Orbán Viktor az április 23-án rendezett pilisvörösvári fórumán megismételte 2022. február 12-én előadott emlékezetes uszítását, és kinyilvánította, hogy „ez a közösség – a másik, nem a miénk, hanem a másik –, akik szintén a mi nemzetünk részei, anélkül, hogy bántanám őket, azt szoktuk mondani, hogy ők is benne vannak a nemzetben, mint a balsors a Himnuszban, tehát ők abban biztosan különböznek tőlünk, hogy nem hisznek abban, hogy a sorsunk, mindannyiunk közös sorsa a nemzeti függetlenségen és szuverenitáson fordul meg”. A miniszterelnök szavai magukért beszélnek: az illiberális Magyarországon szó sem lehet politikai véleménykülönbségről, eltérő álláspontok ütközése és evolúciója nyomán formálódó közéletről. Orbán állítása szerint aki nem a Fidesz, hanem más közösség tagja, az átok, amellyel a történelem istene a magyar nemzetet sújtja.
A kijelentés értelmezése céljából érdemes megvizsgálni: ki a magyar nemzet része Orbán Viktor szerint? Álljanak itt a 2024. június 9-ei EP-választás eredményei: a Fidesz–KDNP kétmillió szavazatot szerzett, a Tisza Pártra egymillió-háromszázötvenezren szavaztak, egyéb ellenzéki pártok – a Mi Hazánk Mozgalmat is ideértve – együttesen valamivel több mint egymillió szavazatot kaptak, hárommillió-kétszázezer regisztrált magyar pedig nem vett részt a választáson. A kormányfő magyarságszámítása szerint tehát múlt év nyarán a társadalomnak alig több mint a negyede tartozott a nemzethez. A szavazókorú állampolgárok fennmaradó háromnegyede minden bizonnyal műhibából született, hiszen a választás napján Orbán Viktor nem vette hasznukat. Tényleg ő tartozik a nemzethez? Biztos, hogy nem a nemzet tartozik őhozzá?
A miniszterelnöknek nem árt megkapaszkodnia a nemzeti színű zászló rúdjában, a legfrissebb mérések szerint ugyanis a Tisza Párt megelőzte a Fideszt a pártok versenyében. A politikai széljárás változása minden nappal egyre inkább arra mutat, hogy a magyarok Orbán Viktort azonosítják balsorsként, egy éber álmából lassan ocsúdó nemzetet mindenáron megosztani igyekvő önkényúrként, aki azt hazudja, hogy csakis akkor létezhet szuverén magyar nemzet, ha ő áll az élén. Aligha egyedül én figyeltem meg, hogy Orbán nem a nemzeti szuverenitást, hanem mindig és csakis a maga szuverenitását félti, őrzi és becsüli. Egy tényleges szuverenista az önkormányzatnak, mint helyi államnak, és az Európai Uniónak, mint államközi szövetségnek, egyaránt elismerné és tiszteletben tartaná a szuverenitását – Orbán Viktor azonban minden szuverenitást tagad, elvitat és korlátoz, ami nem a sajátja: nem birtokolja, hanem bitorolja a szuverenitást. Nem különb Gyurcsány Ferencnél.
Orbán Viktor a diktatúra restaurációját készíti elő
Orbán Viktor az elmúlt hetekben olyan lépésekre szánta el magát, amelyek hibrid rendszerét nyílt elnyomássá alakítani hivatottak, és kétségessé teszik, hogy egy 2026-os választási vereség esetén önként átadja a kormányt Magyar Péternek.
Orbán Viktor nem méltó arra, hogy az ezeréves magyar állam miniszterelnöke legyen. Nem államférfi, hanem tizenöt év teljhatalmának birtokában is egy sértett hatalommániákus, egy konszenzust tagadó, ezzel a saját bukását ostromló szektavezér, akinek a következő években szembe kell néznie azzal, hogy a magyarok többsége már nem kér belőle – láthatóan nem készült még fel a keserű élményre. Tényleg komolyan meg van győződve arról, hogy a választói akarat – amit valaha még hellyel-közzel tiszteletben tartott – ma már csak akkor érvényes, ha az ő hatalmi ambícióit teljesíti. Ha nem, akkor több millió választó nem egyéb, mint sok-sok magyarul beszélő balsors. Mi ez, ha nem a hatalom tébolya? Abban a rendszerben, amit Orbán az elmúlt tizenöt évben megalkotott, a nemzet többé nem a magyarok közössége, hanem hatalmi jelvény és belépőkártya egy VIP-szektorba, ahol Habony és Rogán kokaintól szipogva röhög azokon, akik a számlájukat fizetik
Milyen országot hagy a magyarokra Orbán Viktor azon a megszentelt napon, amikor uralma véget ér? Egy szétszakadt, kifosztott és megtört országot, amelyik az Európai Unióban a legkorruptabb, a kontinensen pedig ugyanebben az összevetésben a harmadik Oroszország és Fehéroroszország mögött. Orbán Viktor, aki a magyarság felzárkózásának legnagyobb elszalasztott esélyéért felelős, 2025-re odáig züllött, hogy már a saját honfitársaitól fél, ezért van minden eddiginél nagyobb szüksége a megosztásukra, ezért kell elhitetnie a híveivel, hogy a másik magyar a balsors. Ez a politikai műsor egy olyan félelemkeltő pszichológiai hadviselés része, amelyet Orbán a saját népe ellen folytat. A jelek szerint elhitte, hogy egyszer s mindenkorra ő és csakis ő definiálhatja a magyarságot saját hatalmi érdeke mentén. A jelek szerint elhitte, hogy ha elég agresszívan rekeszti ki a nemzetből azokat, akiknek mára elvesztette a tiszteletét, azzal a saját kisebbségi pozícióját legitimálni tudja.
