A szavaknak súlya van, a szó már majdnem tett – mondta Orbán Viktor az állami hírcsatornának adott interjújában. Ugyanitt, ugyanő azt is közölte, hogy „háború van, most nem okosnak kell lenni, hanem egységesnek”. Mivel nem vagyunk kontextus-nyirbáló propagandisták, ezért megjegyezzük, hogy a kormányfő két másik alkalommal az elkerülendő okoskodásról is beszélt, és alighanem az idézett mondatban is valami ilyesmire célozhatott. De hát „a szavaknak súlya van”, ugyebár.
Mindenesetre akár elszólás volt, akár tudatos kijelentés, sokat segített nekünk abban, hogy megértsük mindazt, ami tizenkettedik éve történik Magyarországon. Mert nálunk bizony 2010 óta háború van. Csatában állunk, ha kell, ha nem. Hol Brüsszellel, hol a migránsokkal, hol a hajléktalanokkal, hol a kártérítést nyerő cigányokkal, hol az NGO-kkal, hol a Soros-lobbival, hol az óvodásoknak nemváltó műtétet propagáló aktivistákkal.
Most, hogy a szomszédunkban valódi háború dúl, láthatjuk csak igazán, hogy mindez nevetséges póz volt csupán. Arra szolgált, hogy a virtuális kardcsörtetésben és a talmi csatazajban ne hallatszódjon a kritika, a panasz, a segélykiáltás. Rögtön az iszlamizmus idegenszívű szálláscsinálójának bélyegezték azt, aki akár csak felvetette, hogy idehaza talán fontosabb, ami Ópályiban történik, mint ami Malmöben. Már tényleg minden kocsma mélyén Georg Spöttle és Nógrádi György nevetséges és felületes meglátásai visszhangoztak, és ez mutatja meg a legjobban, hogy mennyire igazat mondott most Orbán Viktor: tényleg nem kell okosnak lenni a háborúban. Még az elképzeltben sem.
A miniszterelnök pedig látta, hogy mindez működik. De annyira, hogy még arra is képes volt, hogy egy olyan veszély – a koronavírus-járvány – ellen is úgy vonult hadba, mintha csak maga kötegelte volna össze a küzdelemhez a legyőzendő, emberméretű szalmabábot. Okosnak akkor sem kellett lennie senkinek, úgyhogy a holdudvar és a „133 bátor” egységben harsogta a sok hülyeséget a víruspárti ellenzéktől kezdve az oltásellenes baloldalig.
Aztán hogy közben meghalt 43 ezer magyar? Kit érdekel. A lényeg úgyis az, hogy a nemokosok egysége megmaradjon a saját kis háborúikra. Mindezzel csak az a baj, hogy ha igazi válsággal állunk szemben, vagy valódi háború tör ki a közelünkben, mint például most, akkor semmire sem megyünk a szalmabábok felett aratott győzelmekkel és az ellenük egységbe rendeződött és úgy maradt hülyékkel.
