Gyurcsány Ferenc levelét megírta. Az Index beszántása volt az a pont, amely annyira felbosszantotta a volt miniszterelnököt, hogy billentyűzetet ragadott, és Facebook-posztban írta meg: nem elég posztot írni. Gyurcsány Ferenc szerint eljött a kijózanodás ideje, és csak a teljes összefogásban gondolkozók a szépek és az igazak, mindenki más kerékkötő, áruló és bérenc. Miközben az Index haláltusáját vívja, Balatonőszöd szónoka a szanaszét heverő újságírók tetemei között körbejár, egyik kezében kolompot lóbál, a másikban egy hangosbeszélőt tart, amelybe az „egy lista” mantráját harsogja catói kitartással.
A DK elnöke azt mondja, elég a kirekesztésből, fogjunk össze és rekesszünk ki mindenkit, aki az ellenzéki oldalon nem az egy lista szentségében hisz. Nem meggyőzni szeretné erről ellenzéki „kollégáit”, hanem statáriálisan kijelenti.
Ígérem, igyekszem utoljára elmondani az érveimet arról, hogy miért lehetetlenség egy, közös ellenzéki listával nyerni 2022-ben, és miért van erre nagyobb esély kettő listával.
A Szentírásban Jézus arra int bennünket, hogy „legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok” (Mt 10,16). Érdemes volna ezt a tanítást mint univerzális bölcsességet magáévá tennie nem hívő ellenzéki polgártársaimnak is. Nem lehet hirtelen felindulásból, és ami még rosszabb, puszta pártpolitikai megfontolásból kiindulva keresni az optimális stratégiát a Fidesz hibrid rezsimjével szemben.
Abban ma már nincs vita, hogy mind a 106 egyéni választókerületben egy közös ellenzéki jelöltnek szükséges szemben állnia az állampárt jelöltjével. Ezzel együtt az egyéni választókerületekben is van feladat éppen elég: előválasztást szervezni, terepmunkázni, és megtervezni a menetrend időzítését (nem mindegy, mikor választják ki és jelentik be az ellenzék jelöltjét, ha túl korán, akkor a propagandaössztűz elemésztheti, ha túl későn, akkor nincs idő megismertetni a programját a választóival).
Sokan kipipálják az egyéni választókerületeket – mint olyan problémát, amit már megoldott az ellenzék. Azonban nem mindegy, hogy személy szerint kik is mérkőznek meg a rendszer jelöltjeivel. Ugyanis a Fidesz egyik gyengesége a körzetükben kiskirályként viselkedő, ráadásul gyenge felkészültségű képviselőik sora. Ha az ellenzék fel tud mutatni felkészült, feddhetetlen és nem utolsó sorban emberközeli jelölteket, akkor nyert ügye lehet. Óriási a felelőssége az ellenzéki pártoknak, hogy már az előválasztásra se pártlogika alapján válasszák ki az azon elinduló aspiránsaikat. A Fideszt jó jelöltekkel már az egyéni körzetekben is meg lehet verni, mármint úgy, hogy abból kormányváltás legyen.
Térjünk rá a keményebb dióra, a listák kérdésére. A közös lista ellen egy fő, és sok kicsi érv szól. Az a bizonyos fő érv, hogy amennyiben Gyurcsány Ferenc, Magyarország mind arányában, mind vehemenciában legelutasítottabb politikusa egy ilyen lista élén tanyázik, az sokakat elriaszt. Nem vagyok naiv, tudom, hogy nem képzelhető olyan, hogy a DK elnöke önmérsékletet tanúsítana, és a kormányváltás érdekében elfogadná, hogy nem hoz többet, mint amennyit visz, és ilyeténképpen nem kéredzkedne fel arra a bizonyos listára. Tudom, hogy ez nem fog megtörténni, de a majdan a 2020-as éveket kutató történészek számára írjuk le: ez ugyancsak kívánatos volna. Talán ide tartozik, hogy az ókori Athénban volt egy cserépszavazásnak hívott, rendkívüli bonyolult szabályrendszerű intézmény, amelynek végeredményeképpen a legelutasítottabb politikust száműzhették a városállam polgárai a közéletből.
Amióta az ellenzék elkezdett az integráció felé tenni lépéseket, a baloldal egyre inkább kezdte kiismerni azt a jól beazonosítható réteget, amely ugyan jobboldali értékeket vall, korábban a Fideszre (is) szavazott, de már nem tenne ilyet, vagy alternatívát keres a Fidesz helyett. Mondom, legalább azt felismerte az óbaloldal, hogy van egy ilyen közeg (a minap Kunhalmi Ágnes tett erre utalást), de úgy látszik, annyira nem sikerült kiismerni, hogy megértésék, ez a közeg előbb hagyja leszáradni a karját, de nem fog egy olyan listára szavazni, amelyen a Gyurcsány név ott díszeleg. Márpedig a Fidesz mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy mindenki számára egyértelmű legyen: a közös lista egyenlő Gyurcsánnyal.
Az nem lehet ellenérv a két külön lista (az egyik az MSZP–DK és csatolmányaik, a másik a Momentum–Jobbik és egyebek) ellen, hogy ilyen szcenárióban az egyéni körzetekben vagy csak az egyik lista pártjai, vagy csak a másik lista pártjai kerülnének fel az egyéni szavazólapra az ellenzéki jelölt neve mellé. Ugyanis, ha a másik lista ilyenkor nem indít ellenjelöltet (miért tenné), akkor nyilván tudni fogja egy MSZP-s is, hogy a Momentum-Jobbik jelöltjének neve mellé kell tennie a kormányváltás érdekében az ikszet.
Sejthető, hogy a Fidesz úgy fogja módosítani a házszabályt, hogy a közös listán induló pártoknak közös frakciót szükséges alapítaniuk. Ez kizárólag a DK-nak járna előnyökkel, ugyanakkor a Momentum és a Jobbik (de az MSZP és a többiek) felmorzsolódásával járna. Az önkormányzati választáson azért vált be a közös indulás például a fővárosban, mert egyrészt az egy más választási rendszer (például a főpolgármestert közvetlenül, míg miniszterelnököt közvetetten választunk), másrészt Gyurcsány „nem látszódott” a kampányban: nem volt jelölt, nem ő dominálta a választási listát.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/31. számában jelent meg július 31-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/31. számban? Itt megnézheti!
