Nincs harc a jogállamért az emberi jogok tisztelete nélkül

Nincs harc a jogállamért az emberi jogok tisztelete nélkül

A budapesti ellenzéki előválasztás első napja az Örs Vezér terén 2019-ben (Fotó: Magyar Hang)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Mérő László a Telexen arról ír, hogy Orbán Viktor akár mindössze százezer fideszes mozgósításával is képes lehet meghekkelni az előválasztást. Egy olyan kiváló matematikusnak, mint Mérő, a számok tükrében bizonyára igaza van – csakhogy a politika ez esetben nem pusztán matematika, hanem pszichológia és kampánystratégia is.

Tegyük fel, hogy Mérő László aggodalmai indokoltak: Orbán Viktor tudja, ki a számára ideális jelölt, és úgy dönt, hogy direkt mozgósítással vagy ráutaló magatartással arra szólítja fel a fideszes kemény mag tagjait, hogy vegyenek részt az ellenzéki előválasztáson, és támogassák Dobrev Klárát, Jakab Pétert, Karácsony Gergelyt vagy Márki-Zay Pétert. Fekete-Győr Andrást azért nem említem, mert még Orbán Viktor lehetőségei sem akkorák, hogy a Momentum Mozgalom elnökét a maga kihívójává tegye.

Miért nem logikus lépés ez? Miért nem tette meg Orbán már a főpolgármesteri előválasztáson? Nos, úgy vélem, azért, mert ezzel már a választási küzdelem kezdetén cáfolná a 2022-es Fidesz-kampány alaptézisét, amely szerint mindegy, ki a baloldal miniszterelnök-jelöltje, mert az „úgyis Gyurcsány”. Jogosan vetődne fel a kétség, hogy ha a kormányfő annyira akar egy kihívót, hogy mellette szavazásra mozgósít, akkor annyira talán mégsem mindegy neki, ki is lesz az. Egy ilyen lépés súlyosan demoralizálná a fideszes tábort, amelynek tagjai azt látnák, hogy a szabadságharcos miniszterelnök saját választóit csalásra biztatja. Mérő László téved: tőlünk nyugatra sem a politikai kultúra fejlettsége miatt nem teszik ezt, hanem mert egy ilyen kampány durván hiteltelenít. Érdemes elképzelni, amint Donald Trump arra szólítja fel híveit, hogy az előválasztáson szavazzanak Hillary Clintonra, hogy aztán pár hónap múlva már azt kelljen elmagyaráznia, hogy veszélyben a haza, mert az általa jelöltté tett aspiráns lehet Amerika következő elnöke. Szinte biztos, hogy egy százezres mozgósítás lelepleződne a nyilvánosság előtt, s ha még vannak bizonytalan választók, egy ilyen húzás aligha nyerné el a tetszésüket, míg az ellenzéki érzelmű magyarok felháborodását és aktivizálhatóságát tovább korbácsolná. Ha ellenzéki kampánystratéga lennék, azért imádkoznék, hogy Orbán Viktor tegye meg ezt a kétségbeesett lépést, és máris zsákban érezném a jövő tavaszi kormányváltást. A miniszterelnök ennél sajnos okosabb.

Úgy látom tehát, hogy Mérő László félelme egyáltalán nem megalapozott – de ezzel nincs is semmi baj: logikus, hogy minden innovációnak lehetnek gyenge pontjai, úgyhogy érdemes ezeket nyilvánosan is végiggondolni. Csakhogy a kiváló matematikus és emblematikus liberális közgondolkodó felvetésével ez mindössze a kisebb probléma. Megdöbbentett, hogy Mérő László nem azt indítványozta, hogy fújja le az ellenzék az előválasztást – ami hibás alaptéziséből a logikusan levont következtetés lett volna –, hanem arra tett javaslatot, hogy a szervezők hozzák nyilvánosságra az előválasztáson részt vevő választók nevét és lakcímét, mert ez majd visszatartja a fideszes trollokat. Az ötlet, amely abból a hipotézisből indul ki, hogy a fideszes trollok nem büszkék a maguk fideszes troll mivoltára, kísértetiesen emlékeztet a Horthy-korszak nyílt szavazásaira, amelyek ellen a baloldal mindig is küzdött. Ha az ellenzék megfogadná Mérő László tanácsát, töredékére zúzná az előválasztás iránti – amúgy is kétséges mértékű – részvételi hajlandóságot: valósággal földbe döngölné a demokratikus intézmény legitimitását. Egy ilyen előválasztás eredményét Orbán Viktor – ha tényleg nagyon akarná – százezer helyett akár tízezer fideszes trollal is eltéríthetné.

Az igazán súlyos probléma nem a hibás felvetés vagy a rossz következtetés, hanem az a pszichózis, amely az Orbán-rendszer tizenkettedik évében még egy Mérő László kaliberű elmét is elragad. Tényleg ott tart a liberális értelmiség, hogy maga tesz javaslatot ellenzéki állampolgárok listázására, személyes adataik nyilvánossá tételére, csak hogy elkerülje a tomboló orbáni önkényt, amelynek legrosszabb kimenetele ellenzéki választók nyilvános listázása volna? Mérő László tényleg jogsértésekkel akar orvosolni egy problémát, hogy végre leváltsa azt a hatalmat, amely jogsértésekkel kezeli a problémáit? Hogy történhetett ez velünk? Azért használok többes szám első személyt, mert Mérő László számomra igazodási pont, akivel nem tudtam elképzelni, hogy emberi jogok tekintetében szembekerülhetek.

A tűz, amelyet Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc gyújtott, nem pusztán a magyar társadalmat szakítja szét, de valamennyi elvet és értéket, amit az ország lakói valaha is komolyan gondoltak. Az O1G-hisztériától megrészegülten őrjöngő kommentfalak árnyékában minden ellenzéki érzelmű magyarnak át kell gondolnia, hogy ki is ő, és miért is akarja ennek a rendszernek a bukását. Mindegyiküknek érdemes tudatosítania, hogy míg az Orbán-rendszer felépítményének téglája az ebül szerzett közvagyon, addig habarcsa az eszeveszett gyűlölet és a tomboló revansvágy. Orbán Viktor ennek szellemében volt képes kitépni a jobboldal lelkéből annak hagyományait és értékeit. Jó lenne, ha legalább a liberális értelmiség nem végezné el önmagán ugyanezt a műveletet, mielőtt még a remélt rendszerváltás erkölcsi tőkéjét végleg feléli.

Olvasna még Puzsér Róberttől? Kattintson!

A Publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/21. számában jelent meg, május 21-én.

Fizessen elő a Magyar Hangra!

Ki lesz a nyerő? – Magyar Hang-ajánló

Támogasson minket!

Keresés

Csatlakozzon hozzánk Patreonon

Árnyék podcast – Bántalmaz a kormányom