Szeptember végén lezajlottak a román közigazgatás alatt álló Erdélyben és a Partiumban a települési önkormányzati választások. Van egy csomó derűre és reményre okot adó eredmény, és van egy pár tanulság is, amit nekünk, a csonkaországban rekedteknek is érdemes levonnunk. Reményre ad okot, hogy mennyi helyen aratott sikert magyar polgármester, különösen, hogy több településen a Fidesz áskálódása ellenére a NER-től független magyar városvezetőt választottak meg. A Győr nagyságú és jelentőségű Marosvásárhelyen húsz év után sikerült újra magyar polgármestert választani a függetlenként induló, de mindegyik magyar párt által támogatott Soós Zoltán személyében. Székelyudvarhely megyei jogú városban pedig fideszes ellenszélben futott be a magyar, ámde NER-t még csak nyomokban sem tartalmazó jelölt, Gálfi Árpád, aki ellen mindent bevetett a külhoniakat állítólag mindenben támogató Fidesz: gyalázták, ahol érték, a kormánylapban gyakorlatilag lerománozták.
Sokan joggal kritizálták a Momentumot is, amiért Fekete-Győr András egy videóban „erdélyi magyar polgártársait” arra buzdította, hogy „ahol csak lehet”, európai pártcsaládjuk romániai leágazására, az USR–PLUS-szövetség jelöltjeire adják le a voksot. Ebből a bizonyos USR–PLUS-ból magyar szempontból az USR (a párt teljes neve: Mentsétek meg Romániát – Uniunea salvati Romania) még a tűrt kategóriába tartozhat, ugyanis a párt liberális jobbközép politikát visz, teljes egészében európai értékrendje van, beleértve az erdélyi magyarokkal kapcsolatos politikáját is. Sőt, 2017-ben, ha csak átmenetileg is, de öt hónapig magyar elnöke volt ennek a bizonyos Mentsétek meg Romániát pártnak, ami legalábbis szokatlan ott, a Balkánon egy fősodratú román politikai szervezettől. Az USR–PLUS-szövetség „PLUS” összetevőjét (magyarul körülbelül: Szabadság, Egység és Szolidaritás Párt) szociálliberális centrumpártként definiálják a román belpolitika ismerői. (Azt, hogy olyan kiméra, hogy szociálliberális centrumpárt egyáltalán létezik-e, az olvasókra bízom.)
A PLUS, vagy legalábbis annak vezetője, Dacian Ciolos viszont már kevésbé elfogadható kellene, hogy legyen mindenkinek, akinek fontosak az európai értékek. Magyar szemmel különösen. Ciolos ugyanis egyetemi hallgatóként a szélsőséges, soviniszta és magyargyűlölő (a marosvásárhelyi magyarellenes pogrom, a Fekete március kirobbantásában kulcsszerepet játszó) Vatra Romaneasca ifjúsági tagozatában 1993-ban a kolozsvári szervezet elnökhelyettesi tisztségéig vitte. Sőt, egyes – román – újságok szerint a Gheorghe Funar-féle (van, aki még emlékszik erre a régi vágású fasisztára?) Román Nemzeti Egységpárt 1995-ben alapított ifjúsági szervezetének az első elnöke is a most már szociálliberális Dacian Ciolos volt. (Az ezt megszellőztető Gazeta de Cluj dokumentumokkal, belépési iratokkal, jegyzőkönyvekkel igazolta ezen állításait.) Csakhogy Dacian Ciolos immár az Emmanuel Macron francia elnök befolyása alatt álló Renew Europe elnevezésű európai liberális pártcsalád elnöke, példás, mérsékelt európai polgár, kiválóan szabott öltönyökben. Ennek a Renew Europe-nak az európai parlamenti frakciójában ülnek a Momentum EP-képviselői is.
