A Dharma állatmenhely évek óta húzódó ügyéről időről időre beszámolnak a különböző médiumok. Így most is több forrásból értesülhet az érdeklődő a Somogy megyei kormányhivatal vezetőjének – finoman szólva is – önkényesnek és dafke-szagúnak tűnő intézkedéséről, amellyel szembeszegül egy jogerős bírósági ítélettel.
Az előzmények dióhéjban: a Törekiben működő alapítvány 2022-ben beperelte a kormányt, mert az állam által elkobzott és a menhelyen elhelyezett állatok tartásának költségeit az aláírt szerződés és a szóbeli ígéretek ellenére sem kapták meg. Ettől kezdve a különféle hatóságok folyamatosan vegzálták az alapítványt. A hatalmaskodás egyik megnyilvánulásaként a menhelynek ígért, a menhely telkével szomszédos és általuk az ígéret alapján már évek óta használt területet (amely amúgy a Balatonhoz közel van, csodálatos környezetben, pazar panorámával a tóra) árverésre írták ki, amiről valahogy elfelejtették értesíteni az ingatlan használóját. A Dharma képviselői csak véletlenül szereztek tudomást az árverésről, de sokak összefogásának köszönhetően mégis meg tudták nyerni a licitet. Ekkor azonban közbelépett a kormányhivatal vezetője, aki egy diszkós vállalkozónak, mondván, hogy mint helybéli gazdálkodónak elővételi jogot biztosított. (Ebben az sem zavarta, hogy közben a rendőrség éppen a helyben lakást bizonyító okiratok hamisítása miatt nyomozást indított nevezett vállalkozó ellen.) Az itt és most nem részletezendő pereskedés végére tett pontot az ez év szeptemberében hozott bírói ítélet, amely szerint az elővételi jog biztosítása eleve hibás volt, mert a diszkós nem megfelelő iratokat nyújtott be, és a hiány pótlására ebben az eljárásban nincs mód. Ennél is fontosabb azonban, hogy a kormányhivatalt kötelezte: kösse meg a szerződést a Dharma képviselőjével.
Nos, a kormányhivatal ezt a jogerős bírósági ítéletet igyekszik most kijátszani. A 24.hu és a Magyar Narancs által megkérdezett jogászok szerint teljesen abszurd módon. Nem akarnám ismételgetni a másutt már részletezett jogi anomáliákat, számomra sokkal érdekesebb a kormánymegbízott és az általa vezetett hivatal cselekedetei mögött kitapintható akarat: az önkritika és belátás teljes hiánya, a korábbi ballépések feltétlen igazolásának szándéka, ami már legalábbis súrolja a hatalommal és a joggal való visszaélés határait. Ha ugyan már bőven át nem lépte azt.
A szomorú igazság az, hogy a „csakazértis”, a dafke, az önös érdekek mindenáron való érvényesítése, az érintettek érdekeinek teljes figyelmen kívül hagyása, a kompromisszum-készség abszolút hiánya egyre jobban jellemzi a hatalom képviselőit a legkisebb sarzsiktól a legmagasabb polcokon páváskodó figurákig. A közélet hírei iránt érdeklődők jószerivel minden nap belefuthatnak ilyen és hasonló ügyekbe.
Nem véletlen ez persze: csak kiváló tanítómesterüket követik. Emlékezhetünk: Orbán Viktor 2015-ben vágta oda nagy büszkén, amikor a teljesen értelmetlen felcsúti beruházás kritikájára reagált: „ha támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig”.
Csak remélni lehet, hogy az erősödő társadalmi ellenállás (lásd legutóbb a bírói kar függetlenségük megőrzéséért való kiállását, az MTA Művészettörténeti Bizottságának tiltakozását az MNB-beruházások „furcsaságait” feltáró szakember kirúgása miatt, a szakszervezetek felszólamlását a nyugdíjas szervezetek javaslatait lesöprő miniszterhelyettesi nyilatkozatra) tovább erősíti – mondjuk Bicskéig – a politikai átrendeződést.
