Szlovák–magyar két jóbarát

Történt pedig, hogy Mátyás Orbán kerál az rút tótokkal megbékéle vala, az betonszarkofágjai egyikébe meghíva vala vitéziket, hogy emberködjenek az magyar vitézikkel. Oszt az Orbán kerál oly nemesb, oly galamblelkű vala, hogy kiegyezék az tótokkal, holott azok azelőtt sanyargaták s átkozák az magyarokat, hogy az magyarok még himnuszuk sem énekelhetik. Azok az tótok mög legott arany fokosuk adák az magyarok kerálának.

A fenti egy igaz történet. Trú sztori, bró! – hogy átlépjünk máris a posztmodern huszonegyedikbe. A magyar futballválogatott ugyanis hétfőn este az állami média által az „év mérkőzéseként” beharangozott derbin simán kikapott 2–1-re a felvidéki szlovák fociválogatottól. A helyszínen, a Groupama Arénában felvonult nemzetünk NER-színe-java, a miniszterelnök, a lánya, a veje, az unokája, a strómanja és alattvalói.

És a díszpáholynak volt egy különleges díszvendége is, Andrej Danko, a magyarfaló Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke személyében. Tudják, ez az a szlovákiai politikai tömörülés, amelynek Danko úr előtt Ján Slota úr volt az elnöke, aki egy pártgyűlésen Budapest tankokkal történő elpusztítását szorgalmazta. Szintén ő volt az, aki 2006-ban kijelentette: „A magyarok rákos tumor a szlovák nemzet testén, amit mihamarabb el kell távolítani.” Ugyanezen felvidéki úriember a turulmadarat csúf papagájnak, míg Szent István királyunkat lovasbohócnak nevezte.

Andrej Danko tőle vette át a Szlovák Nemzeti Párt vezetését, és azzal vétette észre magát, hogy oly’ sok magyar politikushoz hasonlóan ő is plágiumgyanúba keveredett a diplomamunkája kapcsán. Hétfői magyarországi látogatása alkalmával pedig azzal vétette észre magát, hogy milyen szívélyes, baráti viszonyt ápol nemzetünk fősámánjával, még egy aranyfokost is ajándékozott Orbán Viktornak. Danko úr kisebbrendűségi komplexusára utal, hogy idén szeptember elsején egy 58 ezer euróba (mintegy 19 millió forintba, bár az euró–forint-árfolyam folyamatos emelkedése miatt lehet, hogy mire ez az írás nyomtatásba kerül, lesz az már 20 millió is forint) kerülő zászlórudat állíttatott fel a hivatala előtt, amelynek kiválasztásánál Andrej Danko számára fontos szempont volt, hogy „az nagyobb legyen, mint a budapesti” (amely 27 méter magas). (Lásd még: kis ember nagy zászlórúddal jár.)

Az is bizonyítja, hogy Danko úr nem hajol meg a hitvány európai értékek előtt, hogy az ő pártja nyújtotta be azt a törvényt a szlovák parlament elé, miszerint 7 ezer eurós (megint csak mai árfolyamot tudok írni: 2,3 millió forint) bírsággal sújtható, aki eldalolja bármely más ország himnuszát (példának okáért a magyar Himnuszt) Szlovákia területén, bármely rendezvényen. Nos hát ezzel az úrral fotózkodott összebújva Magyarország miniszterelnöke hétfőn.

Tisztán emlékszem, hogy mennyire feldúlt voltam tizenhét évvel ezelőtt, 2002. december elsején, amikor Medgyessy Péter akkori magyar miniszterelnök és Adrian Nastase román kormányfő koccintott egyet a román nemzeti ünnep alkalmából a budapesti Kempinski Szállóban. (December 1-jén a románok a gyulafehérvári nagygyűlés évfordulóját ünneplik, ez volt az a nap 1918-ban, amikor a román küldöttek Gyulafehérváron kimondták Erdély elszakadását a Magyar Királyságtól.) Az én dühömnél sokkal fontosabb, hogy a Fidesz akkori vezetői, potentátjai mennyire feldúltak voltak. A tüntetést a Kempinski előtt konkrétan a polgári körök (a Fidesz által azóta partvonalra parancsolt akkori segédcsapatai) szervezték. Még Alföldi Róbertben is volt annyi érzék a nemzeti ügyek iránt, hogy 2010. december elsejére, amikorra bérbe adta a románoknak a Nemzeti Színházat, hogy ott ünnepeljék Erdély egyesülését a román területekkel, végül lemondta a rendezvényt.

A magyarok miniszterelnökébe nem szorult ennyi nemzeti érzés. Miképp’ lehet kéz a kézben együtt andalogni, koccintgatni, ajándékot elfogadni a magyargyűlölő szlovák politikustól? Milyen üzenet ez a felvidéki és úgy általában a határon túli magyaroknak? Fontosabb az európai hálózat építgetése (Brüsszel ellen még jól jöhet a szlovák soviniszták támogatása), mint a magyarság büszkesége? Kit képvisel a magyar miniszterelnök? A hazáját vagy a hatalmat szereti jobban? Azon fideszes barátaim, akik 2002-ben Medgyessy lemondását követelték, azok most legalább olyan hangosan fogják Orbán lemondását követelni, ugye? Tűkön ülve várom a válaszokat. źakujem!

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/37. számában jelent meg, 2019. szeptember 13-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja jövő csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/37. számban? Itt megnézheti!