A 2018-as országgyűlési választásokon a mostani hat ellenzéki párt összesen 2 662 989 szavazatot kapott. A Fidesz–KDNP ezzel szemben 2 824 206-ot. Azok, akik évek óta azt harsogják, hogy fogjanak össze, és mindegy hogyan, csak egy az egyben induljanak a kormánypárttal szemben, tisztában vannak a fenti számokkal? Oké, mondhatjuk az örök politológiai bölcsességet, hogy a politikában 2+2 nem mindig 4, néha 5. Ja, néha meg 3.
Ne feledjük, 2018 óta az LMP, az MSZP és a Jobbik is rengeteg szavazót veszített, jelenleg egyik párt sem tudná megismételni az akkori eredményeit (400 ezer, 680 ezer, 1,1 millió szavazó), persze ezek a szavazók nem tűntek el, csak átalakultak. Az LMP és az MSZP esetében nagyjából házon belül maradtak (előbbiek a Momentumhoz vándoroltak, utóbbiak Ferihez), a Jobbik esetében viszont a radikális, szélsőjobbos tábor elment a Mi Hazánkhoz vagy a Fideszhez. Semmi, de tényleg semmi nem mutatja azt, hogy a hat ellenzéki párt 2018-as bázisa nőni tudott volna. Az a bázis, ami akkor sem lett volna elég a kormányváltáshoz. Most miért lenne elég? Pláne úgy, hogy a pártok többsége a teljes ideológiáját adta fel, ami nyilván azoknak a szavazóknak tetszik, akik úgy vannak vele, hogy mindegy, csak ne Orbán, de azoknak az LMP-s, momentumos szimpatizánsoknak, akik egyébként Gyurcsányból sem kérnek, aligha jön be az összefogás. A DK–MSZP vonalból nem kérő jobbikosok pedig már réges-rég dobbantottak.
Mitől lesz jobb ez az egész? Mitől lesz a megsemmisítő vereségből győzelem az ellenzék számára?
Jó ötlet lett volna az előválasztás, kár, hogy főleg a DK-Jobbik tandemnek hála, sikerült az egészet teljesen kiüresíteni, verseny alig lesz, a választók többségének esélye sem lesz, hogy döntsön arról, hogy ki legyen a fideszes jelölt ellenfele (cserébe kaphat Tóth Csabákat, Czeglédy Csabákat meg Bíró Lászlókat), a demokrácia ünnepéből a demokrácia megcsúfítása vált, ráadásul sikerült egyfordulósra tenni az egyéni körzetekért induló jelöltek harcát. Már persze ott, ahol a pártok nem háttéralkuk során döntötték el, hogy ki lesz a jelölt. Sokat javíthatott volna az esélyeken, ha engedtek volna indulni civileket, de ezt sem sikerült megtenni, a jól bejáratott, amúgy ezerszer leszerepelt baloldali politikusok fogják bebiztosítani az állásukat újabb négy évre, természetesen a végtelenül kényelmes, zéró felelősséggel járó ellenzéki padsorok mögül.
Persze túl az előválasztás nevetségessé tételén, lehettek volna jó választási programok, én egyelőre ilyet se láttam, fel lehetett volna mérni, hogy a Fidesz tulajdonképpen mit is csinál jól, és miért kapott háromszor is kétharmados felhatalmazást arra, hogy az országot vezesse, de ilyesfajta kutatással és egyben ellenzéki önreflexióval sem találkoztam (cserébe burgonyáznak rendesen) arról, hogy ők mit rontottak el, hogyan kéne másképp kommunikálni, megszólítani a szavazókat. Mert, ugye, úgy nehéz megszerezni a falusi emberek szavazatait, ha előtte beállítjuk őket ostoba, krumplizabáló, két forintért megvásárolható idiótának. Aztán csodálkozunk, ha nem minket választanak. Jé. Mik vannak?
Végső soron ott tartunk, ahol tartottunk 2010-ben, 2014-ben és 2018-ban is: a régi, bukott arcok ugyanúgy ott vannak, a vidéki hálózatok még mindig nem épültek ki, ezzel együtt a vidéki Magyarországot sem sikerült megszólítani, ahogy a határon túl élő magyarságot sem, alulról szerveződő, civilekre épülő kezdeményezést továbbra sem engednek a húsosfazék közelébe (ahonnan a kormánypártiak a húst már kiették, de a szaftot – nálam borsodi ősök miatt ez egyébként zaft marad – még kitunkolhatják a baloldaliak, és vigyáznak, hogy legalább abból ne jusson másnak), lásd MMM.
Tudjátok, hogy mifelénk hogyan nevezik azokat, akik mindig mindent ugyanúgy csinálnak, és csodálkoznak, hogy mindig ugyanúgy el is buknak? Idiótáknak.
Az ellenzéknek egyébként meg kellene fejtenie azt, hogy miért tud a Fidesz ennyire stabilan működni, hogy a népszerűségük miért töretlen gyakorlatilag 2010 óta. Sok mindent lehetne ám ebből tanulni, mert aki tényleg azt hiszi, hogy a Fideszre csak a tanulatlan parasztok, meg az ukránok szavaznak, illetve csalnak, az soha nem fog választást nyerni. Ha ez megtörtént, akkor ennek fényében lehetne írni egy programot (ekkora már felmérnék, hogy az ország többsége amúgy konzervatív, felmérnék azt, hogy az egykulcsos adó elképesztő mennyiségű szavazatot hozott, ahogy a családtámogatások és a határon túli magyarság felé gyakorolt gesztusok is), ami nem a belpesti értelmiség vágyát, hanem az országét fedné le. Ezután lehetne tartani egyébként kétfordulós előválasztást, a civilek bevonásával (a balos politikusok többsége itt a kukában kötne ki), és neki lehetne indulni a választásoknak.
Teszem hozzá, ha lett volna olyan párt, aki 2010 óta ezen dolgozott volna, nem csinált volna semmi mást, csak tanult volna a Fidesztől (polgári körök?, ifjúsági szervezet?, jelszavak? egységesség?), mára felépíthetett volna egy kormányzóképes alternatívát. De ezt a munkát nem végezték el, vagy nem végezték jól el, így marad ez a mostani meglehetősen elvtelen katyvasz, ami véleményem szerint nem fog kormányt váltani jövőre. Gondolom, akkor majd Hont András, Ceglédi Zoltán, meg mindenki más lesz a hibás, aki bomlasztja az összefogást. Mert mindig más a hibás. A hülye szavazó, aki rossz helyre húzza az x-et. Az LMP, amiért nem fog velük össze. A kétfarkúak, amiért elindulnak a választáson. A szemét újságírók, akik nem hozzák a Nyugati fény „színvonalát”. Olyan ez, mint mikor vereséget szenved a válogatott, és mindenki hibás: a bíró, a pálya talaja, az időjárás, mert esett az eső, mert nem esett az eső, túl sok néző volt, túl kevés néző volt, csaltak, túl kemény volt a labda, nem volt elég kemény a labda. Mindenki, csak azok nem, akik pályára léptek, és arra lettek volna hivatottak, hogy győzzenek.
A szerző PhD-hallgató
A Publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
