Májusi morranás

Május, május, virágdús, mondja találóan a hónapsoroló. A május szó már nem jelent hideget, kellemetlen szelet és nyakunkba hulló esőt. Kellemes, langyos éjszakákra verőfényes nappalok következnek, s a kertben is bódító virágillat lengedez. A gyerekek megpróbálnak cserebogarat fogni, de manapság az intenzív növényvédelem eredményeként egyre ritkább ez az egykor szinte tömegesen jelen lévő rovar. Mi, hobbikertészek is újra örülünk a gyöngyvirágnak és az orgonának, a frissen hajtó fák üde zöldjének, az első cseresznyének és a kertben már szedhető primőr zöldségféléknek, a spárgának, a salátának – olvasom Martin Stangl Kerti munkák című alapvetésében, amelyet havonta egyszer előveszek, tekintve, hogy praktikusan hónapokra bontja le a tennivalókat, az ember feje meg nem káptalan. Olvasom, leteszem, és morranok egyet, hogy: aha. Azért nem többet, mert előtte már mindent elmondtam különféle rokonsági fokokról és ajánlott cselekvésekről, a többi szóismétlés lenne csupán.

Mert ahogyan ez az idei május berúgta a kocsmaajtót, az a létező legsötétebb forgatókönyv, ezt talán lassan az „aranyat ér”-t és a „nagyon kellett már a földeknek”-et mantrázók is belátják. Ül a hobbikertész a konyhában egyre mélább lesben, és a kerti munkák dandárjának legeslegközepén dühödten bámul kifelé az ablakon. Már amennyit lát a kintből, mert az átkozott eső még dühödtebben veri azt a nyílászárót, szélvihar van, mi több, orkán, mindez napok óta, és éppen négy fok. És hol vannak még a fagyosszentek! Valahol egy távoli galaxisban.

Néha behallatszik a madarak méltatlankodása. A madarak ugyanis rühellik a szelet és az esőt, amire minden okuk megvan, a mélységesen csalódott hobbikertész pedig a nemrég kikelt fiókákra gondol az ő nagy empátiájával.

És arra, hogy nézzük a dolgot magát az egyébként egyre unalmasabb (mert feszt ez megy) pozitív életszemléleti szűrőn által. Mily szerencse, és halleluja néked, Uram, hogy az utolsó pillanatban másként alakult, és mégsem vettem meg a paradicsompalántákat, a többiről már nem is beszélve. És hogy azért idebent is lehet egy kicsit szöszmötölni, mert hogy újra befűtöttem a magról nevelgetett bazsalikomoknak, petrezselymeknek, zsázsáknak és egyebeknek. Be lehet palackozni az orgonaszörpöket, és pokróc alá bújhatnak a szintén orgonából készült lekvárok. Lehet főzni forró paradicsomlevest a tavaly eltett léből, bazsalikommal, kicsike citrommal a végén, és mivel a gyerekek már kirepültek, evés közben nem kell az ábécét bámulni a tányérban, mehet bele a rizs. Mert jólesik egy kis forró leveske így, május elején.

Kész szerencse, hogy a globális éghajlatváltozás csak valami bolsevista zöld humbug meg nemzetközi izé, mint a homeopátia, mert mi lenne itt akkor. És a rododendronok és azáleák savazása helyett (a savanyú talajt bírják, különben satnyulnak) lehet még tűnődni Herr Stangl mondatain. Mert bár a mezőgazdaság-ipar valóban mindent megtesz annak érdekében, hogy ne legyenek cserebogarak, idén mégis megjelentek újra. És azon is persze, hogy ez a horror majd elmúlik, és valóban jön a spárga, az eper, az újkrumpli és az új fokhagyma – tehát a május.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/19. számában jelent meg, 2019. május 10-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/19. számban? Itt megnézheti!