Annak idején falragaszok tudatták velünk: ha országunk csatlakozik az európai államok szövetségéhez, cukrászdát is nyithatunk Bécsben. Nem tudok róla, hogy valaki akkorka boltocskát üzemeltetett volna, mint gyerekkoromban Isa Ali, akinél a bolt kicsinységével ellentétben állítólag szintén kiváló volt a fagylalt, bár erről nincs tapasztalatom. Hogy a török cukrász miként került Kanizsára, nem tudom, arra viszont emlékezem, hogy a cukrászboltokat egytől egyig államosították. Ugyanígy jártak a Rákosi-érában az éttermek is. Az államosítások után az egész ország gazdasága gyorsan romlani kezdett. Így azután a rendszerváltozás után aligha tudták volna számosabban fölvenni a versenyt az osztrák sógoroknál (sajnos) nem csak a cukrászatban.
Szüleimmel a Makoviczky cukrászdájába jártam, az övé volt az igazi, nagy cukrászda, amíg nem államosították a Rákosi-érában. Fagylaltpult, asztalok, székek, személyzet, ahogy illett az 1903-ban készült némileg szecessziós saroképület földszintjén lévő üzlethez.
Szerelmes kémia | Magyar Hang
Bizony, bizony: a szerelmek emlékezetesek, évtizedek múltával is arany színben ragyognak az emlékezet sötétjében.
Apám mint iparosember barátságban volt a mesterrel, így folyószámlám volt nyáron fagylaltra. Néha bemerészkedtem a Kölcsey utcai hátsó bejáraton a fűszerillatú műhelybe, hiszen alig tízesztendős voltam, ott a segéd uraktól bármilyen ötvenfilléres fagylaltot kaphattam. Benn, a cukrászdában nehezebb volt a választás, mert nem láttam bele a pult üstjeibe. Ez egy gombócka volt a megfelelő méretű ostyatölcsérbe, egy forintért két gombóc járt, körülbelül ennyi nyalnivaló ma egy gombóc. Kétforintos fagylalthoz nagyobb tölcsér járt, ebben négy gombóc tornyosodott. Az adagoló eleve az ötvenfillérnyit kanalazta.
Ha nem Széchenyi a legnagyobb magyar, Mikszáth Kálmán szerint akkor Fáy András lehetne az. A reformkor e sokoldalú személyisége Hasznos házi jegyzetek című művében leírja, hogyan kell „fagylaltakat készíteni”: „Két itcze fagylalthoz végy tizenkét lat czukrot, tizenkét tojás sárgáját és egy egész tojást. Tedd ezeket réz edénybe, kavard fél óráig, tölts két itcze jó tejfelt hozzá, tedd gyenge szén tűzre, és kavard mindaddig, míg megsűrűdik, de ne főjön, mert úgy öszveolvadna. Azután szűrd szitán által, és meghűlvén, töltsd az erre készűlt czín-szelenczébe, s a szokott mód szerint fagylaltasd. Midőn már a fagylalat sűrű, kanállal verd öszve, s dézsába jeget tévén, helyheztesd a szelenczét a jég közepébe, s forgasd sebesen a jég között.”
Szardínia | Magyar Hang
Otthon megtisztítottuk a halfikat, gyökérkefével eltávolítottuk a pikkelyeket, majd olajban főztük fél napig a sparhelten.
Bő százötven éve tehát így készültek a fagylaltak, vagyis mai nyelvhasználattal fagylaltok, fagyik.
Sajnos, az idő gyorsan szaladt régebben is, a Makoviczky cukrászatot is államosították, apám üzemét úgyszintén. Nemcsak a folyószámlám szűnt meg, hanem otthon a mindennapi kenyér is egyre nehezebben került az asztalra. Ahhoz a kommunistákat kellett volna nyalni, nem fagylaltot.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 18. számában jelent meg, 2018. szeptember 14-én.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon!
