Öt Média – aki érteni akarja ezt a fogalmat, annak a jelenség feltárását az Öt című ATV-műsor születésénél kell kezdenie. Ez a közéleti vitaműsor 2020. szeptember 4-én indult, nevét és koncepcióját az amerikai Fox News hírcsatorna The Five című műsorától kölcsönözte. Az a tény, hogy az illiberális Magyarországon egy magát függetlenként definiáló televízió az amerikai Republikánus Párthoz közeli broadcasthálózattól adaptál formátumot, önmagában sokat sejtető volt, a televíziós program pedig kinőve gyermekbetegségeit csakhamar az Orbán-rendszer fontos legitimáló felületévé emelkedett. A műsor szellemi vezére minden kétséget kizáróan Hont András, aki a centrizmus fogalmának meghamisításával és illiberális hatalmi érdekekhez hajlításával akkora presztízsre tett szert a hatalom berkeiben, hogy ma már Orbán Viktor ad neki interjút.
Hont két állandó partnere az Öt című tévéműsorban Ceglédi Zoltán és Konok Péter – olyan kísérőzenészek, akiknek a szólamai a kurzusalkotás erejével gazdagítják a szólista előadását. Kettőjük közül egyértelműen Ceglédi tesz hozzá kevesebbet az élményhez, nagyrészt Hont szövegeit egészíti ki a Heti Hetesből kurzusműsort képző „nagyon úgy van, sőt” formulát alkalmazva. Konok Péter helyzete más: marxistaként és anarchistaként az a szerep hárul rá, hogy a teljes politikát, a polgári társadalmat és a liberális demokráciát egyaránt elutasítsa, s ezzel egyként tagadja a bolsevizmus, a fasizmus és a jogállami kapitalizmus létjogát, ami a magyar belpolitika értelmezésében lehetővé teszi számára, hogy a tizenöt éve teljhatalmú Orbán Viktor meg az egy éve politizáló Magyar Péter felett különbségtétel nélkül, egyetlen átfogó narratívával ítélkezzen.
Ceglédi Zoltán útja a Heti Hetesből a Sznobjektíven át az Ötbe
Amikor megismertem Ceglédi Zoltánt, egy tehetséges, szellemes és humoros, nagyon jó meglátásokat felmutatni képes előadót láttam benne.
A neoliberális és a forradalmi szocialista szellem közös kurzussá szerveződése a szereplők megítélésén túlmenően azt jelzi, hogy az Orbán-rendszerhez fűződő viszony szivárványhídként ível át a tőke–munka tengely két ellentétes végpontját reprezentáló világnézetek között. Szerepének igazolásához Konok Péter olyan értelmezést kreált, amely szerint Magyar Péter Orbán bábjaként söpörte el a roncsellenzéket, hogy a Fidesz az ő személyében mentse át a hatalmát – a konteó bármilyen röhejes, Konokot hatékonyan tartja meg választott kurzusában. Jó lenne megtudni Konok Pétertől, hogy ez a művelet a pártpreferenciák jelen állása szerint vajon bevált-e, és ha nem, Orbán miért bábozik a mai napig Magyar Péterrel.
A műsor fennmaradó két helyén folyamatos a cserélődés: a mindenkori műsorvezető a tévécsatornát képviseli, de annak a feladatának, hogy Hont András öntetszelgő értelmiségi celebkedését a műsor rangját védelmezve mederben tartsa, csak elvétve tesz eleget. A Konok Péter melletti ülőhely gazdája szüntelenül változik: sem az én személyem, sem Vona Gáboré nem volt képes a Hont András által gyártott politikai trashrealityt az intellektuális eszmecsere mezejére visszavezetni. Ebben a kísérletben Schiffer András jutott legtovább, aki az Orbán-rendszer marxista társutasaként Konok ideális partnerének bizonyult, és a műsorban zajló diskurzust tényleges kurzussá formálta. Miután az ATV elengedte Schiffer kezét, a helyére Dévényi Istvánt ültette, aki felbontotta a résztvevők által alkotott falanxot, és visszacsempészte a fundamentális kérdéseket illető véleménykülönbséget a műsorba.
