Drága Kislányom és Kisfiam!
Furcsa egy év volt ez. De ne is legyünk ilyen szemérmesek. Hallatlanul rossz, ócska, utálatos, hitvány és borzalmas esztendő volt a 2020-as.
Magyarország Alaptörvényének XI. cikke szerint „minden magyar állampolgárnak joga van a művelődéshez”. Ezt nektek idén mi, felnőtt magyarok nem tudtuk biztosítani. Márciustól otthon szerencsétlenkedtünk, imitálva, hogy az, hogy reggel megkapjuk az aznapi penzumot, amit aztán munka mellett – bármiféle pedagógiai képzettség nélkül – valahogy napközben átadunk, egyenértékű azzal a tudással, amit a tanítók „békeidőben” átadnak az iskolákban. Mindeközben be voltatok zárva ahelyett, hogy a játszótéren nyomultatok volna, vagy bicikliztétek volna az utcákat, vagy rúgtátok volna a bőrt gatyaszakadásig, térd sebesedésig. Szeptembertől meg úgy kell az órákon részt vennetek, hogy közben „arcot és szájat eltakaró eszközt” viseltek. Mindezt azért, mert mi felelőtlenek voltunk.
Bocsássatok meg nekünk ezért az évért és mindazért, ami ide vezetett. Nem ti tehettek róla, hanem mi, az előttetek járó korosztályok. Bocsássatok meg minden egyes könnyelműen eldobott csokipapírért, benzin- vagy gázolajfaló, de trendi autóért, amelybe beleültünk. Bocsássatok meg, hogy csak legyintettünk, amikor először hallottunk a tudósoktól a globális felmelegedésről: „a szabad világ vezetői, meg az ENSZ majd úgyis megoldják valahogy”. Mert mindig volt valahogy, mindig megoldották valahogy. Bocsássátok meg, hogy azt hittük, nem kell a személyes hozzájárulásunk, bevonódásunk ahhoz, hogy megváltozzanak a dolgok.
Bocsássátok meg, hogy azt hittük, „azt már úgysem merik megtenni”. Merik, és még annál többet is. Idehaza is azt hittük, hogy a közösen elfogadott, de sehol sem lefektetett együttélési szabályokat, a jogállam és a politikai etikett határait nem fogják átlépni a három évtizeddel ezelőtti reménységek, a magyar rendszerváltás „belgái”. Bocsássátok meg, hogy tévedtünk a vezetőink kiválasztásánál is. De ez itt ilyen éghajlat: itt a csodagyerekből lesz az autokrata. Elhittük nekik a nemzeti színekben pompázó bülbülszavakat. Keresztény hazafiak szívják a csíkokat az Adrián, csúsznak ereszeken drogos rásegítéssel, vagy 19 ezer …hmm… illetlen képet tárolnak a gépükön. (Muszáj finomítani a megfogalmazáson, és nem minden keresztény-konzervatív hőstettbe beavatni a gyerekeket, mégiscsak kiskorúaknak szól e levél. Ide jutottunk, nagyon polgári és legalább annyira keresztény pártunk és kormányunk egyes cselekedeteinek megismerése 18 éven aluliak számára nem ajánlott.)
Bocsássátok meg, hogy olyan világot teremtettünk, ahol az a nevetség és a gúny tárgya, akinek vannak még elvei. Miközben a rajtuk röhögcsélők tovasuhannak jachtjaikon, helikoptereiken meg a pórnép számára nem is ismert márkájú autóikkal. Itt aki kerékpárral közlekedik, mert aggodalommal tölti el a jövő, az a „lúzer”, és röhög rajta, akinek „Az jelenti a rangot / Hogy mennyire állat az autód / Mekkora mellű a nőd és hogy / Meddig bírod feltekerni / A kocsiban a hangerőt.” Te vagy a balfácán, ha szelektíven gyűjtöd a szemetedet. A tudatlanság, a műveletlenség, a cinizmus, a seggfejizmus lett a sikk. Meg az, ha bezárkózol, nem törődsz azzal, hogy a szomszédod hogy van, de azzal sem, hogy az országgal mi történik. Amíg az én hasam tele, minek szóljak bele?
Mindig azt halljátok a szüleitektől, hogy tanuljatok, mert a tudás visz előre, azáltal tudtok majd érvényesülni. De be kell vallanom, én sem vagyok benne biztos, hogy Hunniában ez így is lesz. Lehet, hogy hiába nektek jobbak a képességeitek, a hatalom embereinek gyermekei kapják majd az állást, az ösztöndíjat, a lehetőséget. Bocsássatok meg ezért is, hogy ezt is „hagytuk, hogy így legyen”.
Brazíliában kivágják az esőerdőket, mert úgy gyors pénzhez lehet jutni. De nem csak ott. Azok az állatok, amelyek emberre is veszélyes vírusokat hordoznak, így közelebb kerülnek a mi élőhelyünkhöz. Kaliforniában és Ausztráliában soha nem látott erdőtüzek pusztítottak ebben az évben. Fogy a vizünk. A Mad Max-világ már egészen közel. És mi még mindig nem cselekszünk. Mert egyszerűbb a mának élni, és egyszerűbb azoknak hinni, akik szerint mindez csak álhír. Mennyivel kényelmesebb elfordítani a fejünket!
És bocsánat az elmúlt évtizedekért, amelyek ebbe a rossz, ócska, utálatos, hitvány és borzalmas 2020-ba torkollottak. Igyekszünk 2021-től másképp élni, hogy mentsük, ami még menthető. Már ha egyáltalán…
Apa
Gulyás Balázs publicisztikai rovatát, a „Maga itt a kultúrhörcsög?”-öt itt találja.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang karácsonyi dupla számában jelent meg december 18-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/51. számban? Itt megnézheti!
