Tata nem a tataiaké. Ezt nehéz elfogadnia a tataiaknak. Pedig ahogyan a Balaton, a Kékestető, vagy éppen az alföldi délibáb, az ő városuk, különösen az Öreg-tó és környéke is mindenkié. Mert gyöngyszem Magyarország egyik legszebb kisvárosában. Ezért aztán a mindenkik odamennek turistáskodni, ami néha sok a tataiaknak. De ez a kisebbik baj.
Az Öreg-tó partjára ugyanis szemet vetett a Nemzeti Nagytőke és azt mondta: én ide ötcsillagos luxusszállodát építek. Hogy kinek építi? Hát magának, a helyieknek úgysem lesz pénze ott megszállni. Valamint azoknak a nyugat-európai topmenedzsereknek, akik a régióba jönnének befektetésekről, újabb ipari parkokról tárgyalni, de nem jönnek, mert egy négycsillagos szálloda nem felel meg az igényeiknek. Mert ezeken a helyeken például nem feltétlenül adnak papucsot.
Bőven éjfél után lett vége, ezért kedden ért véget a kilencedik, utolsó lakossági fórum Tatán, amit a Hell Energy csoporthoz tartozó Avalon Center Kft. által az Öreg-tó partjára tervezett szállodaépítés miatt tartottak. Michl József polgármester szerint ezeken a fórumokon közel kétezer ember vett részt, több mint 46 órát tanácskoztak, és a százötvenet is meghaladta a felszólalók száma.
Csak azt nem tudni, ezeknek mi értelme volt. Azt se felejtsük el, hogy a tervezett luxusszálloda ellen július 12-én több ezren tüntettek a városban. A fórumokról készült felvételek elérhetőek az interneten, ha jut rá idő, feltétlenül érdemes megnézni azokat.
Jut eszembe: az kétségtelenül komoly fegyvertény a beruházó részéről, hogy egyáltalán szóba állt a helyiekkel. A „zemberek” nem ehhez vannak szokva. Hanem ahhoz, hogy egyik napról a másikra nem tudnak lemenni a tópartra a Balatonnál, hogy kitiltják őket a helyi kastélyparkból, azután a független médiából, már ami maradt, esetleg megtudják, hogy a királyi vő, vagy a királyi pénztárnok mit épít őseik örökségéből.
Ehhez mérten nagyon karakán volt az avalonos Tóth Róbert, mert mind a kilenc lakossági fórumot végigcsinálta. Leggyakoribb szófordulata a „higgyenek nekem” volt, ezzel együtt úgy küldött el a francba bárkit, mintha már az egész város az övé volna. Az egyik fórumon felszólalt például egy fiatalember, aki Miskolcról költözött Tatára. Ez csak olyan szempontból lehet esetleg érdekes, hogy Miskolcon működik Tóthék cégének egyik létesítménye, az Avalon Park. Az most mindegy, mit kérdezett a fiatalember, Tóth válaszának lényege: a felszólalónak nem kellett volna gyáván elköltöznie a városából.
És ami még nagyon szimpatikus volt a fórumokat illetően, az a tatai polgármester, Michl József hozzáállása az ügyhöz. Nem kell kommunikációs szakembernek lenni ahhoz, hogy bárki meglássa a felvételeket nézve: Michl már-már anyatigrisként védte Tóth Róbertet, miközben mindig iskolapéldáját mutatta a mellébeszélésnek. Mondok egy példát. Az egyik fórumozó szerint Tata jegyzője lemondott. A polgármester szerint ez hazugság, nem mondott le, azt történt, hogy kérte a jogviszonyának közös megegyezéssel történő megszűnését. Ugye érezzük a jelentős különbséget? És ugye ez valóban előreviszi az ügyet?
Érdekes felvetés volt az is, hogy vajon Tóth Róbert meggondolatlan-e. Bedobta ugyanis egy másik felszólaló a következőket: Elmegy valaki Tatára (mehetne persze bárhová), minden előzetes informálódás nélkül vesz egy telket, történetesen az Öreg-tó partján. Beleöl irgalmatlan összegeket egy leendő szálloda terveinek elkészítésébe, azután amikor kiderül a nyilvánosság számára, hogy luxushotelt szeretne építeni, akkor szembesül azzal, hogy a telek, amit megvett nem beépíthető. Lehet valaki ennyire buta? Tóth Róberték nyilván nem azok – vélte a felszólaló. Tóth egyébként azt mondta, hogy tájékozódtak a vásárlás előtt. Egyetlen apró bibi van az ügyben, hogy a jelenleg hatályos építési szabályzat szerint a tatai Öreg-tó partjára nem lehet szállodát építeni. A beépíthetőségi százalékon túl a szabályozás azt is megmondja, hogy a területre csak rendezvény céljára lehet bármit felhúzni.
