Hazánkban a narancssárga a legsötétebb szín

Hazánkban a narancssárga a legsötétebb szín

Demeter Szilárd (Fotó: Halász Nóra/Magyar hang)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Hogy a közönségességet minden korosztály demonstrálja, az őrületnek ez volt az a hete, amikor a Fidesz nagyon fiatalosch és trendy ifjúsági szervezete úgy látta ízlésesnek, hogy az apák napja angolszász hagyományát úgy a legszerencsésebb meghonosítani kishazánkban, ha Orbán Viktort állítják mindannyiunk édesapja szerepébe, és „Apa csak egy van” szöveggel még nyomatékosítják is ezt, gondolván, hogy még a fidelitasosoknál is vannak hülyébbek. (Nincsenek.)

A türkmén és észak-koreai hagyományok ezen cuvéeje csupán visszhangozza az anyapárt szellemi nívóját. Mert mi a csudát lehet írni arról a hétről, amikor megkezdődött a színház- és filmművészet magyar fellegvárának hozzátahósítása a jelenlegi fideszes kultúrelithez?

Ez utóbbi színvonalát jól jellemzi, hogy már mindenért is egy Demeter Szilárd nevű kalapácsos alak felel, aki ezúttal a magyar könnyűzene megújításához és „társadalmiasításához” ért miniszteri biztosi szinten. A „társadalmiasítás” eddig leginkább a Mészáros Lőrinc néven ismert félilluzionista jelenséget takarta fideszül, érdekes lesz látni, ezúttal mit találtak ki a szó mögé nemzetünk nagyjai. (Félilluzionista, mert ellentétben az igazi illuzionistákkal csak eltünteti az ingóságokat és ingatlanokat, vissza nem varázsolja azokat.)

A nevezett férfiú azzal robbant be a magyar irodalmi életbe, hogy nyilvánosan megfenyegetett egy újságírót, hogy kalapáccsal fogja csapkodni az ujjait. Ezt az innovatív ötletet persze nem hagyhatta szó nélkül népünk minden pedellusi állását is elbíráló nagykánja, fel is ívelt a kisebbrendűségi érzésekkel telített úr kormányzati karrierje. Az illető jelenleg hat különféle kormányzati pozíciót, valamint súlyos pszichés terheket visel.

Teljesen felesleges különböző streaming-szolgáltatásokra előfizetnünk, hogy aztán zsé kategóriás, felületes amerikai pszichothrillerekből ismerjük meg habkönnyű filozofálgatás keretében, milyen az, amikor egy frusztrált ember hatalmat kap. Ha ilyen könnyed és kétes állagú szellemi táplálékra vágyunk, elég, ha nyomon követjük Demeter Szilárd, az „erőszakban felnőtt” (ő maga állítja magáról) fiú kalandjait, aki szerint az erőszak „kötelező rituálé, ha férfi vagy, verekszel”. Akitől azt is megtudhatjuk, hogy „nem olyan könnyű halálra verni egy embert. Ahhoz nagyon sokat vagy nagyon olyan helyen kell ütni, vagy éles tárgy kell hozzá”. Ez a mai, szélsőjobboldalivá vált Fidesz kultúrelitje. Egykor Jankovics Marcellek meg Hernádi Gyulák, most Demeter Szilárdok.

A romlás amennyire rohamos, annyira kiszámítható is. Az, hogy a Színművészetit ízekre akarják szedni, kockákra akarják vágni, megdinsztelik, és giccses ételdísszel felszolgálják, nem valami csodálkozni való kuriózum, hanem egyenesen következmény. A mai Magyarországon a narancssárga a legsötétebb szín. A sötétségnek pedig az a jellemzője, hogy jön, és felzabál mindent. Nézzék csak meg A torinói ló című filmet, és abban Bernhard monológját. „Amihez ezek hozzájutottak, azt megrontották. Márpedig mindenhez hozzájutottak. Hogy mára ezek a lesből marással győztes győztesek uralják a Földet.”

Nem a megszerzés ténye ugyanis az elsődleges gond, hanem az, hogy az elorozott javaknak, álmoknak, életeknek egyszerűen nem jó gazdái, hanem megrontották azokat. Volt olyan világ már, amikor egy banda nyúlta le az erőforrások, értékek meg mások nagy részét (sőt a magyar történelem jó ideje szinte erről szól), azonban ilyen rossz ízlésű csapat még nem ült a nyakunkon. Előbb beköltöznek a Magyarország-házba, majd lelakják, a padlóra köpnek, a mozdítható faanyagot eltüzelik, a nyílászárókat kiszerelik, és eladják. És a végén az egészet az aktuális Emmanuel Goldsteinre fogják.

Egyébként az az egyetlen reményünk, hogy muszájból nem lehetséges nemzeti kultúrát teremteni, rossz ízlésű erőlködésből még számolatlan milliárdokkal megtámogatva is olyan giccs-szörnyek jönnek ki, mint a focizó sas a Szabadság téren, a kézműves ipari csíki lóvizelet meg a barackfa alatt összeérő táncoló talpak (ha emlékszünk a dalra).

Ha kis szerencsénk van, akkor csak azért nem fognak mindent megrontani, mert nem tudják, hogy még hol található tönkretehető érték, hol van még egy darabka igazi, romlatlan Magyarország. Éppen ezért kell őriznünk, mint a szemünk világát ezeket a Magyarország-szilánkokat. Csomagoljuk be őket gyolcsba, és jól rejtsük el a Demeter Szilárdok elől. Akkor se adjuk nekik oda, ha „sokat vagy nagyon olyan helyen ütnek”. Ha szeret minket az Isten, akkor így, de csak így túl fog élni Magyarország.

Olvasna még Gulyás Balázstól? Kattinhttps://hang.hu/author/gulyas-balazstson!

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/26. számában jelent meg június 26-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy digitálisan! És, hogy miről olvashat még a 26. számban? Itt megnézheti!

„Ha Rákay Philip nem sértődik meg, én régebb óta tervezem a Petőfi-filmem”

„Ha Rákay Philip nem sértődik meg, én régebb óta tervezem a Petőfi-filmem”

Ha Petőfi egyszer csak felbukkanna 2024-ben, Orbán Viktornak nem is kellene olyan nagyon erőlködnie, hogy meggyőzze őt a NER igazáról – mondta a költő visszatéréséből féktelen szatírát gyártó animátor, aki szerint az alkotását talán még Bayer Zsolt is nevetgélve nézné. A YouTube-on két hete bemutatott videó nagyot megy, eddig több mint 110 ezren látták, és hamarosan jön a folytatás. Mitől különleges hely a Szondi utca, hogyan fordul „a teremtője” ellen Petőfi, mi a baj Gyurcsánnyal, miért gesztikulál olyan hevesen Tölgyessy Péter és hogyan lett ekkora a siker a videó? Erről kérdeztük az animáció alkotóját, aki örül a pozitív visszajelzéseknek, bár felkészült az ellenkezőjére is, őrzi anonimitását, a közönségtől pedig csak madártejet vár támogatásként.