nagyhangú buzizóknak vagy az erőtlen hangú megtámadottnak?

A Fidesz stratégái tudták, csak a parlamenti választás után születhet olyan jogerős ítélet, amelyben a Jobbik elnöke elégtételt kap. És micsoda elégtételt! Blacknek csupán 1,2 millió forintot kell leszurkolnia Vona karrierjének megtöréséért. Ezt az összeget nyilván már többszörösen megkapta a megbízóktól. Az ordas hazugságot közlő propagandakiadványoknak 600 ezertől 1,5 millió forintig terjed a büntetése. Ráadásul kik fizetik ki a megítélt jóvátételeket? Talán ez az ügy leginkább cinikus mozzanata.

Hiszen a TV2, a Ripost, az Origo és a hasonló pöcegödrök annyi állami (értsd: adófizetői) hirdetést kapnak, hogy mellényzsebből kifizetik Vona Gábornak a megítélt sérelemdíjat. Oszt jónapot.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/28. számában jelent meg, 2019. július 12-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/28. számban? Itt megnézheti!