Nem várt csoda

A legtöbben mindent alaposan megtervezve vágunk neki egy napnak. Bele kell férnie mindennek az időbe, ami szorít. Időben felkelni, a gyereke(ke)t oviba, iskolába vinni, beérni a munkahelyre, elvégezni a feladatokat, tartani a határidőket, sietni haza – és még minőségi időt is eltölteni. A rohanó és pénzhajhász világban alig jut idő a munkán kívül másra. Minden a teljesítésről és a minél nagyobb vagyon megszerzéséről szól. Fontos, hogy tartsuk magunkat az elképzelésekhez, a szoros időbeosztáshoz. Pedig megannyi csoda történhet egy perc, egy délután, egy éjszaka alatt is akár!

Mindig áhítattal bámulok ámulatba ejtő képeket tájakról, mesés és hihetetlen pillanatokról, és elönt a vágy, bárcsak én is átélhetném, eljuthatnék ilyen helyre! Megvan a maga varázsa egy-egy ilyen képnek. Magával ragad, oda képzeled magad, szinte átéled. Egy pillanatra megfeledkezel a napi gondokról, a nehézségekről, a szoros időbeosztásról. Akik ilyen képeket készítenek, nagyon szerencsés emberek lehetnek, csak úgy szembejön velük a pillanat, észreveszik, és van is módjuk megélni. Akik ilyen képeket készítenek, azok tehetősek lehetnek, van bőven idejük, hogy mesebeli helyekre jussanak el. Igen, ezt gondoltam egészen addig, amíg ez a fotó szembe nem jött velem. Mert eddig nem volt alkalmam megkérdezni, hogyan is készül.

Egy augusztusi délutánon, a Kiskunságban az alkotó szalmabála és naplemente fotózását tervezte, esetleg egy kis csillagfotózást. Egész nap az Alföld rónáit járva, újabb és újabb témákat keresve bolyongott a fotós és barátja. Naplemente után kissé csalódottan pihentek meg, az égbolton csupán egyetlen nagyobb bárányfelhőcsomó látszódott. Úgy döntöttek, kivárnak – és megérte! Egyszer csak, az éjjel közepén a felhőcsomóban villámlani kezdett, körülötte pedig ugyanúgy látszottak a csillagok, mint egy nyugodt, tiszta nyári éjszakán. Szürreális élmény volt, az elkapott pillanat pedig maga a csoda!

Fontos, hogy legyenek terveink – ne csak céltalanul bolyongjunk –, hiszen azok visznek előre minket. Fontos az időbeosztás, hogy törekedjünk rá, a terveink megvalósuljanak. De nem szabad mindenáron, foggal-körömmel ragaszkodni hozzájuk. Ne essünk kétségbe, ha valami nem úgy sül el, nem baj, ha újra kell tervezni. Az sem baj, ha néha megállunk, egyszerűen hagyjuk megtörténni a dolgokat.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/44. számában jelent meg október 31-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja jövő csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/44. számban? Itt megnézheti!