Az alfahímnusz

Egy hónapon belül két közéleti felállásból is baj lett. Az egyik alkalommal a főszereplőnek nagyon is sikerült felállnia, baja lett belőle. De hagyjuk is Borkait. Abból is baj lett, hogy egy közéleti szereplő, egy újságíró nem állt fel. Egy meccsen. Egy népies műdal elhangzásakor. Mondjuk a Puskás Aréna avatóünnepségén még egy picit lehetett volna csökkenteni a színvonalon, elhangozhatott volna az Add ide a didit című nigériai–magyar–horvát koprodukciós nóta is, az jobban kifejezte volna a rendszer lényegét, mint az Ismerős Arcok dala. De talán hagyjuk Borkait.

Mi teszi a hazafit? Talán ott kezdődnek az alapok, hogy a haza jelképeit tiszteletben tartja, szereti az illető „hazafi jelölt”. A következő szint, hogy nem tör ezen szimbólumok megváltoztatására. Hogy nem akarja megváltoztatni példának okáért Magyarország zászlóját, a piros-fehér-zöldet, amelyben a piros az erő, a fehér a hűség, a zöld szín pedig a remény jelképe. Hogy nem akar Kölcsey és Erkel Himnusza helyére egy popdalt helyezni.

Ugyanis ilyen javaslat is elhangzott a Hír Tv heti lincselőműsorában Bencsik „Pártélet” András szájából. Mármint hogy ez így organikusan változik, hogy mikor éppen mi a himnuszunk. A mai kor himnusza például – Bencsik úr szerint – az Ismerős Arcok zenekar Nélküled című „himnikus költeménye”. Ezt a korábbi kommunista Bencsik úr mondta a maga szájával. A NER alfahímjei egy másik „hímnuszt” találtak az országnak az igazi helyett, és nem is szégyellik. Az is elhangzott ugyanott, hogy aki ennek hallatán ülve marad, az szörnyeteg. Igen, ezt a szót használták, ezúttal Bayer Zsolt, a Népszabadság korábbi szerzője volt ilyen bátor, hogy gyűlölettől torzult arccal ezt kinyilatkoztatta. Vajon mi lesz a következő? A piros-fehér-zöldet is le fogják cserélni narancssárgára? Csupán két ének van, amelyeknek hallatán egy magyar embernek felállással kell a tiszteletét kifejeznie, mégpedig a Himnusz és a Szózat.

Nekem speciel tetszik az Ismerős Arcoknak az említett száma, tényleg megindít bennem valamit, de hogy a Kölcsey és Erkel helyére az Ismerős Arcok kerüljön? Ne csináljunk már Krisztusból bohócot, a Nélküledből pedig himnuszt! Aki ilyenre törekszik, azt nevezhetnénk akár hazaárulónak is, ha nem volna teljesen elkoptatva ez a szó – éppen őáltaluk.

Egyébiránt van az említett zenekarnak sokkal jobb felvétele is, tessék meghallgatni a Zuhanó madár címűt. Az a dal vonatkoztatható arra az útra is, amelyet a Fidesz és Orbán Viktor bejárt. Ahogy viccet csináltak a kereszténydemokráciából, úgy tesznek most a haza szimbólumaival, amint azt Ismerős Arcok énekli: „Pedig miénk lett minden abban a pillanatban / Mikor megálmodott apánk s anyánk / Volt múltunk, volt jövőnk – s csak megjegyezném halkan / Volt istenünk és volt még hazánk.” A Fidesz mindkettőből – az Istenből és a hazából is viccet kíván csinálni. Csak rajtunk – akiknek még számítanak ezek az eszmények – múlik, hogy észleljük-e ezt a folyamatot, és rámutatunk: a számunkra fontos értékek csupán gagyi módon összeácsolt díszletei a Fidesz színházának, amelyben a tolvajlás az első helyen álló cél.

Volt már egyébként ilyen muzikális jellegű vita a magyar közéletben, mégpedig úgy huszonöt éve, amikor egy valóban konzervatív, valóban nemzeti érzelmű politikus, bizonyos Torgyán József szóvá tette az akkori miniszterelnöknek, bizonyos Horn Gyulának, hogy miképp fordulhatott elő, hogy a „Best of communism” (A kommunizmus legjobbjai – az átkos rendszer mozgalmi dalainak válogatása, például a Bunkócska című szovjet munkásmozgalmi dal) című cédéről több felvételt is lejátszott a közszolgálati rádió. Akkor, abban a vitában Torgyán József nem azzal kérkedett, hogy ő bizony az Ismerős Arcokat (vagy akkori megfelelőjüket) hallgatja, hanem ezt mondta az Országház falai között: „Én úgy gondolom, hogy azt nem ártana tudnunk, hogy végül is a miniszterelnök úr vásárolt-e a Bunkócskából? Én magamról elárulhatom, hogy én Bach Chaconne-ját vettem meg legutoljára cédén Pikaizentől.” Ugye micsoda különbség?

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/47. számában jelent meg, 2019. november 22-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/47. számban? Itt megnézheti!