A fikciós tartalom szereplői színészek, készre írt forgatókönyv alapján gyártják, tartalmának előadását a készítők minden szereplőtől szöveghűen megkövetelik. Ilyen fikciós sorozat például A mi kis falunk az RTL-en. A realitiy show tartalmát a sors formálja, szereplői civilek, akiknek nemcsak a szövegei nincsenek megírva, de a szerepeik sem, a kreatív producerek szereplőválogatással és nekik szánt feladatokkal tudnak hatni a cselekményre. Ilyen reality show például a Való Világ az RTL-en. A scripted reality a két fenti televíziós műfaj közt félúton foglal helyet: szereplői olyan civilek, akik szerepet játszanak, nincs megírt szövege, de az előadókra részletes szereplőutasítás vonatkozik, amelynek nyomán egy előre gyártott cselekményt adnak elő a saját szavaikkal, a maguk viselkedésmintáit mozgósítva, és minél önfeledtebben, tehát önazonosabban teszik ezt, annál hitelesebb az alakításuk. Ilyen scripted reality például az Éjjel-nappal Budapest az RTL-en.
A kereskedelmi televíziók kreatívproducerei tartalmaik cselekményét a kollektív tudattalan archetípusait és cselekménymintáit mozgósítva alkotják meg, hogy azok révén olyan népmeséket generáljanak, amelyek meghatározó motívumai eleve jelen vannak a kultúra mélyrétegében – így válik mesehőssé, mondjuk, egy gyémánttorkú pacsirtalány, aki kicsiny falujából a fővárosba érkezik, hogy énekszavával megolvassza a szíveket, és megcsinálja a szerencséjét. A főhős személye változékony, a cselekmény apróbb részletei szabadon módosíthatók, a történetmesélést a közös szellem kultúrába égett sémái tartják mederben.
Az Orbán-vagyon eredete: mítosz és valóság
A Dolomit Kft. a Fidesz-korszak rejtett haszonélvezője. Nem tesz ajánlatot közbeszerzésen, de az állami beruházások nagy fővállalkozói tőle vásárolnak anyagot, olykor pusztán a gazdasági racionalitással nem indokolhatóan.
Amikor az állampárt már húsz álló hónapja nem találja a mindenható narratíva fonalát, a Békemeneten egyszer csak médiaszerepbe lép Orbán Viktor édesanyja, Orbánné Sipos Erzsébet asszony, és előadja az első értelmes narratívát az Orbán-bányák és a hatvanpusztai uradalom eredetére vonatkozóan. A valamennyi gyermekére egyformán büszke édesanya kacagva juttatja kifejezésre, hogy akkor lesznek zebrák a férje birtokán, ha majd az aszfaltra festik azokat – és nem is zavartatja magát attól a ténytől, hogy négy zebra engedélyeztetési eljárásának iratai a kormány honlapjáról szabadon letölthetők. Miért engedélyeztet Orbán Győző nem létező trópusi vadállatokat? A következtetés egyszerű: Sipos Erzsébet asszony soha nem járt még Hatvanpusztán, vagy módszeresen rejtegetik előle a zebrákat, netán hazudik – negyedik alternatíva nincs. Valamennyi magyar számba veheti, hogy a fent vázolt három lehetőség közül melyikre mennyi az esély.
