Nagyinterjút adott a Magyar Hírlapnak Veres András győri püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke. Egyik mozzanata sokaknál kiverte a biztosítékot, a lombikbébigyártást elítélő egyházi álláspont megint vihart kavart.
Pedig ez az interjú sokkal többről szólt, és hasznos fölfejteni az üzeneteket. Először is, fontos tény, hogy Veres András nem Kesma-lapnak nyilatkozott, hanem a csupán társutas Magyar Hírlapnak. Azt se feledjük, hogy Veres András még csak 61 éves lesz, tehát 14 éve van az egyházi nyugdíjkorhatárig. Továbbá a győri püspökség milliárdokat kap a kormányzattól erre-arra (igaz, legalább nem stadiont építenek, mint Szegeden).
Számos kényszerítő körülményt találunk, ami miatt óvatos a püspöki nyilatkozat. Kérdés hát, vajon miért szólalt meg éppen most a püspökkari elnök? A válaszért bizonnyal a másik függelmi vonalra érdemes néznünk. A minap jelent meg Ferenc pápa új körlevele, a Fratelli tutti. Ennek már a hangütése is szögesen ellentétes a magyar „keresztény” kormányzat egész politikájával, az első mondat így hangzik: „Fratelli tutti. Ezekkel a szavakkal szólította meg Assisi Szent Ferenc testvéreit, az evangélium szerinti életmódot javasolva nekik.” Az enciklika súlyos kritika a populista és a liberális politizálásról, a magát sehol otthon nem érző globális turistáról és a saját néprajzi múzeumába zárkózott provinciális remetéről. Röviden: a Fratelli tutti súlyosan és lényegében ítéli el a mai magyar kormányzat politikáját és ideológiáját is.
Pengeélen kell egyensúlyoznia a nyilatkozatnak. Veres András nyilván azért kényszerült a megszólalásra, mert egyrészt Róma nagyon rossz szemmel nézi, ami Magyarországon folyik, másrészt ha most nyilatkozik a püspökkari elnök, akkor a közeljövőben, miután nyilvános lesz a Fratelli tutti magyarul, már háríthat, mondván, nemrégiben beszélt erről is.
Mi mindenről szólt hát Veres András? Mint újraválasztott elnök értékelte az elmúlt öt évet, és vázolta a következő évek terveit. Fontos mozzanat, hogy (szemben a hivatalos kormánypropagandával) kimondta: a hitvalló keresztények igencsak kisebbségben vannak idehaza, és hogy a tavaszi templombezárás után sokan nem tértek vissza a rendszeres miselátogatók közül sem. Őszinte beszéd, köszönet érte.
Megvédi az újraszabályozott szentmise-látogatást, és ezzel együtt tulajdonképpen Hodász Andrást is, akiről elhárítja ugyan a véleményalkotást, viszont megdicséri a módszert, sőt azt is elmondja, hogy a saját egyházmegyéjében is fejlesztik az internetes kommunikációt. Sapienti sat. A mind több keresztény internetes fórumról szólva megjegyzi: „Olvasni kell a sorok között, el kell tudni dönteni, hogy egy tartalom az ember hitét, egyházhoz és Istenhez való kötődését erősíti-e, vagy valami szélsőség felé sodorja.” Magyarán a középkorias harciasságnak nincsen köze a zsinati kereszténységhez. Ezt is köszönjük, püspök atya.
Rátérve a sokakat megbotránkoztató lombikellenes megnyilatkozásra, rá kell mutatnunk, hogy Veres András interjúja sokkal többet jelent e tárgyban annál, amit sokan első indulatból kihallani véltek. Veres András ugyanis utalt arra a tavaly ősz végi fordulatra, amikor is a magyar püspökkar a Megújulás a szeretetben-körlevél után expressz, mindössze hat héttel később ismét körlevelet adott ki A megfogant élet védelmében címmel. Ezt a címet pedig elődeinek 1956. december 12-ei körleveléből emelte át, akkor ugyanis a püspökkar a gyakorlatilag szabad abortusz ellen emelt szót – ma már tudjuk, hiába, hazánkban azóta hatmilliónál több abortuszt végeztek el legálisan, és mondhatjuk a költővel, hogy azóta felépült egy másik, a halott Magyarország.
Persze nem az 1956-os abortuszszabályozás miatt lett fontos hirtelen a megfogant élet védelme, hanem mert tavaly decemberben a Fidesz-kormány államosította jószerivel a teljes hazai lombikbébiipart. Veres András vélhetőleg Rómában igyekszik jó pontokat gyűjteni, amikor ettől elhatárolódik, és sok orvos lelkiismereti problémáját próbálja enyhíteni azzal a kezdeményezéssel, hogy legyenek (egyházi fenntartásban) olyan nőgyógyászatok, szülészetek, amelyek nem végeznek abortuszt. „A jelenlegi helyzetet nem lehet másnak tekinteni, mint a lelkiismereten tett erőszaknak” – mondja, és nehéz nem egyetérteni vele.
Veres András talán jobban jött volna ki ebből a kommunikációs helyzetből, ha nem pusztán az abortuszról meg a lombikbébiprogramokról szól, ha nem teljes szélességében tárgyalja a keresztény tanítást a szexről és a házasságról – ám erre egy interjú szűkös keret. Ráadásul új fejezeteket nyitna a megvitatásban, hogy vajon az egyházi iskolák miként teljesítenek a szerelemre, házasságra felkészítésben, vagy hogy a vallásgyakorlók mennyire tartják meg az idevágó tanítást… Mivel a kérdező és a püspök egyaránt „kormánypárti”, néhány kenetes dicsérettel zárul az interjú. Veres András lát „jó irányba mutató jeleket” a családpolitikában… irigyeljük az éles szemét.
Végül is a püspökkari elnök bravúrosan becsomagolta a kormánykritikát. Mivel Rómában szofisztikáltan gondolkodnak, ott bizonyára ki fogják hallani a bíráló megjegyzéseket – idehaza meg csak annyi rögzül, hogy szerencsére a derék Orbánék nem mennek mindenben a vaskalapos egyházi tanítás után, szabad marad az abortusz meg a lombik. Másfelől viszont a Róma-hű hívek sajnálják, hogy megint elmaradt a világos ítélet a neopogány zöldségekről, az álkeresztény kormányzati hablatyról, a gyűlöletszításról, Orbán istenítéséről. Mert nemcsak a meddőségi centrummal van a baj, sőt az a legkisebb bajunk.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/43. számában jelent meg október 22-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/43. számban? Itt megnézheti!
