A pornócsászár Gattyán Györgynek, Magyarország leggazdagabb és legbefolyásosabb stricijének pártalapítása és választáson való indulása cseppet sem meglepő. Ismerős Csehországból Andrej Babis története: a milliárdos oligarcha szakértelemmel, korrupcióellenességgel és elitellenességgel kampányolva győzött a választáson, és vált kormányfővé, hogy aztán korrupciós ügyei és halálos áldozatok tömegét okozó járványkezelése nyomán csúfosan megbukjon. A szlovák médiavállalkozó, Igor Matovic hasonló program megvalósításához kérte a választók bizalmát, miniszterelnök lett, és szintén a járványkezelésbe bukott bele. Ő még Babisnál is populistábbnak mutatkozott: pártjának az „Egyszerű Emberek és Független Személyiségek” nevet adta, mellyel nyíltan a Monty Python-alkotócsoport babérjaira tört, és csakhamar kiderítette, hogy az abszurd tréfát minden negyedik szlovákiai választópolgár készen áll komolyan venni, önmagára ugyanis egyszerű emberként és független személyiségként gondol.
Mégsem tűnik valószínűnek, hogy a magyar pornómilliárdost ezek a példák inspirálták, hisz a cseh és a szlovák nagyvállalkozó már azelőtt jelentős médiaérdekeltségekkel rendelkezett, hogy közhivatalra pályázott volna, ráadásul politikai pályára lépésük előtt is a cseh és a szlovák közélet aktív részesei voltak. Ezzel szemben Gattyán György inkább az Andrássy úton nyitott, majd zárt be luxusáruházat, cégeit külföldre költöztette, és pornós portfólióját jóslás-streamingszolgáltatással egészítette ki. A közélet iránt idén őszig semmiféle érdeklődést nem mutatott, az a tény pedig, hogy politikai ambíciói támogatására nem vásárolt médiaorgánumokat, azt az érzést kelti, mintha pártalapítását és 2022-es indulását egyik napról a másikra határozta volna el.
Adja magát a feltételezés, hogy Gattyán György az új Berki Krisztián, akinek zavarórepülésével a Rogán Antal által vezetett Igazságminisztérium a 2022-es választás cselekményét próbálja eltéríteni – ez azonban mégsem egyértelmű. Gattyán György arca és élete nem filléres bóvli, amit bárki kedve szerint kibérelhet egy diszkóhaknira. Gattyán György nem ócska szélhámos, hanem tényleg nagyon gazdag ember, aki valóban korlátlan lehetőségekkel bír. Míg Berki Krisztiánt hatmilliárd forintos áfacsalási ügyben ítélte el a bíróság költségvetési csalásért, mint 45. rendű vádlottat, addig Gattyán Györgyön ötvenmilliárd forintot próbált behajtani a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, hogy aztán az Európai Unió Bíróságán veszítsen pert a nagyvállalkozóval szemben, ahol megállapításra került, hogy egyáltalán nem csalt adót, a bizonyítékokat pedig a magyar állami szerv illegális eszközökkel gyűjtötte ellene. Igaz, hogy az egyik cége kilencszázmillió forintot kapott egy NER-hez közel álló befektetési alaptól, úgy vélem ugyanakkor, hogy az Orbán-rendszer kilencszázmillió forintból akár három Gődény-pártot is felépíthet, miközben a kétszázötvenmilliárd forintos vagyonnal rendelkező pornócsászárnak ez az összeg egyáltalán nem visszautasíthatatlan.
Gattyán György nem az államból gazdagodott meg, soha nem volt része a hűbéri láncnak, amely behálózza Magyarországot, sőt: nemrég még a jelenlegi hatalom célkeresztjében állt. Persze nem lehet kizárni, hogy most jött el az alkalom, amikor Gattyán György úgy dönt, hogy kiegyezik a rendszerrel, de meglepő lenne, ha ez a befolyásos milliárdos vállalná azt a gyűlöletet és megaláztatást, amelyet a politikai szerepvállalása generál, csak hogy Rogán Antal legújabb fejlesztésű Berki Krisztiánjának szerepét eljátszhassa.
Úgy gondolom, reálisabb azt feltételezni, hogy Gattyán György valóban az Orbán-rendszert hívja ki – ezt jelzi az is, hogy indulását Friderikusz Sándor podcastjában jelentette be, amellyel kulturális és politikai értékválasztást is kommunikált. Két lehetőséget is érdemes megfontolni. Egyik az, hogy az ötvenes éveit kezdő Gattyán György életközépi válságba került, ugyanis semmi mást nem érez a pornóvállalkozása iránt, mint a LiveJasmin bármelyik operátora: tömény undort. A politikai színpad sokkal látványosabb vezeklés lehetőségét kínálja, mint további tízmilliók senkit nem érdeklő beleölése a Prima Primissima díjba, vagy bármilyen karitatív kiadás, amit marketingstábjával kitalálni bír. A politika esélyt nyújt, hogy Gattyán György beírja nevét a történelemkönyvekbe – milliárdosként nem sok minden maradhatott, ami még izgatja, Bill Gates sem véletlenül sóvárog úgy a Nobel-díj után.
A másik opció az, hogy Gattyán György megérezte a vér szagát: úgy véli, eljött a pillanat, amikor Orbán Viktor megbukhat, úgyhogy ideje helyet követelnie magának az igazán nagyok asztalánál. Nem pusztán mecénás, aki pénzt kínál: először erőt mutat, aztán feltételeket szab. A Magyarország digitalizációját hirdető programja teljesen értelmes felvetés, miközben tudható Gattyánról, hogy a múltban nem kizárólag pornót, hanem digitális technológiákat is fejlesztett, tehát valami olyasmit kínál, ami Észtországnak már sikerült, neki pedig megvan hozzá a szakértelme. Ebben a lehetőségben is van logika, csak az nem látszik még, hogy gazdasági, netalán technológiai miniszter lenne-e, vagy ennél merészebbek az ambíciói.
Akárhogy is, jól látszik, hogy Magyarországon megmozdult valami, hisz Bige László és Bojár Gábor után újabb milliárdos jelenik meg a közéleti arénában. Továbbra is elkeserítő azonban, hogy a nyilvános diskurzusban semmiféle árnyaltságnak nincs helye. Tény, hogy Gattyán György milliárdjai pornóból származnak – ehhez nyilván lehet undorral viszonyulni. Világlátás kérdése, hogy örömteli-e a milliárdosok megjelenése a politikában, én személy szerint úgy gondolom, hogy súlyos probléma az, amikor aranypolgárok bevásárolják magukat a közéletbe. Szemmel látható ugyanakkor, hogy jelen helyzetben legalább három egyenrangú narratíva verseng, amelyek közül kettőt csak az zárhat ki kapásból, aki olvas Gattyán György fejében. Fájdalmas, hogy Magyarországon jelenleg mindenki úgy tesz, mintha ez menne neki. A szélsőségesen felkorbácsolt politikai közhangulatban senki nem tud megbirkózni azzal a feladattal, hogy kivárjon és tájékozódjon. Gattyán György politikai szerepvállalása simán lehet fideszes trükk, egy milliárdos exhibicionizmusa, de akár egy kétszázötvenmilliárd forintos ellenzéki hadoszlop is Orbán Viktor waterlooi csatája előtt. A bizonytalanság persze rossz érzés, aki azonban nem vállalja az ezzel járó szorongást, az a valóságot illető hiteles analízis lehetőségéről is lemond.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/49. számában jelent meg, december 3-án.
Olvasna még Puzsér Róberttől? Kattintson!
A Magyar Hangban megjelenő publicisztikák nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
