„Ekkor Dániel éjjeli látomásban elnyerte a titok kinyilatkoztatását. Erre Dániel áldotta az ég Istenét.” (Dániel könyve, 2:19. )
Hazánk kereszteslovagja (©: Lukácsi Katalin), Semjén Zsolt kedden éjjel nem tudott elaludni, sokáig forgolódott. A külső szemlélőnek talán olybá tűnhetett volna, hogy a szeretett hazáját sújtó végzetes járvány aggasztja a miniszterelnök-helyettest és fővadászt, ám hosszas morfondírozás után, 23.58-kor közismerten magas homlokára csapott és felkiáltott, hogy „Heuréka!”, majd átfordult az ágyban a már majdnem elszenderedő asszony felé: „Te, nem kellene módosítani a választási játékszabályokat?”. – Hogy te milyen bölcs vagy, Zsoltikám drágám – jött az álmos válasz a feleségtől, aki – hangsúlyozzuk ki – az alaptörvényünknek megfelelően egy nő.
Amiképpen az a magasabb fejlődési szintre eljutott demokráciákban már csak szokás, az éj leple alatt (23 óra 59 perckor egészen pontosan), másfél évvel a következő esedékes országgyűlési választások előtt, bármiféle társadalmi egyeztetés, és a pártok bevonása nélkül „Zsoltikám, drágám” be is nyújtotta a választási szabályok újraírását tartalmazó törvényjavaslatát.
Mindeközben más kormánytagok is serénykedtek, nem lankadtak a pandémia idején sem. Így volt ezzel Varga Judit igazságügyi miniszter is, akinél a beazonosított koronavírus-fertőzések számának 120 000 fölé emelkedése volt az a pont, amikor ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy benyújtsa a gránitszilárdságú alaptörvény kilencedik módosítását. Ebben szerepelnek mindenféle elterelő hadműveletek (tudományos elnevezéssel úgynevezett gumicsontok – latinul: gummi elasticumos), például hogy az apa férfi, az anya nő. Állítólag a fáradhatatlan Varga Judit még azt is beleírta volna a gránitszilárdságúba, hogy „Magyarországon, mint a keresztény kultúrákban általában az ég kék, a fű pedig zöld”, de erre már Orbán Viktor is azt mondta, hogy felesleges.
Így aztán inkább beleírták a legfelsőbb szintű jogszabályunkba, hogy mostantól nem minden közpénz, ami annak látszik. Az új szöveg szerint például a tao, amellyel eddig Európa legjobb focicsapatát, a felcsúti aranylábúakat finanszírozták, és amiből felépítettek az 1600 fős faluban wellness szállót, uszodát, sportcsarnokot, fűtött edzőpályát, edződombot és magát a Pancho Arénát is, na ez a tao (be nem fizetett adó) mostantól nem közpénz, így nem is tartozik az adófizetőkre, hogy mire költik a nekik (mármint az adófizetők közös kasszájába, az úgynevezett költségvetésbe) be nem fizetett adót. Így immár gránitba vésetett, hogy „elvesztette közpénz jellegét”. Ezt a jellegzetes járványellenes intézkedést persze a vírusnak szurkoló ellenzék majd támadni fogja, no de kit érdekel a libernyákok véleménye, akik ráadásul áldásukat adták a felhatalmazási törvény 2.0-ra és a különleges jogrend bevezetésére?
No de, térjünk csak vissza Semjén uram választójogi módosításaira, amely elegáns módon, törvénybe ágyazva küld üzenetet az ellenzéki pártoknak arról, hogy apostoli kormányzatunk (©: Váncsa István) és maga az apostoli kormányzó úr miképpen tartaná kívánatosnak az ellenzékek 2022-es indulásának módját. „Pártlistát az a párt állíthat, amely – legalább kilenc megyében és a fővárosban – legalább ötven egyéni választókerületben önállóan jelöltet állított” – üzeni az Fideszen túli világnak a Fidesz. Magyarán a kormánypártok mondják meg, hogy milyen módon felálló ellenzékkel kívánnak megküzdeni 2022-ben. Az olvasható ki a törvénymódosításból, hogy a Fidesz stratégái úgy ítélik meg, nekik egy összegyurcsányozható, azaz együtt, egy listán induló ellenfél volna a leginkább komfortos.
