Több mint másfél éve, 2017 januárjában, a Reflektor blogon foglaltam össze gondolataimat a garantált bérminimummal kapcsolatban. Az írást ma is érvényesnek gondolom, bár rögtön a címadásban tévedtem. Garantált bérfeszültség – jósoltam előre kicsit blikkfangosan a garantált bérminimumra utalva, ám a munkavállalók között ez a konfliktus valójában nem realizálódott. Visszatérünk ennek okaira, ám nézzük meg újra, mi volt a probléma a bérminimummal, tekintve, hogy a helyzet azóta sem változott!
A magyar munkavállalók amúgy alacsony bérére gazdasági versenyelőnyként tekintő kormány 2016-ra már lépésre kényszerült: a megalázóan alacsony fizetések tarthatatlanok voltak. Ráadásul addigra a gazdasági válság utáni pénzügyi stabilitás is lehetőséget biztosított rá. A 161 250 forintra emelt garantált bérminimum teljesen felülírta a közalkalmazotti bértáblát: már az értettségivel vagy felsőfokú szakképzettséggel rendelkezőket jelölő D és E fizetési kategóriát is teljesen lefedte (nem is beszélve az ennél alacsonyabb osztályokról), míg a főiskolai végzettségűeket jelző F kategóriát is félig (a felsőbb kategóriákba pedig – igaz, csökkenő mértékben, de – szintén belenyúlt). Ez azt jelentette, hogy például akinek érettségije van, nem számíthat arra, hogy a közszférában eltöltött évek növelni fogják majd a fizetését. A főiskolai diplomások előtt is olyan pályakép állt, amelyben több évtizedet kell eltölteniük, hogy bérük akár csak pár ezer forintot is emelkedjen.
Minisztériumi dolgozókból tartalékos katonák? „A kormányzat a saját apparátusát üldözi" - Magyar Hang
„Önmagáért beszél, hogy eddig bujkált előlünk a kormányzat, semmilyen szakszervezettel nem egyeztetett” – mondja Boros Péterné.
Elvitathatatlan, hogy a garantált bérminimum többeknek óriási, másoknak is érezhető mértékű segítséget jelentett. Egy pályakezdő, 8 általános iskolánál csak egy alap-szakképesítéssel többel rendelkező közalkalmazott a (ma is érvényben lévő) bértábla szerint csupán 77 ezer forintot kaphatna. Az érettségizett munkába lépő 79 ezret. Egy főiskolai diplomás 122 ezret, míg egy egyetemi végzettségű 127 ezer forintot. Nem adózott, bruttó összegekről van szó. Ehhez képest jelentett óriási előrelépést a 161 250 forint rengeteg családban. Ezt elismerték a szakszervezetek is.
Mi akkor a baj?
Nőttek a bérek? Nőttek. Több maradt a családoknál? Igen. Segített a közalkalmazottaknak a garantált minimálbér? Határozottan igen. A minimálbér és a garantált bérminimum ráadásul egy olyan háló, amely védi a munkavállalókat. Mi akkor a baj?
Az, hogy mindez a munkavállalók teljesítményének, hűségének, tudásának teljes negligálása mellett történt. Az igazságos, a munkavállalókat partnernek tekintő eljárás ugyanis a megalázóan alacsonyan tartott bértábla rendezése lett volna. „A bérminimum emelése így a tudás értéktelenségének deklarálásáról is szól. Semmit nem ér, vagy alig valamit a közalkalmazotti ágazatban dolgozók diplomája, amennyiben a bértábla nem mozdul. Értékét veszti a megszerzett tudás, ráadásul az alacsonyabb végzettségű munkatársakat sem ösztönzi semmi, hogy megszerezzék érettségijüket vagy diplomájukat. Az ágazatban az előremenetelt a végzettségen túl sokszor kizárólag az eltöltött munkaévek jelentették. Jelenleg azt a perspektívát is elvették, hogy idővel majd nőhet a fizetés. A jelenlegi helyzetben nem nőhet. Ha nem változik semmi, akkor 40 év munkaviszony után is annyit fog kapni a munkavállalók jó része, mint amikor elkezdett dolgozni” – írtam már másfél éve is a problémával kapcsolatban.