Ez viszont egy újabb kérdést vet fel. Hogy akkor esetleg a polgármesteri hivataltól olyan jelzéseket kaptak: nem baj, megoldjuk, majd módosítunk a szabályokon? Ez így persze prejudikáció volna, ámde logikus következtetés. Általában az van, hogy ha valaki telket szeretne vásárolni bárhol az országban, akkor megnézi a hatályos beépíthetőségi szabályokat, és ha kiderül, hogy a területre nem tud akkora házat építeni, mint amekkorát szeretne, akkor nem veszi meg a telket, keres magának földet máshol. Komolyabb önkormányzatoknál még azt is megszabják, hogy a településen milyen fafajtákat lehet ültetni a kertekben. Mindent összevetve nem lehet tudni, mi motiválja a polgármestert az Öreg-tó partjának beépítése ügyében. Az egyik fórumon elhangzott az alábbi felszólítás az egyik tatai polgártól: „Tegye föl a kezét, aki szeretne szállodát!”. Amint az a felvételen látható, a polgármester azonnal jelentkezett.
És sajnos itt még koránt sincs vége az ügynek. A jogszabályi háttér meglehetősen konkrétnak tűnik, az ügyben mégis szakértői véleményeket kérnek ki. A fórumokon elhangzottak szerint ezek elkészítésére a város vezetése ad megbízást és az Avalon fizeti. És persze a megbízási szerződés nem nyilvános. Azt sem tudni, hogy ez a megbízás pontosan mire vonatkozik. Az előző tervekben szereplő gigaszállodára? Vagy az azóta belengetett kisebbre? Nos, igen, mert menet közben az is elhangzott, hogy szálloda mindenképpen épül, de esetleg kisebb, mint ami az eredeti tervekben szerepel(t).
A tataiak szerint az ügyben népszavazást kell tartani. De persze már az is kérdés, hogy az általuk megfogalmazott kérdések egyáltalán feltehetőek-e egy népszavazáson. Ha tehát a helyi választási iroda szerint a tataiak ügyetlenül fogalmaznak, akkor nincsen népszavazás. Akkor felépülhet a szálloda. Az ügyben már kezdeményeztek egy népszavazást, azt azonban a helyi választási bizottság lemondása, majd a koronavírus járvány következtében kihirdetett veszélyhelyzet okán nem lehetett megtartani. A polgármester közben élve a járvány miatti rendkívüli felhatalmazás adta lehetőséggel kiemelt fejlesztésnek minősítette a szállodaépítést, tagokat nevezett ki a helyi választási bizottságba, akik aztán elutasították a népszavazási kérelmet.
Érdekes, de a legutolsó fórumon az is kiderült, hogy a szálloda tervei már egy éve, 2019 júliusában készen voltak. Vagy készültek. Korábban az is elhangzott a helyi hatalmasságoktól: többen nem szeretnék a népszavazást, mert az megosztaná a város lakosságát. Ez az a pont, amikor a külső szemlélő sírva kezd nevetni.
Idővel persze a lakájmédia is támadásba lendült, a Magyar Nemzet néven kiadott kormányújság például cikket közölt „Támadják a hazai szállodalánc tervét” címmel, amiben tatai civilek nem, szakértők sem, csak a polgármester és az avalonos Tóth Róbert szólalnak meg.
Az egyik országos alapkérdés a tatai építkezés összefüggésében, hogy vajon egy ötcsillagos luxusszálloda és a környezetvédelem fogalma hogyan egyeztethető össze. A kérdés felvetése társadalmilag érzékeny körökben már önmagában harsány nevetést eredményezne. A luxus az a fényűzés, az a pompa. A környezetvédelem meg ennek a szöges ellentéte. A fórumok egyik hozzászólója szerint a klímaválság és koronavírus idején az lenne a felelős magatartás, ha nem csak Tatán, de sehol máshol nem épülne luxushotel.
S hogy mi várható az ügyben? Tóth Róbert valamelyik első lakossági fórumon azt mondta, ha a népszavazás (már ha lesz egyáltalán – teszem hozzá) eredménye számukra nézvést kedvezőtlenül alakul, akkor elmennek Tatáról. A hétfő esti utolsó fórumon azonban már arról beszélt, hogy a magántulajdon szent és ha a város elutasítja az ő Tatát felemelni akaró tervüket, akkor egy kisebb hotelt építenek. De mindenképpen építenek.
A cég időközben július 21-én közzétett egy rövidfilmes hirdetést az interneten miskolci Avalon Park népszerűsítésére, „Mert a világ nem elég!” címmel. Ebben az egyik szereplő csak úgy szőrmentén megemlíti a tatai terveket is: „Jelen helyzetben ez a beruházás mindenképpen megvalósítható, hiszen a teleknek a beépíthetőségi szabályozása erre lehetőséget ad. Mi azonban ezzel nem elégszünk meg, hiszen minekünk mindig mindenből a lehető legjobb kell!”
