Nem az a baj Novák Katalinnal, hogy nő. És még csak nem is az orbánviktoros fülbevalója. A probléma vele, hogy köztársasági elnökjelöltnek elfogadhatatlan. A köztársasági elnök munkaköri leírása szerint pártok felett állóként megtestesíti a nemzet egységét, ekképpen elvárható lenne, hogy ne a miniszterelnök hű embere legyen legfőbb közjogi méltóságként, ne az legyen megválasztásakor a legfőbb szempont, mennyire lojális Orbán Viktorhoz.
Pedig akár örülhetnénk is, hiszen Mária Terézia óta ő lenne az első női államfője Magyarországnak. Mindazok, akik a nők politikai egyenjogúságát hirdetik, egy rossz szóval nem illethetnék azt, hogy a Fidesz (khm, valójában: Orbán Viktor) nőt jelöl egy ilyen fontos pozícióba.
De mégis illetik. Nem örülnek Novák Katalinnak, mert benne a valós (bármilyen) teljesítmény hiányát nézik. A miniszterasszony az őt ért kritikák értelmezésben sajnos csak odáig jutott, hogy „a baloldali politikusok nem tisztelik a nőket.” Számára, a kormányzati portálon lévő önéletrajz szerint, legfontosabb annak hangsúlyozása, hogy ő egy nő, így vallva önmagáról: „Novák Katalin háromgyermekes édesanya, feleség, szülei gyermeke”, és az őt ért kritikákat is ezen a szűrőn keresztül nézi – csakhogy nem a nőt nem látják meg Novák Katalinban a kritikusai, hanem ezek szerint Novák Katalin nem lát mást önmagából, csak a nőt és édesanyát.
Mondhatnánk, hogy Áder János, és főleg Schmitt Pál után, nem mindegy, ki a köztársasági elnök? Nem az. Ne feledjük, hogy a köztársasági elnökök (az egypárt nyilatkozata szerint, amely ironikus módon dr. Schmitt Pál aláírásával jelent meg) „az átmenet két zavaros évtizede” idején ténylegesen betöltötték a törvényesség legfőbb őreként, a pártcsatározások felett állóként meghatározott funkciójukat. Göncz Árpád, Mádl Ferenc és Sólyom László mind meg tudták testesíteni a nemzet egységét, politikai hátterüktől függetlenül.
Nemdoktor Schmitt Pálról megválasztásakor még nem lehetett tudni, hogy egy, a helyesírás elemi szabályaival sem tisztában lévő plagizátor, akkor még közismert, kétszeres olimpiai aranyérmes párbajtőrvívó volt, előbb jó embere a Kádár-rendszernek, majd nemzetközileg elismert sportdiplomata, mielőtt a Fidesz európai parlamenti képviselője lett volna. Az akkori ellenzék joggal remélhette, hogy képes lehet a feladathoz felnőve elődei nyomába érni. Megérdemelt bukása után Áder János hozzá képest igazi felüdülés volt, jogvégzett emberként, a brüsszeli Fidesz-frakció éléről került a Sándor-palotába, a Fidesz egykori elnökeként és Orbán Viktor ellenlábasaként, az ő esetében is jogos volt a remény, hogy nem fogja folytatni elődje még a szalvétát is aláíró gyakorlatát, és legalább néha az előzetes alkotmányos normakontroll eszközével fog élni. Nem így történt, igazi kezesbárány volt, akit a jelek szerint még így is megfigyeltek.
Novák Katalin még Áder János szintjét sem tudja megütni, és ha a 133 bátor megválasztja őt köztársasági elnöknek, akkor az nem azért lesz, mert azt kivívta magának politikai teljesítményével, hanem pont a politikai teljesítmény hiánya miatt. Női minisztertársa, Varga Judit, legalább aktívan képviseli a jogállamiság felszámolásának fideszes programját igazságügyi miniszterként, Novák Katalin viszont nem tudott semmit se tenni a népességcsökkenés ellen, a szélsőjobboldali, családvédőnek mondott, valójában homofób konferenciák állandó meghívottjaként, egyedüli politikai eredményeképpen mindössze annyit ért el, hogy aktívan közrejátszott magyar családok tízezreinek élete megkereserítésében.
Novák Katalin a női egyenjogúság politikáját pontosan annyira nem képviseli, amennyire Orbán Viktornak is lesújtó véleménye volt a női politikusokról egészen a 2019-es EP-választásokig, amikor a DK és a Momentum meglepően jó eredményt értek el Dobrev Klárával, Donáth Annával és Cseh Katalinnal. Azóta érezhető, hogy a Fidesz szeretne politikusnőket is megjeleníteni, így került például Rácz Zsófia is helyettes államtitkári pozícióba, annyira, hogy még törvényt is módosítottak érte. Novák Katalin és Varga Judit is ennek a félfordulatnak köszönhetik felívelő politikai pályájukat, ők a korábban (hivatalosan soha ki nem mondott, ám dalcsináló Ákos úr által megfogalmazott módon) a nőkre kizárólag mint családanyákra tekintő fideszes politika „bezzeganyái”, akik családanyaként sikeresek politikusként is – azaz nincs helye a kritikáknak, melyek szerint a Fidesz rég meghaladott családmodellt képvisel.
Ebben a helyzetben az ellenzéknek nem csak szabad, hanem kötelező is ellenjelöltet állítania a törökgáborozós egyrésztmásrésztezés helyett. Hogy kit? A világszerte elismert, atlantista Jeszenszky Géza, vagy a jézusi útmutatást követő Iványi Gábor, vagy a szegényeken életvitelszerűen segítő L. Ritók Nóra is jó jelöltek lehetnének. Ők képviselik a magyarság igazibb, szebb arcát. Még akkor is kell legyen az ellenzéknek jelöltje, ha tudjuk, hogy a megválasztása pont annyira esélyes, mint az, hogy Novák Katalin egy esetleges újabb Orbán-kabinetnek bármiben is ellentmondjon.
A Magyar Hangban megjelenő véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