Jön a nyugdíjazási bumm, diploma nélküli tanárok lephetik el az iskolákat
A jövőben akár érettségizettekkel is pótolhatják a munkaerőhiányt – mondta a Magyar Hangnak Szűcs Tamás, a PDSZ elnöke. A teljes interjú.
Mert mi is a bértábla tulajdonképpen? A közalkalmazottak jogállásáról szóló, 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt) 60. paragrafusa szerint: a közalkalmazotti pályán való előremenetel lehetősége. Ezt az előremeneteli lehetőséget semmisíti meg a gyakorlatban a garantált bérminimum, amely ez alapján sérti a törvény szellemét. Mindenesetre egy olyan pályaképet kínál a közszférában dolgozóknak, amely a gyakorlatban konzerválja a státuszát, és semmilyen előremenetelt nem tesz lehetővé (illetve csak azok számára, akik a legmagasabb végzettségűek és a legrégebb óta dolgoznak).
A kormány mellesleg (saját szempontjából) nagyon ügyesen lépett: ha a bértábla nem változik, akkor a tábla szerinti bérezésre bármikor vissza lehet térni. Ha a gazdaságpolitikája úgy kívánja, hogy újra szorítsanak kicsit a munkavállalókon, akkor csökkenthetik a bérminimumot (akár el is törtölhetik), így remek eszköz a dolgozók revolverezéséhez, „rendben tartásához” is.
Mi történt azóta?
A garantált minimálbér összege 2018-ban 180 500 forint. Még több dolgozó keres tehát többet, miközben még távolabb kerültünk az előremeneteli lehetőségtől. Egy főiskolai diplomás, ha egész életét a közszférában éli le, már csak karrierje második, rövidebb felében számíthat anyagi előrelépésre (legalábbis jelenlegi állás szerint), míg egyetemi végzettséggel vagy akár doktori fokozattal is éveket kell ledolgozni, mire egy kezdő, alapfokú végzettségű munkatársánál nagyobb fizetéshez jut.
Ráadásul a garantált összeget kihasználva a munkáltatók több helyen elkezdték visszanyesegetni a dolgozóknak korábban vezetői döntéssel odaítélt bérkiegészítéseket. Tehát többeknél a bérminimum emelése nem járt a fizetés tényleges emelkedésével. Nagy Zita Barbara kutatása kimutatta, hogy a megkérdezettek nagy többsége szerint Magyarországon a vállalatok csupán 20 százaléka fizet többet a kötelező minimálbérnél, illetőleg a garantált bérminimumnál. Gyanítható, hogy a közszférában hasonló vagy még rosszabb aránnyal kellene szembesülnünk.
Mégsem lett bérfeszültség a fentiekből?
Az elmúlt majd két évben már látható, hogy nem járt érezhető bérfeszültséggel a probléma. Munkavállalók tömegei nem kezdtek el tiltakozni a fentiekkel szemben. Vajon miért? Egyrészt a dolgozók nagy része csak a változások pozitív hatását érzékelte: több fizetést kapott, mint a létező bértábla alapján valaha is járhatna neki, és nem motiválja az előremeneteli lehetőség. Az a szűkebb réteg, amelyet a kérdés aktuálisan érint, egyszerűen nem tudta vagy már nem is akarta artikulálni a sérelmét. A gyenge társadalmi immunitás erre már nem teszi alkalmassá az egyént. A munkavállalói közösségek, érdekképviseletek szintén gyengék.
Mitől lesz itt osztrák életszínvonal? - Magyar Hang
A jegybank tanulmánya elismeri, az elmúlt 10-15 évben egyik kormány sem hajtotta végre azokat a reformokat, amelyek nélkül esélyünk sincs felzárkózni.
Pedig egy ütőképes, a világ kihívásaira reflektáló és a kormányzat által is (legalábbis szavakban) támogatott erős és szuverén gazdaság nem képzelhető el tudásalapú társadalom nélkül. Ám a tudásalapú társadalom csak akkor működik, ha ezt el is ismerik. A garantált bérminimum által kínált bértámogatási filozófia viszont továbbra is szöges ellentétben áll ezzel.
A szerző a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának Vas megyei koordinátora, a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének Vas megyei elnöke A publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 21. számában jelent meg, 2018. október 5-én. Keresse a lapot az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 21. számban? Itt megnézheti.
