Volt az az időszak, amikor a politikusok az igazság nekik kedvező részét emelték ki egy-egy jelenség kapcsán. Aztán következett a gyurcsányi időszak, amikor még „nem hazudtak, de nem bontották ki az igazság minden részletét”. Aztán megérkezett a 2010 utáni Fidesz és Orbán Viktor, és elkezdték ferdíteni, gyúrni, majd megerőszakolni a valóságot. És ma már itt van a magyar post-truth. Rájöttek, hogy a törzstábor megtartásához egyáltalán nem szükségeltetik még csak az sem, hogy legalább hasonlítson a tényekhez, az ami kijön a szájukon.
Így van ezzel a kormányinfónak nevezett heti kommunikációs ámokfutások prímása, Gulyás Gergely is. A szerdai kormányinfóra ismét nem engedték be lapunk, a Magyar Hang hetilap munkatársát. A járvány utáni személyes jelenléttel megtartott ilyen események közül ez már a harmadik olyan alkalom, amikor Magyarország második legolvasottabb politikai hetilapját – ezzé vált a Magyar Hang az elmúlt pár évben – kitiltják a kormány döntéseiről szóló elsődleges hírforrást jelentő tájékoztatóról.
Sőt! Igazából nem is a Magyar Hang munkatársait zárják ki a kormány illetékes elvtársai erről az eseményről. Annyira azért nem felemelő Gulyás Gergelyékkel egy levegőt szívni. A Magyar Hang – Gulyás Gergely kedvéért még egyszer: Magyarország második legolvasottabb politikai hetilapja – olvasói elől zárják el a tájékozódás lehetőségét.
Az RTL kérdésére a szerdai kormányinfón – elég a forrókása-kerülgetésből – azt hazudta Gulyás kancellária-miniszter úr, hogy azért nem vehetünk részt, kérdezhetünk és tájékoztathatjuk első kézből az olvasóinkat, mert szűkös a hely, és lapunk – tudják, Magyarország második legolvasottabb politikai hetilapja – olvasottsága nem éri el a Gulyás által elvárt szintet. Ezzel önmagát hazudtolta meg Gulyás Gergely, hiszen három hete egy gyenge pillanatában azzal indokolta a Magyar Hang indexre tételét, hogy azt Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár rendelte el. A miniszter az olvasottság hiányával takarózó válasza után – most figyeljenek – a Magyar Fórum kérdezőjének adta meg a szót, annak a lapnak, amely név szerint ismerheti az összes olvasóját.
Ne legyünk álszentek: mi, a Magyar Hangot készítők nagyon is tisztában vagyunk vele, miért fáj jobban lapunk és az a körül kialakult közösség puszta léte a hatalomnak, mint bárki másé. A Magyar Hang olyan nekik, mint amikor a viccbeli székely bácsi ellátogat a fővárosi állatkertbe: meglátja a zsiráfot, csóválja a fejét, majd kinyögi: márpedig ilyen állat nincs! A hatalom emberei nem hiszik el, hogy létezhet, sőt Magyarország második legolvasottabb hetilapja lehet egy polgári értékrendet valló, ugyanakkor kormánykritikus (ahogy Orbán Viktor mondaná: a kormányt gyalázó) lap. Nem hiszik el, hogy megannyi próbálkozásuk ellenére nem fulladtunk meg, sőt egész jól elvitorlázunk a magyar médiapiacon. És végül nem hiszik el, hogy van egy olyan közönség, sőt, közösség, amely ezen értékrend és ezen lap mellé állt.
Pedig jó, lesz, ha szoktatják magukat hozzá, hogy zsiráf és a Magyar Hang is létezik. Az újságot egyetlen magyarországi nyomda sem vállalta kinyomtatni, így elvittük a Felvidékre, Pozsonyba a lap gyártását. Akkor sem rettentünk meg, amikor például jelen sorok szerzőjét rendőrségi kihallgatásnak vetették alá, mert írni merészeltem Mészáros Lőrinc tankjairól. El fogunk menni a kormányinfók helyszínére is, és meg fogunk próbálni oda bejutni. Ha kidobnak az ajtón, be fogunk mászni az ablakon. Mert szeretnénk végezni a munkákat: tájékoztatni a közösségüket. Megszolgálni az olvasóktól kapott bizalmat, amely - lehet, hogy mostanra már Gulyás Gergely is tudja - Magyarország második legolvasottabb hetilapjává tette a Magyar Hangot.
