Azt hittem, Hacseket és Sajót minden magyar ember ismeri. Kettejük színpadi figurája nemzeti kincs. Hungarikum, Jó szívvel ajánlom, legyen mulatságos kettősük kötelező iskolai tananyag.
A felnőttkor hajnalán szembesülünk először azzal, hogy alig drágább vagy néha egyenesen olcsóbb a tenger mellett nyaralni, mint a Balatonon.
„Mindenkitől akar valamit. A Bencétől például azt, hogy fejezze le a húga tengerimalacát, de minél előbb, ha nem szeretne veszélyt hozni a családjára.”
A derék szerzetesek nemcsak amiatt főzték előszeretettel a söröket, mert annak fogyasztása nem számított a böjt megtörésének.
A hosszabb-rövidebb, valutakeretes ausztriai és NSZK-kiruccanások után Skóciában néztünk először szembe a fogyasztás és a konzumlét mibenlétével.
Mi az, hogy itt méltóságteljesen jönnek-mennek, alszanak a mi padjainkon? Mi az, hogy kukoricakeményítő? Karantén van, világjárvány, téged nem engedünk a boltba, ha itt valaki koronás, akkor te biztos az vagy!
Gyerekkorában szeretett vonattal utazni. Akkoriban sok mindent szeretett, amit ötvenévesen már megvetett és rühellt, de nem tudta eldönteni, hogy azért-e, mert akkor nem volt az életről semmi tapasztalata.
Döbbenetes, hogy egy halálos pandémia árán kell viszontlátnunk régmúlt világunkat, ahova pedig szívünk mélyén vágytunk mindig is.
Az oktondi erőfitogtatás nemcsak a hétköznapi muszklibajnokok sajátja. A nagy multinacionális vállalatoké is. Ők a gazdasági élet izompacsirtái. Sosem mutatkoznak pőre valójukban.
Akkor még nem tudta, hogy aznap éjjel olyan bejelentéseket tesz a miniszterelnök, hogy előbb csak kényszerszabadságolják, aztán elbocsátják.
Interjú Gálvölgyi Jánossal, Pikó Andrással és Háy Jánossal. A borsodi választás tanulságai a helyszínről. Keresse a Magyar Hangot!