Orbán Viktor csalódni fog, mert a számok kegyetlenek. Olyanok, mint a tükör: nem lehet őket sem betiltani, sem lejáratni, sem marketingkampányokkal megtörni – a számok pedig azt jelzik, hogy a magyarok többsége mára elfordult Orbántól. A magyar nemzet nem a Fideszé. A magyar nemzet nem közbeszerzés. A magyar nemzet nem egy elit klub, ahol csak az lehet tag, aki naponta háromszor megcsókolja a vezér lábnyomát. A magyar nemzet a magyarok közössége: valamennyi magyaré – függetlenül attól, hogy melyik pártra szavaznak, függetlenül attól, hogy becsülik-e Orbán Viktort, vagy előbb csapnának bele egy mosogatórongyba, mint az ő tenyerébe. A szellemi-lelki polgárháború, amit a miniszterelnök szít, nem pártok küzdelme, hanem testvér harca a testvér ellen, apa harca a fiú ellen, magyar harca a magyar ellen. Orbán Viktornak senki bőre nem túl drága az uralmáért vívott hideg polgárháborúban.
Egy olyan politikus rekeszt ki négy magyar közül hármat a nemzetből, aki a széles gesztusokkal előadott szabadságharcát valójában nem Brüsszellel és nem Sorossal, hanem a saját népével vívja. A harc célja, hogy Orbán Viktor elsajátítsa a magyarság kisemmizésének, a feudalizmus restaurációjának és a népfelség felszámolásának szabadságát – másfél évtizedbe telt kivárni, de végre vesztésre áll benne. Ha hinni lehet a friss közvélemény-kutatási adatoknak, a Tisza Pártnak ma legalább négyszázezerrel több szavazója van a Fidesznél. Nem a balsors az a kifejezés, amely leírja ezt a jelenséget, hanem az immunitás: a rothadó politikai szövetet az élő szervezet kilöki magából. Mit tesz ilyenkor egy felelős államférfi? Kiátkozza a nemzetből a magyarság háromnegyedét. Jelzem, hogy a politika a közös ügyek intézését, és nem a teljhatalomhoz való görcsös ragaszkodás megszállottságát kellene, hogy jelentse, úgyhogy amit Orbán Viktor folytat, az biztosan nem politika, retorikának pedig a legutolsó. A fideszesek miniszterelnöke tényleg arra készül, hogy addig átkozódjon a kihalt cirkusz porondján, mint egy leszerepelt illuzionista, amíg már csak az üresség visszhangozza, hogy az ő trükkje igenis működik?
A ravaszság átka
Ha van utolsó utáni esély elkerülni a szabadságharcos gesztusokkal előadott kizuhanást a nyugati szövetségből, akkor jövő tavasszal jön el. István király unokái legfeljebb fohászkodhatnak, hogy a történelem istene még egyszer legyen irgalmas hozzájuk.
Orbán Viktor tényleg azt hiszi, hogy 2025-ben még bárkit meg bír ijeszteni a nemzetből való kirekesztés kommunikációs módszerével? Ez a technika tizennyolc éve még jól működött, csakhogy a magyarok azóta megtanulták, hogy Orbán átkainál súlyosabb fenyegetésektől sokkal több félnivalójuk van. Sokkal több félnivalójuk van a betegségtől az egészségügyi rendszer állapotát szemlélve, a gyermekeik sorsától a hazájuk jövőtlenségét látva, meg a társadalmi katasztrófától a nyugati szövetségből való szabadságharcos kisodródás jeleit elnézve. A magyarok többsége ma már nem ijed meg a nemzetből való kitaszíttatástól, mindössze viszolyog a hatalommániás nemzetvezetőtől, aki elhitte, hogy ő maga a karokat és lábakat növesztett magyarság, miközben lejárt szavatosságú gőgjének bűze hömpölyögve tölti ki a Kárpát-medencét. „A kevélység a közelgő összeomlás hírnöke, a felfuvalkodottság pedig a bukásé” – írja a Biblia a Példabeszédek könyvében. Orbán Viktor magára ismerhet benne.
A magyar miniszterelnök ökölszabálya: aki vele tart, az magyar – aki nem, az seb a nemzet testén. A tények azonban azt jelzik, hogy a magyarok többsége nem kér a propagandájából, nem kér a gyűlöletkeltéséből, nem kér a fölényes gesztusokkal gyakorolt kizárólagosságából. Magyarország nem a Fidesz magántulajdona: nem maradhat mindörökké Orbán Viktornak és bűntársainak privát játszótere. A magyar nemzet minden magyart magában foglal: kormánypártit, ellenzékit, bizonytalant, kiábrándultat, apolitikust és elárultat egyaránt. Orbán Viktor pedig ebben a képletben maga a balsors, aki kétségbeesve kapaszkodik abba a hegemóniába, amit a magyarok napról napra egyre nagyobb számban vetnek le magukról, mint egy súlyos kabátot, mely inkább fojt, mint melegít.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/18. számában jelent meg április 30-án.
