Egyedül a mágikus realizmus értelmezi a magyar közéletbe Pesti Tv néven bevonult jelenséget: a televíziócsatorna műsorkínálatát Orbán-rajongó kölykök egy olyan nemzedéknek gyártották, amelyik egyáltalán nem is néz tévét. Magyar otthonokba a nyomasztó emlékű Kölyökidő óta senki nem sugárzott ennyire kínos tartalmat – de míg a Kölyökidő készítői még csak hazudták, hogy a műsorokat a képernyőn szereplő gyerekek szerkesztik, addig a Pesti Tv-nél komolyan vették, hogy senkire nem bíznak értelmiségi feladatot, akibe felnőtt emberre utaló autonómia vagy szakmai önérzet szorult.
A csatorna csúcsterméke Jeszenszky Zsolt, a DJ Szövetség elnöke, az ötvenéves tini, a keresztény világrend fiataloknak szánt reklámarca volt, aki ugyanakkora élvezettel bulikázik fideszes lányokkal, mint amivel az apját alázza nyilvánosan, akit a konzervatív norma szerint pedig tisztelnie kéne. Még a vak is látja, hogy a felnőtté válásának képtelenségét képernyőn megélő trollkölyök nem is konzervatív, mindössze szolgának állt, mert így lázad az apja szabadsága, autonómiája és tartása ellen – csakhogy a világ rendje szerint ennek fordítva kellene történnie: a kölyöknek a maga szabadságával kellene fellázadni a szülő alkui ellen. Egyedül a mágikus realizmus értelmezi azt a jelenséget, amikor a világ ennyire kifordul önmagából – a kölykök ezt úgy hívták: a normálisak lázadása. A srácok körében régi otthonába visszatalált nagy öregjük, Stefka István, aki már a hetvenes években Moszkva híve volt Washingtonnal szemben, és ezt már akkor bátran megírta, ahogy ma is teszi.
A Pesti Tv elképesztő ütemben került a nagyobb kábelszolgáltatók kínálatába, és csakis a mágikus realizmus értelmezi azt, hogy két éven át működött anélkül, hogy akár csak a műsorvezetők családtagjai nézték volna. Sem pénzügyi, sem politikai értelme nem volt annak, hogy létezzen a Föld bolygón egy olyan apuka, aki propellernyalással versengő kölyköknek, csak mert őt az apjuk helyett gyámjuknak fogadták, vesz egy televíziót – már nem úgy értem, hogy készüléket, hanem hogy csatornát –, aki azonban a magyar közéleti mindennapokat éli, megtapasztalta, hogy a személyes kapcsolatok hálójában tenyésző mágikus realizmus keretei közt bármi elfér.
A srácok kivételes lehetőséget kaptak, és gyorsan arcot is növesztettek a kihíváshoz. Így esett, hogy az emberiség legkevésbé nézett tévéjén az emberiség legnagyobb pofájú vesztesei nap mint nap úgy tettek, mintha maguk működtetnék az Orbán-rendszert, Orwelltől nyúlt hitvallásuk az volt, hogy „a szabadság: szolgaság”, és varázslatos célú mozdulatokat tettek a tévéképernyőn, mintha azokkal formálnák a közvéleményt, s nem pusztán lehúznák Orbán Viktort, hogy a maguk kedvére bohóckodjanak – a mágia két éven át működött.
A kölykök el akarták magyarázni a világot az őket lázasan néző nagy senkinek, miközben azt sem értették, hogy az ő kurzusuk pont nem ez. Az Orbán-rendszer fegyelmező hajlamú szülőkből, és nem élveteg, aberrált kölykökből épülő uralom. A srácok mindössze hülyét csináltak magukból, mert annyi fogalmuk sem volt a magyarságról, mint Mérő Lászlónak a Tiszántúlról. Azt képzelték, hogy az amerikai alt-right referenciái szervetlenül, bármilyen hozzáadott érték és kulturális teljesítmény nélkül Közép-Európába adaptálhatók – persze mi mást tehettek volna, hisz a piálás az egyetlen, amiben tényleg jók.
A mágikus realizmus irracionalitásának mámora akkorára növesztette a kölykök pofáját, amekkora egy saját tévéhez jár, így aztán azt látva, hogy másoknak nagyobb a talicskájuk, és az is tele van nézhetetlen ócskaságokra szánt pénzzel, azt látva, hogy a példásan eltanult ánuszápolási technikájuk, amellyel a tengerentúlon Trump elnök olyan elégedett volt, nem eredményez azonnali utalást, mert a kifizetéseik akadoznak, ők a nyilvánosságban próbálták megrendszabályozni a hűbérurukat – ugyan mi értelmez egy ilyen műveletet a mágikus realizmuson kívül? A kölykök még azt sem értették, hogy a hűbéri lánc nem úgy működik, hogy abban bárki nyílt levelet küldözget Orbán Viktornak, ha elégedetlen a végbélnyílással, amit a pofája elé rendelt. Ebben a kuplerájban nincs panaszkönyv.
Barátom és harcostársam, Farkas Attila Márton azonnal megjósolta, mi fog történni: aki nyilvánosan panaszkodik, az a nép ellensége, aki háború idején megtöri az egységet, az Orbán Viktor ellensége. A normalitás lázadói egyszer csak az ellenforradalmi szellemmel találták szembe magukat – elsősorban nem azért, mert szervetlenek és érdektelenek voltak, hanem mert ostobák. Ennyire pofátlan és alkalmatlan kölykökre Orbán Viktor nem bíz televíziót. El lehet azt a pénzt költeni néhány nagyon szép szállodára az Adriai-tenger partján.
A Pesti Tv beteljesíti azt, aminek lennie kellett volna, és megszűnik. Rossz emlékét borítsa feledés, a magyarság pedig feljegyezheti az egyetlen tanulságot: a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány kötelékén kívül nincs és nem is létezhet jobboldali újságírás. Egy a tábor, egy a zászló – a rendszer mindent felfal, és megemészt. Mielőtt kezdetét veszi az új ciklus, Molnár Richárd és Berki Krisztián után a Pesti Tv számlája is rendeződik.
Olvasna még Puzsér Róberttől? Kattintson!
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/20. számában jelent meg május 13-án.
A Magyar Hangban megjelenő véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
