A Márki-Zay Péter által vezetett egyesült ellenzék legfőbb dilemmája, hogy a következő hónapok kommunikációját milyen tematikára feszítse fel. A sokszínű ellenzéki tábornak valójában csak egyetlen közös mondása van, az hogy O1G – bármilyen ezen túlmutató üzenet annak kockázatával jár, hogy az ellenzék valamelyik nagyobb választói csoportját elidegeníti. A szociális igazságosság eszményét célzó erőteljes baloldali fordulat a középrétegek jelentős részét, a pénzügyi racionalitásra vonatkozó érvelés a rezsicsökkentés és a tizenharmadik havi nyugdíj híveit, az uniós szlogenek a jobbikosokat, a feles alkotmányozás szándéka a centristákat tántoríthatja el a közös ellenzéki lista támogatásától. Amikor a Fidesz került ilyen dilemma elé, Orbán Viktor rutinszerűen döntött úgy, hogy nem kockáztat: kampányait a legegyszerűbb, legkönnyebben átélhető üzenetekre fűzi fel. Ez 2010-ben az elszámoltatás, 2014-ben a rezsicsökkentés, 2018-ban pedig a migráció volt – s ezek a nagyon primitív kommunikációs stratégiák mindhárom esetben elégnek bizonyultak az 50 százalék körüli listás eredményhez, melyekből a többi párt koordinációra való képtelensége miatt sorban országgyűlési kétharmadok születtek.
Most más a helyzet. Két ellenzéki lista áll a Fidesszel szemben, s jelenleg úgy tűnik, hogy a Magyar Kétfarkú Kutya Párt egyoldalú gesztust gyakorolva nem indít abban a bő két tucat körzetben jelöltet, ahol ezt listaállítását nem kockáztatva megteheti, és amely körzetekben a 2022-es választás minden bizonnyal eldől majd. Az egyesült ellenzék politikusai már ez ügyben fel kell, hogy tegyenek maguknak egy alapvető stratégiai kérdést: érdemes-e a nagyvonalúságra további acsarkodással, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt létezéshez való jogának elvitatásával reagálniuk, vagy inkább abban kéne reménykedniük, hogy a kutyapárti lista megugorja az 5 százalékot, amely esetben az Orbán-rendszer leváltására irányuló szavazatok és az azok nyomán elnyerhető országgyűlési helyek ténylegesen maximalizálhatók volnának.
Mit keres Gattyán György a politikában?
Szerepvállalása simán lehet fideszes trükk, egy milliárdos exhibicionizmusa, de akár egy kétszázötvenmilliárd forintos ellenzéki hadoszlop is Orbán Viktor waterlooi csatája előtt.
Az ellenzéki összefogás tagjai előtt álló következő kérdés az, hogy Orbán-ellenes üzeneteikhez, az elszámoltatáshoz és a korrupcióellenességhez hozzá tudnak-e rendelni bármilyen erős és átélhető jövőképet. A miniszterelnök elleni protesthangulatra építő kampány önmagában is hozhat negyvenöt, akár 50 százalékot, ha pedig ehhez az elszabaduló árak és a súlyos járványkövetkezmények is hozzáteszik a magukét, az jövő tavaszra akár elég is lehet egy nagyon szűk győzelemhez, hisz a választási rendszer elaknásításának következtében még ötvenegy vagy 50 százalékos ellenzéki győzelem esetén is a Fidesz kerülne országgyűlési többségbe. Az állampárt ez esetben a tizenharmadik havi nyugdíj kiutalásában és a személyi jövedelemadó visszatérítésében bízhat, mely intézkedések épp a választás előtt hivatottak meggyőzni arról a magyar társadalmat, hogy a Fidesz uralma az anyagi biztonság garanciája.
A másik lehetőség az, hogy Márki-Zay Péter kockáztat, és Orbán Viktor biztosnak tekintett szidalmazását meghaladva erős jövőképet és olyan víziót ad, amely túlmutat a jelenlegi miniszterelnök személyén, s így a magyar társadalomnak nemcsak a jogos elégtétel lehetőségét kínálja fel, hanem reményt és perspektívát is nyújt. Olyasmit, amivel a Fidesz már rég nem rendelkezik, és amivel senki sem számol, mert a magyar társadalom annyiszor csalódott már a hazug ígéretekben, hogy sokkal egyszerűbb valami ellen, mint valami mellett megmozdítani – Márki-Zay Péter ereje viszont épp abban van, hogy neki hinni lehet. Biztosan arra kell pocsékolnia az erejét, hogy beálljon a Fidesz emberdarálója elé, és buzizással meg pedofilozással próbálja megállítani Rogán Antal roppant kommunikációs erőműveit? Attól tartok, hogy ez kevés lesz, mert ebben a fegyvernemben a gátlástalanul előadott hazudozásával meg a szüntelenül gyakorolt karaktermészárlásaival, a felmérhetetlen mennyiségű pénzével és felületével egyszerűen jobb a Fidesz. Az ellenzék nem tud erőt az erővel szembeállítani: ez ellen a Trója ellen Akhilleusz nem nyerhet – egyedül Odüsszeusznak van esélye.
Demeter Szilárd, a kormányzati troll provokációja
Ismerve, hogy a kormányzat mit tekint értéknek, kik a kedves és jól tartott kulturális szereplői, Demeter szavai provokációt képeznek minden értékes és értéktelen tevékenységet folytató, de autonóm alkotóval szemben.
Orbán Viktor kényszerpályán van, mert még saját választóinak jelentős része is undorodik rendszerének korruptságától, úgyhogy nincs más választása, mint ezt a kampányt is gyűlöletbe, hazugságba és testnedvekbe fojtani – ez az „ők sem jobbak, mint mi” kommunikációs stratégiája. Márki-Zay Péternek ezzel szemben történelmi esélye van e fölé a politikát képező szennyes posvány fölé emelkedni: reménnyé és vezetővé válni. A Fidesszel nem frontálisan kell megütközni – a helyes irány ezúttal is felfelé vezet.
Olvasna még Puzsér Róberttől? Kattintson!
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/50. számában jelent meg, december 10-én.
A Magyar Hangban megjelenő véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
