Nem értik, hogy homoszexuális vagy heteroszexuális emberekről beszélni elsősorban nem a szexről szól. Sokkal inkább párkeresésről, érzelmekről, emberi kapcsolatokról, amelyeknek csak egy, egyébként fontos része, hogy a pároddal mit csináltok az ágyban. Hogy LMBT+ diákokról beszélni nem melegpornóvideók levetítését jelenti, hanem azt, hogy azért, mert vannak fiatalok az évfolyamon, akikről tudható, hogy a saját nemükhöz vonzódnak, ettől nem kell őket utálni, kiközösíteni és fizikailag is bántani, ahogyan az a beszámolók szerint a mai napig rendszeresen megtörténik.
Nem értik, hogy a mindenféle zavaros ideológiától függetlenül létező meleg fiatalokat nem lehet azzal „megmenteni” a melegségüktől, hogy nem beszélünk erről a témáról, mert ez egy gyermeteg képtelenség. Ellenben nagyon sokat ártanak nekik azzal, hogy míg a róluk szóló értelmes beszélgetést az iskolákban az állam megtiltja, addig a gyűlölködő beszólásokért elég elmenni bármely netes újság kommentszekciójába.
Nem értik, hogy itt tényleg emberek életéről van szó. Mármint arról volt szó eredetileg is, amikor beterjesztették – helyes és támogatandó módon – a pedofilok büntetésének szigorítását. Mielőtt ezt – elsőre úgy tűnt, hogy – a konszenzusra is lehetőséget adó ügyet túszul nem ejtették, hogy feláldozzák az ide nem illő, de a táboruknak talán szimpatikus és politikai aprópénzre váltható homofób indulatkeltés javára.
Nem értik, hogy ezzel az eredeti ügy képviseletének a hitelességét is elveszítették, és innentől senkit sem tudnak hitelesen képviselni. De azt hiszem, sokan mindezt nagyon jól értik. Az a sok ezer ember, aki kiment a Kossuth térre, egészen biztosan, de úgy gondolom, ennél jóval többen. Sokkal jobban értik, mint ők.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2021/25. számában jelent meg, június 18-án.
