Nincs választás

Nincs választás

Jakab Péter (Jobbik), Márki-Zay Péter (Mindenki Magyarországa Mozgalom), Bíró László (Jobbik), Karácsony Gergely (Párbeszéd) és Kunhalmi Ágnes (MSZP) a borsodi időközi választás kampányában, 2020. október 10-én (Fotó: Bíró László Facebook-oldala)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

A budapesti médiaelit egyoldalú kiállása Karácsony Gergely mellett mindent elsöprő mértéket ölt. A három szavazat nélküli párt – a Párbeszéd, az MSZP és az LMP – lélegeztetőgépeként funkcionáló Karácsony mellett folytatott tömegpropaganda magát az előválasztást is értelmetlenné teszi. Az ellenzék mégsem a legjobb jelöltet keresi? Mégsem a legalkalmasabbat? Az ellenzéki közvélemény mégsem viták nyomán bizonyosodna meg arról, hogy Jakab Péter vagy Dobrev Klára, Márki-Zay Péter vagy Karácsony Gergely a legalkalmasabb? A budapesti értelmiség és a Kunhalmi Ágnestől Ungár Péteren át Bod Péter Ákosig ívelő bizarr szövetség teljes egységben és az ellenzéki sajtó döntő hányadát mozgósítva máris eltemette Márki-Zay Pétert, aki meggyőződésem szerint Orbán Viktor legalkalmasabb kihívója lehetne, de jól látható, hogy a Karácsony megválasztásáért felelős sajtómunkások Dobrev Klára és Jakab Péter jelöltségét sem hajlandók komolyan venni, így a Fidesz könnyű kézzel indíthatta el jövő tavaszig tervezett hajtóvadászatát a főpolgármester ellen. Tudom, hogy az euforikus pillanat nem alkalmas, de Karácsony Gergely megkoronázása előtt esetleg nem ártana megválaszolni az alábbi kérdéseket:

– Biztos, hogy az a legalkalmasabb miniszterelnök-jelölt, aki négy éve szintén miniszterelnök-jelöltként a leadott szavazatok kevesebb mint 12 százalékát szerezte meg?

– Biztos, hogy az a legalkalmasabb miniszterelnök-jelölt, aki Budapesten, ahol az ellenzék pártjai 2018-ban 62 százalékot szereztek, a sokkal kedvezőbb 2019-es közhangulatban mindössze 51 százalékot ért el? 

– Biztos, hogy érdemes kockára tenni Budapest vezetésének öt évre megszerzett jogát? Biztos, hogy érdemes pár hónappal a remélt 2022-es győzelem után azért kampányolni, hogy a Karácsony után maradt sárga festéket felszabadult és felvirágzott fővárosként adják el a budapestieknek? Akkor már nem Orbán Viktor lesz Magyarország miniszterelnöke: valamit mondani kell majd. Egyáltalán: ki lesz a főpolgármester? Mi lesz Budapesttel? Tényleg csak zsákmánynak kellett?

– Biztos, hogy az a legalkalmasabb miniszterelnök-jelölt, aki zuglói polgármesterként tartózkodva szemet hunyt a Fidesz–MSZP parkolási panama felett, aki nem tartotta be sem a stadionstop, sem a Tiborcz-adó, sem az elszámoltatás ígéretét, ehelyett a kampányában Orbán bábjának nevezett Tarlós Istvánt Budapest díszpolgárává tette?

Érdemes összevetni a fentieket Márki-Zay Péter vagy Jakab Péter tevékenységével, és bár én soha nem szavaznék Dobrev Klárára, mert Karácsonyhoz hasonlóan az ő megválasztása is a 2010 előtt hatalmat gyakorolt garnitúra restaurációját képezné, de akár ennek ismeretében: mitől is jobb választás Karácsony Gergely, mint Dobrev Klára, akinek nagyobb kormányzati tapasztalata, jelentősebb nemzetközi rutinja és biztosabb politikai hátországa van? Miért is érdemes inkább Gyurcsány Ferenc egykori beszédeinek szövegíróját, mint Gyurcsány Ferenc feleségét választani?