Ami még ennél is fontosabb szempont lehetett a Fidesznek ezzel a módosítással, hogy a csalódott jobboldali szavazók további lemorzsolódását megállítsák. Az ugyanis szinte kizárt, hogy a Fideszben elbizonytalanodottak elcsábuljanak az egy közös listán (Gyurcsány Ferenc részvételével) induló ellenzék javára. Ez a közeg inkább ismét a Fideszre szavaz, vagy nem is megy el voksolni, ha az ellenzék listáján ott látja a volt miniszterelnök nevét. Ami még mindig jobb szcenárió a Fidesz számára, mintha mondjuk az ellenzék két listával elindulva fel tudna mutatni egy „gyurcsányos” és egy „gyurcsánytalan” alternatívát is, mert ez esetben a Fideszben bizonytalanok számára talán az utóbbi ellenzéki lista szóba jöhető opció volna. A Fidesz tehát felismerte, hogy van egy kritikus tömeget elért, bizonytalankodó jobboldali réteg, amellyel valamit kezdenie kell, és erre a dilemmára azt találta leginkább jogállami megoldásnak, ha maga szabja meg, hogy az ellenzéke miképp indulhat ellene.
Ne legyenek kétségeink, azt is meg fogják lépni, hogy a most közösen induló ellenzéknek egy 2022 után megalakuló Országgyűlésben közös frakcióban legyen kötelező helyet foglalnia. Ezzel a mostani módosítással egy akolba terelik a Fideszen túli világ pártjait, az általam előrevetített frakcióalakítási szigorítással pedig elvetik a viszálykodás magvait. „Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen.”
Ebben a helyzetben egyébként a parlamenti ellenzéki pártoknak és a Momentumnak valóban nem marad más lehetősége, mint közös listán indulni. A legnehezebb helyzetbe a Magyar Kétfarkú Kutya Párt kerül, hiszen az eddigi, nagyon is tiszteletre méltó „külön indulunk, de nem zavarjuk a mainstream ellenzéki pártok köreit” narratívája tarthatatlan lesz. A Fidesz által kialakított új helyzet leginkább egy, a közös listától külön induló, magáról a Fidesz-ügynökség bélyegét távol tartani képes, keresztény-konzervatív pártnak kedvezne, amely begyűjthetné a Fideszben csalódott jobboldaliak szavazatait. Azzal azonban, hogy Orbánék 50 egyéni körzetben való jelölt állítását szabták feltételül az országos lista állításához (másfél évvel a választások előtt megduplázva az eddigi ilyen korlátot), nullára szűkítették az ilyen formációk számát.
Epilógus
Semjén uram azért kicsit gondolt magukra is, arra, hogy miképp könnyítsenek a végeken fáradhatatlanul dolgozó kubatovista szervezőik munkáján. Bekerült a szövegbe ugyanis egy olyan mondat is, hogy aszongya: „Nem sérti a szavazás titkosságát, ha a választópolgár a szavazólapról magáncélra képfelvételt készít”. Eddig ezt nem lehetett, méghozzá leginkább azért nem, hogy a választási csalásban részt vevő illető ne tudja fotóval bizonyítani megbízójának, hogy valóban az adott, előre megnevezett pártra voksolt. (Ezt is kijátszották persze a szavazólapok ki-behordásával, a láncszavazással, de az mégiscsak kicsivel bonyolultabb művelet.) Most még ez az apró torlaszocska sem fogja akadályozni a voksbizniszt. Ikszel, fotóz, bemutat, kasszíroz, krumplit hazavisz. Keresztény Magyarország.
Olvasna még Gulyás Balázstól?: Kattintson!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/46. számában jelent meg november 13-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/46. számban? Itt megnézheti!
