Dobrev esetleges végső győzelme a miniszterelnökjelölti posztért nemcsak számos ellenzéki szavazót riaszthat el, de a Fidesznek is kiváló kampánytémát szolgáltatna.
Publicisztika
„Na végre, elment! Nem kell bazsalyogni neki, meg bólogatni a nagy szeretethimnuszaira, minden visszaállhat a megszokott kerékvágásba!” „Pssszt, csendben, főnök! Az a gyanúm, hagyott hátra kémeket!”
Rendben van-e tényleg, hogy ignorelistára tennék valakit, aki amúgy kiváló alkotásokat alkot, pusztán azért, mert megosztóan vagabundkodik a szabad véleménynyilvánítás ingoványos mezején?
Ember, aki épp a kormánymédia valamely tudósításán acsarkodva rettegsz odahaza a jövődtől, térj már magadhoz! Elmondom, mi vár rád, ha nem nyer a Fidesz.
Azokban az országokban, ahol még nem rekesztették el teljesen a gondolatok szabad áramlásának útját, új eszmék terjednek, és ezekre egyre több embert tesz fogékonnyá létforrásaink végzetes beszűkülése.
Vajon ugyanolyan nyugodt derűvel fogadná a miniszterelnök, ha egy ellenzéki vezető személyeskedésmentes, logikusan felépített beszédek sorával mutatná ki hétről hétre a mostani kormány leváltásának szükségességét?
A Szabó László volt nagykövettel készült beszélgetésből a néző megtudhatta, hogy az Egyesült Államok középső területeihez képest a keleti és nyugati part, úgy, ahogy van, élhetetlen.
Egyik fideszes ismerősöm KO címmel átküldte Orbán Viktor parlamenti felszólalását, és még külön rám is írt, hogy ezt mindenképpen látnom kell, úgy felmosta a padlót doktorminiszterelnökúr az ellenzékkel. Állítsátok meg Magyarországot, ki akarok szállni!
Magyarország egy óriási nagy szőnyeg – kinek rántotthús-, kinek kancsó-, avagy pontyalakú (#teamponty) –, amely alá harminckét éve folyamatosan, mindenki csak söpri be a sz.rt.
Palira vett magyarok, szevasztok! – mintha ezt az üzenetet fújná a kacagó szél a tengeren keresztül a Kárpát-medence felé.
Nyilván a vita során elhangzott érvek és ellenérvek a legfontosabbak, de mi van, ha máshonnan közelítjük meg a dolgot? Fogjuk meg az egészet az öltözködési stílusok alapján.
Elképzeljük, hogy bicegő centuriók koccintanak a Rómain, hogy borravalót adnak az aluljáróban a krumplis lángosért a tógás főpapok, hogy bőrszandálban várják a fonódó villamost a praetorok.
Ezúttal a liechtensteini sörről lesz szó, amelyet a cseh–szlovák–osztrák hármas határ szomszédságában, Breclavban főznek. Na de hogy kerül a csizma az asztalra, pontosabban Liechtenstein Csehországba?
„A lényege ennek az aláírásgyűjtésnek az, hogy az ország egyik fele utálja a másikat, ezt szeretnék elérni, tudod? Igen, itt az a cél, hogy magyar emberek magyar embereket gyűlöljenek.”
Az éj leple alatt, feltűnés nélkül akart befutni a Pest megyei faluba. Úgy gondolta, hogy világosban, a falu szűk, háromszög alakú főterén azonnal kiszúrnák a beguruló dán rendszámú autót.