Amit Hont András és a mellette kalauzhalként lavírozó Ceglédi Zoltán centrizmusát illetően meg kell hagyni: valóban kritizálják a kormányzatot és az ellenzéket egyaránt – mindössze ennek és annak az érzelmi tónusát kell azonosítani, hogy szemfényvesztésük lelepleződjön. Érdemes megfigyelni, hogy míg Hont és Ceglédi bírálatai a teljhatalmú Orbán-rendszer kapcsán a hogyanra, addig annak hatalmatlan ellenzéke iránt mindig és kifejezetten a mire vonatkoznak. Hont és Ceglédi nem határozottan kormánypártiak, hanem feltétlenül és meghatározóan rendszerpártiak: semmi nem áll tőlük igazán távol, amire a rezsim támaszkodni tud – amilyen, mondjuk, a Mi Hazánk, ahogy Gyurcsány és Dobrev is „képességes” kihívónak minősült a szemükben, míg Orbán hasznukat vette.
Hont András életének nagy kudarca, hogy fideszes önkormányzati képviselőként 2003 és 2005 között eladta az épp alacsony árfekvésű Fidesz-részvényeit azzal, hogy Orbán Viktor vezetési módszereinek bírálatára vetemedett, hogy aztán magát jobboldali politikusból liberális publicistává átképezve tíz évre a HVG véleményrovat-vezetőjévé váljon. A liberális kurzus árfolyama 2020-ra aztán annyira mélyre zuhant, hogy Hont újra részvénycsomagot váltott, a visszaavászkodási manőver keretében ő és a Momentum Mozgalom politikai tanácsadója, Ceglédi Zoltán ravasz húzással magára öltötte a liberális értelmiség elleni bosszúvágyó ingerültség attitűdjét, hogy e gesztusukkal üzenjék meg az ország urainak újdonsült hűségüket.
Orbán Viktor a diktatúra restaurációját készíti elő
Orbán Viktor az elmúlt hetekben olyan lépésekre szánta el magát, amelyek hibrid rendszerét nyílt elnyomássá alakítani hivatottak, és kétségessé teszik, hogy egy 2026-os választási vereség esetén önként átadja a kormányt Magyar Péternek.
Semmi kétség: Orbán Viktornak és Kövér Lászlónak minden oka megvan a bosszúvágyó ingerültségre a liberális értelmiség elitje iránt – ettől persze még nem helyes magatartás a bosszúvágyó ingerültség, mindenesetre Orbánnak és Kövérnek megvan rá az oka: megpróbálták őket a nyilvánosságban elpusztítani. Ha már itt tartok, jelzem, hogy Schiffer Andrásnak és nekem is megvan az okunk a haragvásra meg az elégtétel óhajtására a liberális értelmiségi elit iránt: Schiffert és engem is megpróbáltak elpusztítani a nyilvánosságban. De ugyan miféle sérelme van Hont Andrásnak, aki tíz éven át ennek a kurzusnak a véleményőre volt? Miféle sérelme van Ceglédi Zoltánnak, aki a Heti Hetesben évek hosszú során át gyártott liberális kurzusélményt a humor nagyágyúi körében? Legyen világos: Hont András és Ceglédi Zoltán az egykori főnökeivel és gazdáival szemben ingerült és követel elégtételt – olyanokkal szemben, akikkel egy életszakaszon át közös kurzust alkottak, és akik finanszírozták a megélhetésüket. Hont és Ceglédi sérelme nem a sajátjuk: Orbán és Kövér sérelmét vették kölcsön a mutatványukhoz. Nekik egyáltalán nincs joguk sem az ingerültséghez, sem a bosszúvágyhoz.
