Az egyéni sportolói teljesítményt elismerő díjak néha kicsit olyan szerepet töltenek be, mint Erisz almája az antik mitológiában. Viszályt szítanak. Hiszen csak egyvalaki kaphatja meg, az emberi döntésnek pedig kiirthatatlan velejárója a szubjektivitás. November 29-én hirdették ki az Aranylabda-szavazás eredményét, amely szerint idén az év legjobb Európában játszó labdarúgója Lionel Messi. A töretlenül Európa-centrikus futballvilágot ismerve a voksolás a földkerekség aktuálisan legnagyobb játékosát nevezte meg.
Az argentin klasszis hetedszer nyerte el a díjat – ez rekord -, ezúttal szoros küzdelemben előzte meg a Bayern München lengyel gólvágóját, Robert Lewandowskit. A harmadik helyezett a Chelsea brazil származású olasz középpályása, Jorginho. A botrányt kiáltók indulatos reakciói hamar elöntötték a kommentfalakat, de a viszály ezúttal meg is rekedt ebben a szférában. Az érintettek sportszerűen fogadták az eredményt.
A moderált vélemények hangsúlyozták, hogy aligha a mostani Messi pályafutásának legkáprázatosabb szezonja, de az idei teljesítménye alapján sem érdemtelenül kapta meg az Aranylabdát. Bár a legnagyobb figyelmet azzal keltette, hogy a válságban vergődő Barcelonát elhagyva a Paris Saint-Germainhez igazolt, az argentin válogatottal először nyert rangos nemzetközi trófeát – Copa America, s 56 meccsen 41 góllal, valamint számos gólpasszal erősítette csapatait. Lewandowski 54 mérkőzésen 64 gólt szerzett, ami egészen elképesztő mérleg, teljesítményét Az év csatára elismeréssel honorálták. Ha belegondolunk, hogy a járvány miatt tavaly ki nem osztott elismerést valószínűleg friss BL-győztesként megkaphatta volna, igazán csalódott lehetett a lengyel hétfőn este. Ám azonnal gratulált Lionel Messinek. Ő is megérdemelte volna az Aranylabdát, ahogy Jorginho is, aki az olasz válogatottal Európa-bajnokságot, a Chelsea-vel Bajnokok Ligája-trófeát nyert.
Cristiano Ronaldo ezúttal hatodik lett a szavazáson. Ő azzal került be a hírekbe, hogy hazugnak nevezte Pascal Ferrét, a France Football szaklap főszerkesztőjét, egyben az Aranylabda-szavazás szervezőjét, mert azt állította róla: egyetlen ambíciója, hogy több Aranylabdával vonuljon vissza, mint Messi. A portugál fenomén – aki öt Aranylabdánál tart – hangsúlyozta: ő mindig gratulál a győztesnek, és nem mások ellen szokott díjakat nyerni.
A labdarúgás elmúlt bő tíz évét bízvást nevezhetjük Messi és a vele örökké, jellemzően sportszerűen rivalizáló Ronaldo korszakának. A branddé, világmárkává vált két futballista a legnagyobbak – Puskás, Pelé, Maradona… – közé emelkedtek. Sikerszériájuk sokakat irritál, ragyogásuk pedig olykor igazságtalanul tart árnyékban kiemelkedő játékosokat. Messi trófeagyűjteménye az újabb Aranylabda nélkül is impozáns, azt is megkockáztatom: ha nem az lenne, aki, az idei teljesítmények alapján Lewandowskinak, esetleg Jorginhónak ítélik a díjat. De erős túlzás botrányt, méltánytalanságot emlegetni.
Olvasna még Szerető Szabolcstól? Kattintson!
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/49. számában jelent meg, december 3-án.
