Érdekes időszak előtt állunk, hiszen hatalmas csaták dúlnak az Európai Unió (EU) 2021-2027 közötti 1074 milliárd eurós költségvetése, illetve a Next Generation EU elnevezésű 750 milliárd eurós helyreállítási alap körül.
A viták több síkon zajlanak, amelyek közül hazánkat a jogállamisággal kapcsolatos nézeteltérések érintik. A fukar országok – Ausztria, Dánia, Hollandia és Svédország – ragaszkodnak ahhoz, hogy jelentősen szigorodjon a német elnökség által szeptember végén közzétett, kompromisszumosnak szánt javaslat. E szerint az Európai Bizottság (EB) csak akkor tehetne – egy viszonylag bonyolult és hosszadalmas bizonyítási eljárást követően – javaslatot a szankciókra (kifizetések felfüggesztése, megvágása), ha a jogállami elvek megsértése miatt sérülne az unió költségvetésének érdeke. Vagyis például a média szabadságának, az igazságszolgáltatás függetlenségének, az oktatás szabadságának veszélyeztetése nem vonna maga után ilyen szankciót.
A magyar és a lengyel kormány elfogadhatatlannak tart bármiféle, a jogállamisággal kapcsolatos kitételt, mert azt szerintük fegyverként használnák a nemzeti identitást védő országokkal szemben, és mert nincsenek meghatározva a jogállamisági normák. Azzal is gondjuk van, hogy nem egyhangú szavazásra lenne szükség a szankcionáláshoz.
A jogállami normákra vonatkozó kritikákat szeretné feloldani a Simecka-jelentés, amelyet az Európai Parlament (EP) háromnegyedes többséggel fogadott el október első hetében, és amely szerint tényeken alapuló mechanizmust állítanának fel a jogállamisággal kapcsolatos problémák kezelésére, amelyek minden tagállamra ugyanúgy vonatkoznának. Amennyiben erre sor kerül, akkor már egyetlen tagállam sem hivatkozhat arra, hogy fegyverként alkalmazzák ellene a jogállami kitételeket.
Az Európai Parlament egyébként is kiemelten ragaszkodik a jogállami normák betartásához, már azzal is megfenyegették az Európai Bizottságot, illetve az Európai Tanácsot (ET), hogy amennyiben nem teljesítik feltételeiket, akkor nem szavazzák meg a hétéves költségvetést, illetve a helyreállítási alapot, anélkül pedig azok nem léphetnek életbe.
Orbán Viktor viszont azzal fenyegetőzik, hogy a magyar Parlament nem fogja ratifikálni a dokumentumokat, amennyiben abban benne maradnak a jogállamisági kitételek. Orbán jó eséllyel ismét a szokásos stratégiával elmegy a falig, azaz egészen a végsőkig revolverezi az uniós testületeket.
A korábbiak alapján azt gondolhatnánk, hogy az uniós tisztségviselők teszetoszaságát kihasználva megint csak át tudja vinni az akaratát. Ennyire azonban nem egyszerű a helyzet. Az elmúlt három-négy évben a V4 országainak kivételével szinte már mindenkit maga ellen hangolt. A legnagyobb hiba talán az volt, hogy az (akkor még az) Európai Bizottság elnöki tisztségére pályázó Manfred Webert vérig sértette, amikor ellene kampányolt. Weber ma az Európai Néppárt európai parlamenti frakciójának vezetője. Így talán érthető, hogy miért támogatja egyre kevesebb néppárti képviselő a magyar kormányt az Európai Parlamentben.
Az is kiderült, hogy Angela Merkel német kancellár még szeptemberben felhívta Orbán Viktort, hogy egyeztessen a jogállamisággal kapcsolatos kérdésekben, de a magyar miniszterelnök a hírek szerint kategorikusan visszautasított bármiféle kompromisszumot. Ezt követően alakult ki az a jogállamiság véglegesnek szánt változat, amelyben engedett mindkét fél, és az EP elképzelésénél enyhébb, de az eredeti bizottsági, illetve német elképzelésnél szigorúbb lett a javaslat, amelyet már mindkét oldal el tud fogadni.
