Nem elhasznált fogalom a polgári Magyarország

A polgári Magyarország kifejezést sokan elkoptatottnak tartják. Valóban használták ezt a kifejezést korábban a magyar politikában. Ahogyan más kifejezéseket is. A politika tudományos értékű leírására és elemzésére használt fogalmakat meghagyva a tudomány művelőinek, sok honfitársunk összefoglaló politikai eszményének és identitásának leírására talán mégis ez a befogadó kifejezés a legalkalmasabb.

A politikai hovatartozást (identitást) leíró kifejezések legtöbbje félrevezető és leszűkítő, a liberálistól a konzervatívon át a jobb- és baloldaliság kettősségéig, de még a kereszténydemokrata vagy a szociáldemokrata kifejezések is lehatárolnak. Ezért is születik olyan sokféle kifejezés a keresztényszociálistól a szabadelvű-konzervatívig vagy éppen a klíma és a környezet kérdéseit a zászlóra tűző zöld mozgalmakig. És ekkor még nem beszéltünk a neoliberális és neokonzervatív kifejezésekről.

A polgári jelző politikai jelentése nem elsősorban – és főként nem egy merev – politikai álláspont meghatározására szolgál. Sokkal inkább a politikai erkölcs és viselkedés leírására alkalmas. A polgár értéknek tekinti a becsületet, a tisztességet és ezek szerint cselekszik a politikában is, választóként és választottként egyaránt. A polgár – a lehetséges határokon belül – szuverén, és törekszik szuverén maradni. A polgár együttműködő és törekszik összhangba hozni egyéni és közössége érdekeit, jogkövető, és ezt várja társaitól. Ragaszkodik a jó hagyományokhoz, gondosan bánik az erőforrásokkal és tiszteli a természetet. A polgár sok politikai identitás értékeit vallhatja magáénak.

A politika magasztos célja a közösség ügyeinek szolgálata. Demokráciákban ez a szolgálat a közösség által választáson felhatalmazott személyek tevékenysége által valósul meg. A megválasztottak ezt – ideális esetben – hivatásként végzik, de anyagi ellenszolgáltatást és – jól végzett szolgálatuk esetén – erkölcsi megbecsülést kapnak. Ez versenyt jelent és természetes módon vezet a nézetek méltányos ütközéséhez. De ha egy országban a politikai csoportok (pártok) a kizárólagos hatalom megszerzése és megtartása érdekében a közösség végletes megosztására, anyagi és szellemi javainak saját vagy támogatóik részére történő kisajátításra törekednek, megkerülve – esetenként áthágva – a közösen elfogadott jogállami kereteket, akkor a pártstruktúra megváltoztatására van szükség.

Ezt békés, jogállami eszközökkel a polgárság tudja elérni, mert számukra az értékrend fontos, nem a párthűség. A szuverén polgár pártot válthat, ha pártja súlyosan eltér az általa vallott értékrendtől. A szuverén polgár szabadon társulhat szervezetekbe vagy hozhat létre olyan politikai formációt, pártot, amely megfelel értékrendjének és érdekeinek. A közösség végletesen kiszolgáltatott, nem kellően, vagy éppen szándékosan félreinformált tagjai ezt nem fogják kezdeményezni, de közülük is számosan fogják követni őket. Azok közül pedig sokan, akik nem a valakik által kegyként nekik juttatott-, hanem a stabil és kiszámítható szabályok, a saját teljesítményük, a professzionális államszervezet és a jogállam által garantált jólétet és biztonságot részesítik előnyben.

Mikor van itt az idő, és van-e elegendő elkötelezett polgár, akik ezt képesek megszervezni és megvalósítani?