Miért akarják a budapesti elit tagjai lenyomni Karácsony Gergelyt Magyarország ellenzéki közvéleményének torkán, miközben maguk is jól tudják, hogy Jakab Péter, Márki-Zay Péter és Pálinkás József is több szavazatot hozna vidéken: bármelyikük nagyobb eséllyel válthatná le Orbán Viktort, mint Molnár Zsolt és Ungár Péter jelöltje? Ha nem az ő emberük lesz az ország következő miniszterelnöke, akkor inkább maradjon Orbán Viktor? Ennyire azért nem nagy a baj? Ennyire azért nincs diktatúra?

Hol zajlik vita a demokratikus nyilvánosságban Márki-Zay Péter javaslatáról, amely szerint ne csak a miniszterelnök-jelöltek, hanem az egyéni képviselőjelöltek közti választás is kétfordulós legyen? Ugyan miben különbözik az egyéni körzetek ellenzéki jelöltjeinek egyfordulós kiválasztása Orbán Viktor választási rendszerétől? Ha az ellenzékkel szemben végzi ezt Orbán Viktor, az diktatúra, de ha az MSZP és a DK teszi ugyanezt az ellenzék kisebb szereplőivel, az mindjárt demokrácia? Hol zajlik vita a demokratikus nyilvánosságban Márki-Zay Péternek arról a javaslatáról, amely szerint több személyre is lehessen szavazni, és így találja meg az ellenzék a legkonszenzuálisabb jelöltet? Az ellenzéki orgánumok tudomást sem vesznek róla, inkább Karácsony frissen turkált ingét ünneplik. Hol van ilyenkor a szabad sajtó? Vagy semmi szükség demokratikus diskurzusra és szabad választásra, ha egy jelölt felesége ennyire szexi inget halász ki a bálából?

Eddig csak a Fidesz volt bebetonozva, de már az MSZP, a Párbeszéd és az LMP is leválthatatlan – tényleg demokratikusabb lett ettől Magyarország? Három olyan pártról van szó, amelyek közül kettő legitimitása nagyjából a KDNP-ével ér fel, de ma már az MSZP is aligha jutna be az Országgyűlésbe – és a magyar ellenzék mégsem tud megszabadulni tőlük. Ungár Péternek és csapatának helye betonbiztos, a Párbeszéd pedig politikai teljesítmény nélkül is jól megél főpolgármesterének kapcsolatrendszeréből. Történjék bármi: az elit átmenti magát. Az előválasztás biztosíték, hogy az abban részt vevő pártok a választók szavazatai nélkül is túléljenek.

Nem tagadom, hogy van bennem személyes indulat Karácsony Gergely kapcsán: túl sokszor hazudott az arcomba, és túl sok tőrt helyezett el a szemem láttára legközelebbi szövetségeseinek bordái között. Mozgásai számomra politikailag és emberileg egyaránt elfogadhatatlanok, és őszintén nem értem, hogy ennyi hazugság és árulás után hogy viszonyulhat hozzá ennyire kritikátlanul a budapesti értelmiség – s nagyjából ugyanezt nem értem Orbán Viktor és a konzervatív értelmiség kapcsán. A számomra elképzelhető egyetlen magyarázat pedig amennyire kézenfekvő, annyira elkeserítő: Orbán és Karácsony valamennyi köpönyegforgatásától, valamennyi aljas húzásától professzionálisabb, ütőképesebb és legitimebb political animal – a magyar társadalom pedig túl korrupt, hogy morált kérjen számon egy politikuson. Semmi nem számít, csak az eredményesség – de akkor mi is a baj Orbán Viktorral?

Akárhogy is: amiket fentebb írtam, meggyőződésem szerint való, racionális érvek – legalább annyit megérnének, hogy a magyar sajtómunkások és újságolvasók, a hazai értelmiség tagjai és az ellenzéki magyarok elgondolkozzanak rajtuk. Akinek nincs baja az előző harminc évvel, csakis az elmúlt évtizeddel, annak Dobrev Klára a jó választás – aki meg mindenáron le akarja váltani Orbán Viktort, annak Márki-Zay Péter és Jakab Péter igenis jobb lehetőség. Karácsony Gergely egy olyan alku terméke, amitől semmilyen változás nem remélhető: akár győz, akár veszít, abból Magyarországnak csakis hazugság és elárultatás származhat, amelyekből úgy vélem, az elmúlt tizenegy év során Orbán Viktor tálalásában már épp elég jutott.

Olvasna még Puzsér Róberttől? Kattintson!

A Publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2021/22. számában jelent meg, május 28-án.