Ebben, az immár véglegesnek szánt változatban a jogállamiság mellett belekerült az unió más alapértékei kifejezés, azaz szélesebb kritériumrendszerről van szó, mint a korábbi német javaslatban. Kikerült viszont a tervezetből az EP azon elképzelése, hogy maga a parlament szavazna a kifizetések felfüggesztéséről, helyette zárt ajtók mögött az Európai Tanács hozná meg a döntést. Ugyanakkor az eljárásról az ET minősített többséggel dönthetne, így nem lenne esélye önmagában a magyar-lengyel duónak a folyamat megakadályozására.
A legfrissebb fejlemény, hogy ezt követően Orbán levelet írt Charles Michelnek, az Európai Tanács elnökének – és a hírek szerint hasonló tartalmú levél érkezett Ursula von der Leyen bizottsági elnökhöz is –, amelyben megismétli a vádakat, hogy a jogállamisággal kapcsolatos sérelmek mondva csináltak, igazából a magyar kormány antimigrációs politikája miatt büntetni akar az unió. Egyúttal ismét vétót helyezett kilátásba. Erre válaszul az EP két legnagyobb frakciójának vezetője, a szocialista Iratxe García Pérez, illetve a néppárti Manfred Weber azt nyilatkozta, hogy amennyiben a magyar kormány valóban megvétózza az összesen 1800 milliárd eurós csomagot, akkor nagyon nehéz lesz elmagyarázni az embereknek és a vállalkozásoknak, hogy vajon miért mondott le az országnak járó több ezer milliárd forintos támogatásról. Ezért úgy gondolják, igazából blöfföl Orbán Viktor.
Szintén az utóbbi napok fejleménye, hogy több hónapos egyeztetést követően összeállt az a javaslatcsomag, amely ha megszavaz az Európai Parlament, úgy a támogatások egy része közvetlenül az önkormányzatokhoz juttatnák el, illetve hogy az önkormányzatoknak is lenne beleszólásuk az uniós források egy részének elosztásába. Így erősödhet a helyhatóságok szerepe.
A koronavírus-válság miatt hatalmas károkat szenvedő, elsősorban dél-európai tagállamoknak nagyon nagy szükségük van a Next Generation EU támogatásra, mert némelyik akár csődközelbe is kerülhet segítség nélkül. Ha tehát valóban odáig fajul a vita, hogy Orbán – és esetleg a lengyel kormány – blokkolja a költségvetést és a helyreállítási csomagot, hatalmas nemzetközi felháborodással kell majd szembenézniük.
De a magyar költségvetésnek is óriási szüksége van az uniós pénzekre, hiszen anélkül a magyar gazdaság eddig is csak minimális növekedést tudott volna elérni, a válság miatti visszaesés pedig még a várt uniós támogatásokkal együtt is komoly gondokat okozhat a jövőben. Varga Mihály pénzügyminiszter a napokban jelentette be, hogy idén a vártnál nagyobb, 6-6,5 százalék lesz a visszaesés, jövőre pedig a vártnál kisebb, alig 3,5-4 százalékos lehet a növekedés.
Vagyis Orbán számára nincs jó döntés. Úgy tűnik, ezúttal az uniós tisztségviselők egyszer a sarkukra állnak, és nemet mondanak a magyar miniszterelnöknek. Ha Orbán válaszul megakadályozza a két csomag elfogadását, akkor nemcsak a nemzetközi felháborodással kell szembenéznie, hanem azzal is, hogy a közösségi támogatás nélkül amúgy is gyenge magyar gazdaság az uniós pénzek elmaradása miatt minden korábbinál nagyobb bajba kerül. Így többek között oligarchái etetésére sem nagyon jut majd pénz.
Ha pedig lenyeli a békát, és nem tesz keresztbe az EU-nak, akkor érkezhetnek ugyan uniós pénzek, de a jogállamisági kritériumok megsértése miatt azok kifizetését bármikor leállíthatják. Persze ekkor is lehet sorosozni, brüsszelezni, de az oligarchák éhesek maradnak, és Orbánnak a koronavírus-járvány második hullámában elmulasztott, illetve későn hozott intézkedései által megtépázott tekintélye tovább gyengülhet.
A nagy kérdés már csak az, hogy az uniós döntéshozók ezúttal valóban képesek lesznek-e sarokba szorítani a magyar miniszterelnököt, vagy Orbán – háta mögött az itthon tökéletesen kiszolgált német autógyártókkal – immár sokadszorra, ismét bolondot csinál belőlük.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/45. számában jelent meg november 6-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/45. számban? Itt megnézheti!
