Tudom, tudom, Magyarországon 1990 óta soha nem hozták előre a választást, a mindenkori parlament kitöltötte a négyéves mandátumát. És amikor Magyar Péter az új év első pillanataiban felvetette az idő előtti választás lehetőségét, megkapta a szokásos kormányzati választ. A miniszterelnök mai évértékelő beszédét hallgatva mégsem tudtam nem erre gondolni. Hiszen úgy szónokolt, mintha már a kampány finisében lennénk. Hova lehet ezt még több mint egy évig fokozni? Mind a retorika, mind az ígéretek szintjén…
Orbán Viktor soha nem beszélt még ilyen otromba, fenyegető hangnemben az ellenfeleiről, pedig nem az a szemérmes fajta, de az elmúlt időszak dinamikájából következett a durvulás, a teljes megborulás. Az efféle, úgynevezett húsvéti nagytakarítást emlegető szöveg a kemény mag hergelésén túl sok mindenre nem alkalmas, bár annyiban veszélyes, hogy egyesek biztatásként vehetik oktalan indulataik kiélésére. A kemény, árulást kiáltó szavak a miniszterelnök aggodalmából fakadtak: a nagy táborból nehogy mások is követni merészeljék az új kihívót vagy a volt vezérkari főnököt. Hiszen a Fideszhez (Orbánhoz) való hűség mindenek felett áll, nem érdekes, mit és hogyan tesz a hatalom. Aki szembefordul vele, rögvest a hazája ellensége lesz. Lássuk be, beteg gondolat.
Van oka aggódni a Mi Hazánknak, miután a témáit – a Pride betiltása(?), a készpénzhasználat védelme stb. – nemtelen egyszerűséggel nyúlta le a miniszterelnök. A Fidesz immár nyíltan vállalja a homofóbiát, ami miatt sokan érezhetik úgy, hogy Magyarország mostantól még élhetetlenebb hely a számukra. Ám nem lennék most Tuzson Bence igazságügyi miniszter helyében sem; a gyülekezési jog alapvető korlátozása nélkül nem kivitelezhető a Pride megakadályozása. Amikor a muszkavezetővé vált szónok az „Ukrajna nevű területről” beszélt, az embertelenség újabb mélységei tárultak fel. A felháborodás jogos, a meglepődés nem: a putyini retorikát idéző, az orosz érdeket szolgáló beszéd, Ukrajna ellenségként kezelése ma már hivatalos kormányzati politika.
Sokat ígért, de fenyegetett is Orbán Viktor
Teljes adómentesség a két- és háromgyerekes anyáknak életük végéig, drog elleni harc, 100 új gyár program – ezeket jelentette be a miniszterelnök. Emellett beleírhatják az alkotmányba, hogy valaki vagy nő vagy férfi és a kormányfő azt javasolta a Pride szervezőinek, hogy ne bajlódjanak az előkészületekkel. Már az első percekben szóba került Magyar Péter is.
De a beszédnek nem ez a része volt az igazán figyelemre méltó. Hanem az újabb, elsősorban a családokat célzó ígéretözön. Emiatt érzem úgy, hogy nem kizárt valamilyen indokkal – ha kell, a miniszterelnök és a propaganda megmagyarázza – a választás előrehozása. A kormány csendben – ha nem is az itthoni közönségnek, de – a gonosz Brüsszelnek elismerte, hogy légvárra építette az idei költségvetést, valójában minimális növekedéssel számol. Ráadásul a mostani beszéd alapján a Trump-hatás gazdasági értelemben nem feltétlenül pozitív: vámok kivetésére nincs hatásunk, s lehet új gyárak létesítését meghirdetni, valójában a meglévőkért is küzdeni kell. Azelőtt érdemes tehát az urnák elé szólítani a népet, hogy letagadhatatlanná válnak a pénzügyi-gazdasági nehézségek.
2022-ben az szja-visszatérítés volt a grandiózus osztogatás korona ékszere, most a többgyermekes anyák szja-mentessége lehet az. Ez olyan ígéret, amelynek a költségvetési hatásai teljesülés esetén idén csak minimálisan érződnek. Vagyis pusztán emiatt nem rogy össze a költségvetés, ahogy az árstoppal is el lehet őszig játszadozni. Az szja-mentesség komoly fegyver, lesz is hatása a választói döntésre, ezért erre a Tisza Pártnak hatásos választ kell találnia, ha nyerni akar. A Fidesz szervezetileg nyilvánvalóan készen áll egy korábbi megméretésre, míg Magyar Péteréknek, bármilyen gyorsan is építkeznek, e téren még rengeteg a teendőjük.
Orbán Viktor ma nem azt hirdette, hogy 2026 lesz a győzelem, az áttörés éve. Hanem azt: 2025. Akárhogy is lesz, a startpisztoly eldördült, és fülsüketítő hangja volt.