Tegyük gyorsan hozzá, Magyarország Orbán Viktorja éppen ellentétes pályát futott be Dacian Ciolossal, Orbán pártja, a Fidesz 2000-ig a Liberális (libernyák) Internacionálé tagja, Orbán pedig annak alelnöke volt, hogy aztán 2020-ra szélsőjobboldali politikussá váljon.
A Momentum elnöke a fent idézett videó nyilvánosságra hozását követően némiképp visszakozott. Az Azonnali nevű portálnak azt nyilatkozta, hogy csak olyan települések esetében támogatják az USR–PLUS-szövetség jelöltjeit, ahol nincs magyar jelölt. Ilyen település Erdélyben meglehetősen kevés van. Kis jóindulattal így is érthetjük a videóban tett kitételt, tudniillik, hogy ezt jelenti az „ahol csak lehet”.
Persze a kár, amit Fekete-Győr András ezzel okozott, nem konkrét, hiszen az a halmaz is mikroszkopikus lehet, amely az erdélyi, partiumi, választási döntéseiben Fekete-Győrre hallgató magyarokat tartalmazza. A szimbolikus kár ennél sokkal nagyobb mind az anyaországban, mind az elcsatolt részeken: hiszen egyrészt az erdélyieknek azt üzeni egy anyaországi párt: a románok ellenében nem őket választja, nem számíthatnak egy jelentős magyar párt támogatására. Másrészt, a jelenlegi határokon belül ezzel ismét sikerült muníciót adni a Fidesznek arra, hogy újra elmondhassák, propagandistáik sulykolhassák: „az” ellenzék nem áll ki a határon túli magyarok érdekeiért.
Mennyivel konkrétabb viszont az a kár, amit az idei romániai önkormányzati választások alkalmával a Fidesz és Orbán Viktor okozott úgy az erdélyieknek, mint a nemzet egészének. Akkor például, amikor Székelyudvarhelyen az esélyes magyar jelöltet, a később kétharmados diadalt arató Gálfi Árpádot csak azért nem támogatták, mert az illető rossz viszonyt ápol a Fidesz futtatottjával. Vagy amikor lehazaárulózzák a Fideszhez egyébként mindig hű (ez legyen az ő baja) Tőkés László református püspököt, az 1989-es romániai forradalom hősét. Ő azért kapta meg ezt a bélyeget, mert szóvá merte tenni, hogy a Fidesz Erdélyben idén az éppen korábban általuk kifogásolt gyakorlat szellemében az „egy erdélyi magyar politikai párt” elvét érvényesíti, amikor azt mondja, hogy függetlenül annak esélyeitől csak RMDSZ-es jelöltet támogat. Annak az RMDSZ-nek a jelöltjeit, amelyet korábban a Fidesz és Orbán Viktor ott ütötte-verte, ahol érte. Hogy aztán az abszurd odáig fajuljon, hogy az Országgyűlésben a jobbikos Balczó Zoltán védje meg egy azonnali kérdésben a fideszes Tőkés Lászlót a Fidesztől. Válaszában Potápi Árpád államtitkár megerősítette, hogy ők csak az RMDSZ-es jelölteket támogatják, függetlenül azok esélyeitől. Ugyanazt az elvet hangoztatják Erdélyben, mint az anyaországban: aki nem RMDSZ-es/fideszes jelöltre szavaz, az nemzetáruló.
Úgy tűnik, az erdélyi szavazók kezdik ledobni magukról a fideszes igát, hiszen a vasárnapi választáson több helyütt a NER-es ajánlás ellenében szavaztak. Ahhoz, hogy ne csak az erdélyi fideszes fiókpárttá vált RMDSZ-ről, hanem magáról a Fideszről is leváljanak, alapfeltételként olyan anyaországi pártok szükségeltetnének, amelyek nem román (hovatovább magyargyűlölő múltú) jelöltek mellett kampányolnak.
Olvasna még Gulyás Balázstól? Kattintson!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/40 számában jelent meg október 2-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/40. számban? Itt megnézheti!
