Rákosi, hazaszeretet, Jeruzsálem – repkedett minden a fideszes aktivistákkal beszélgetve, csak a valóságról nem lehetett beszélni velük.
Publicisztika
Mindenki alábecsülte az országot gúzsba kötő Orbán-Gyurcsány pankráció meghaladása iránti vágyat, nem számolva azzal, milyen sokakban lobban fel a lelkesedés, ha feltűnik a színen egy új szereplő a maga új történetével.
Hazudni ugyebár háromféleképpen lehet: valós tény elhallgatásával, valótlanság állításával és statisztikával. Mindháromra bőven kaptunk példát az Orbán-rezsim ezen önfényező hazugságünnepén.
Személye a baloldaliak jelentős részét, a mérsékelt liberálisokat és a polgári-konzervatív oldal szavazóit is integrálni tudja.
Egyébként minek az a nagy választási hajcihő? Egyszerűen alapítványi formába kéne kiszervezni a miniszterelnöki posztot, mozdíthatatlanul bebetonozni a következő harminc évre, oszt jónapot.
A közeli újságárus túl régóta hallgatja a zenét, vagy nagyon nem szereti a stílust. „Károly, fejezd be, vagy idehívom a rendőröket!” – ordítja el magát.
Délelőtt a ház előtti gyepen boltosdit játszottunk, papírpénzt rajzoltunk, aprónak ott volt nagyapa régipénz-gyűjteménye, pultnak két gyerekszék, begyűjtöttük az árukészletet: a ház mögötti bokrosban mindig volt gyomlálni való.
Az csak kemény autokráciákra és diktatúrákra jellemző, hogy gyártásukat és terjesztésüket maga a regnáló hatalom végzi, mégpedig az adófizetők pénzéből származó állami forrásokból.
Nem szabad temetni a Jobbikot, amely már régen nem tekinthető radikális jobboldali futballszurkolók politikai szubkultúrájának.
A 2018-as választás előtt sem tudtunk sok mindent. Egy valamiben voltunk biztosak: ha magas lesz a részvétel, az az ellenzéknek kedvez majd.
Ha én a Nemváltó Műtéteket Csírájában Elfojtó Nemzeti Központ (NeMűCsENeK), illetékese lennék, „A bőr, amelyben élek” című alkotást kötelezővé tenném. Ehelyett a nemváltást népszerűsítő listára került fel.
Az ellenzéki listavezető-jelöltek között zajló vitában senki sem volt kíváncsi arra, hogy Dobrev Klára nézetei azonosak-e a férjéével.
Kilenc helyreállító műtét valamint nyolc és fél bírósági eljárásokkal töltött év után megkapta a kártérítést a lúgos orvos áldozata. 25 millió forint vajon sok vagy kevés?
Nem tudna olyan állatot mondani az olvasó, amely ne volna meg kitömve a Hungexpón.
Kiderült hát, hogy Lánczi András híres-hírhedt mondata a korrupcióról nem öregedett túl jól, ahogy világos lett az is: a dobbantó Tiborcz István finoman szólva sem az új Weiss Manfréd.