Hont András, aki 2003 és 2005 között még Orbán Viktor vezetési módszereit sérelmezte, vajon miként hangolta a HVG rovatvezetőjeként erkölcsi érzékét az illiberális Orbán Viktor totális hatalomgyakorlásához, míg azzal szinoptikussá nem vált? Lehet, hogy Hont András nem is Orbán vezetési módszereivel, hanem azok nem kellő hatalomra jogosító hatásfokával volt elégedetlen? Hont egy ellenzékbe szorult Orbánt bírált, míg ki nem zárták a Fideszből, hogy másfél évtized múltán egy korszakos hegemóniát gyakorló állampárthoz térjen meg hasznos szolgálatra. Bizonyára a véletlen műve.
Amikor Hont és Ceglédi úgy döntött, hogy közös előadás keretében próbálja ki magát, rendezvénysorozatuknak a „Honglédi” címet adta, amely márkanév többet mond el a páros nyilvánossághoz fűződő viszonyáról, mint ami első pillantásra sejthető. Hont és Ceglédi akár mondhatnának is valamit a közönségüknek előadásuk címével: valamit, amiben hisznek, amit találónak, szellemesnek vagy humorosnak hisznek – ők azonban annyira görcsösen kapaszkodnak a saját személyes brandjeikbe, hogy kínos gesztussal élve inkább összefonják a nevüket. Nem érzik, mennyire kellemetlen kiejteni műsoruk címét?
Illiberális berkekben kivívott elismertsége nyomán Hont András végre úgy érezte, hogy kinőtte a tévéstúdiót, és saját szerkesztőséget alakíthat, véleménybázisának pedig az „Öt” nevet adta. Mit akar jelenteni ez a nevezék azon kívül, hogy egyszer Manhattanben egy tévés kreatív nem végezte el a munkáját, és ennek eredményét a feladatot szintén megúszni óhajtó ATV-s kreatívosztály elirigyelte? Hont Andrásnak már másodszor nyílt alkalma elmondani valamit magáról és Ceglédi Zoltánról, ő pedig egy tévéműsor címét találta erre a legjobbnak. Egy ötfős vitaműsort Ötnek elnevezni fantáziátlanság és nyelvi-intellektuális igénytelenség – ezzel szemben egy szerkesztőséget, egy véleménycentrumot, egy orgánumot Ötnek elnevezni a kulturális gyökértelenség és a szellemi-lelki hontalanság olyan foka, ahol nem értelmezhető semmilyen kifejezésre szánt identitás, csak valami nagyon torz módon értelmezett márkaérték.
Az, hogy Partizán, egy mondás. Hogy Patrióta, az is egy mondás. Kifejeznek valamit arról, amit a készítőik gondolnak vagy legalábbis mutatni akarnak. Mit gondol Hont András? Mit akar mondani? Azt, hogy Öt? És ezzel hogy kell vitatkozni? Azt kellene mondani rá, hogy Négy? Vagy azt, hogy Hat? Hont András tényleg annyira értékes brandnek tartja az Öt című tévéműsort, hogy nem mer valamiféle nevet adni a véleményportáljának, a hírlevelének meg a YouTube-csatornájának? Tényleg attól fél, hogy a néző még egy nevet már nem bírna megjegyezni, hiszen máris észben kell tartania a „Hont” és az „Öt” szót? Vagy az így képződő meghatározatlanság arra szolgál, hogy bármire alkalmazható legyen? Csakhogy létezik-e az, ami bármire alkalmazható? Hasznos volna, ha Hont András és az oldalán identitásszédelgő Ceglédi Zoltán végre el bírná nevezni magukat valahogy, hogy ne egy marketingokossággal kelljen őket azonosítani, hanem olyasmivel, aminek jelentése van, amit akár vitatni, akár számonkérni lehet – persze csak ha gondolnak magukról bármi megnevezhetőt.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/17. számában jelent meg április 25-én.