Mindenki tudja, akinek szíve van, hogy az édesanya szeretete mindent lebíró erő, aki pedig úgy kezd a mondókájába, hogy „én Orbán Viktor anyukája vagyok”, az igenis nyilatkozni akar. Amikor a Miniszterelnöki Kabinetirodán épp megalkotott narratívát pont a legfőbb hűbérúr édesanyja adja elő a maga egyszerű, de nagyon meggyőző módján, abból annyira szépséges népmese válik, hogy már bűzlik. Sipos Erzsébet asszony abban a kritikus pillanatban szólaltatta meg az anyai szeretet hangját, amikor fiát a fél ország a karmelita kolostorban Budapest fölé magasodva trónoló, gátlástalan és hatalmában felfuvalkodott önkényúrnak látja, akit talán nem is anya szült – jöhetett volna ennél jobban Rogán Antalnak egy médiapillanat? Amikor egy spontánnak tűnő nyilatkozat olyan pillanatban történik, és olyan ellenállhatatlanul imádni való, hogy a hatalom nem is rendelhetett volna jobbat, akkor jogosan feltételezhető, hogy a hatalom rendelte meg. Az édesanya előlép, és kiáll a fiáért, a hazáért és a békéért, csak kár, hogy menetelni kell érte, és nem magától van – s lám: egy egyszerű, vidéki asszony. És még erre az Orbán Viktorra mondják, hogy a családja luxusban fürdőzik – Sipos Erzsébet élő cáfolata ennek a rosszindulatú híresztelésnek. Amit a magyarok már nem fogadnak be a kígyónyelvű, hazudós és uszító hajlamú politikusoktól, az iránt egy szeretetre méltó, idős hölgy előadásában megnyílik a szívük. Azt az identitáshazugságot, amelynek a végrehajtásához Orbán Viktor már hiába tölt kolbászt, hiába főz sonkát vagy házi pálinkát, mert a magyarság zöme kiismerte csalárd természetét, a hétköznapi külsejű és beszédű, falusi asszony, akinek az arca és a hangja még nincs elhasználva a nyilvánosságban, a hitelesség élményét nyújtva tudja képviselni.
Az Orbán-vagyon eredete: mítosz és valóság
A Dolomit Kft. a Fidesz-korszak rejtett haszonélvezője. Nem tesz ajánlatot közbeszerzésen, de az állami beruházások nagy fővállalkozói tőle vásárolnak anyagot, olykor pusztán a gazdasági racionalitással nem indokolhatóan.
A Sipos Erzsébettel készült interjú a megtervezett spontaneitás scripted reality műfaját idéző jegyeit hordozza. Nem jogos azt feltételezni, hogy az interjút készítő Kersák István be lett volna avatva abba a tervbe, amely szerint Orbán Viktor édesanyja imádni való stílusban hazudja ki fiát az általános megvetés verméből, amelyet magának ásott, és amelyből múlt február óta hiába próbál kimászni – ahogy a világhírű médiaművész, Sacha Baron Cohen sem avatja be hackjeinek számos szereplőjét abba, hogy egy megtervezett cselekmény statisztái, így ugyanis hasznosabban szolgálják a jelenet keltette médiaélményt. Aki járt már tüntetésen, az tudja, hogy ha nagyon bele akar beszélni egy kamerába meg egy mikrofonba, akkor képes rá, csak keresnie kell az alkalmat meg az alanyra vadászó riporter tekintetét. Ha Orbán Viktor édesanyja jól láthatóan megtervezett körülmények közt adja elő pontosan ugyanezt egy rendszer-propagandista mikrofonjába, annak ilyen elsöprő érzelmi hatása biztos, korántsem lett volna, ez a manőver pedig miért is okozna problémát Rogán Antalnak, aki jobb kezében a rezsim kommunikációját, a balban pedig a titkosszolgálatokat tartja? Ugyan milyen komolyságú egy ilyen művelet egy hírszerzési vagy kémelhárítási akcióhoz képest?
Orbán Viktor édesanyja médiaszereplésével nem pusztán a fiát védelmezi, hanem a magyarok valóságérzékelését támadja. A scripted reality, amelyben az egyszerű, gyermekét szerető, vidéki édesanya narratívája a hatalom kommunikációs eszközévé válik, azt üzeni, hogy aki a miniszterelnököt bírálja, az egy ennyire kedves, szeretni való édesanyát bánt. Ez a manipuláció természetesen száznyolcvan fokos szöget zár be az egyszeri magyarok hétköznapi tapasztalatával, és épp ez az ellentét mutatja meg, mennyire mélyre nyúl a propaganda, hogy a szülői szeretet élményével védelmezze a hatalmat a realitástól.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/45. számában jelent meg november 7-én.
